A vasúti építészet legkiválóbb alkotásait elemezve megállapítható, hogy létrehozásuknál a tervezés alapelvei az emberközpontúság, a funkcionalitás és az építészeti minőség voltak, melyek egyrészt átfedik, másrészt kiegészítik egymást.

Az emberközpontúság

Az emberközpontú építészeti gondolkodásmód biztosította s biztosíthatná ma is a megfelelő minőségű vasúti épületek létrejöttét, ahhoz hasonlóan, ahogy például a japánok az évszázados tapasztalatokon alapuló feng shui elvek alkalmazásával alakítják környezetüket.
Könnyű észrevenni, hogy a vasúti közlekedés központjában is az ember áll, hiszen a vasutak működtetésének célja az emberek vagy az általuk feladott áruk egyik helyről másikra való elszállítása. A vasúttársaságok szervezeti egységei minden más tevékenységet is ennek a célnak az érdekében végeznek, és az ügyfelek igényeinek minél magasabb színvonalú kielégítése révén járulnak hozzá a vállalat eredményes működéséhez.

A vonatok közlekedtetése és a vasúti épületek működtetése egyaránt az ügyfelek mobilitásigényének kielégítése céljából történik. A helyhez kötött vasúti létesítményeket minden utas használja, többségük a közlekedő vonatok szolgáltatásainak igénybevétele közben teszi ezt.
A vasúti közlekedés biztonságos lebonyolítása a különböző vasúti szakágak együttműködése és az ügyfelek kiszolgálása révén valósul meg. Az alkalmazottak egy része a helyhez kötött létesítményekben, mások a közlekedő vonatokon teljesítenek szolgálatot, ám ők is használói valamelyik vasúti épületnek (1. ábra).
Az emberközpontúság ebből eredően a vasúti építészet leglényegesebb alapelve, hiszen az ügyfelek, valamint az állomási szolgáltatásokat nyújtó munkavállalók és a más feladatokat ellátó alkalmazottak részére jól használható ügyfél- és munkakörnyezet csak a használói igények és a munkafolyamatok elemzése során feltárt sajátosságok figyelembevételével alakítható ki.
E szemlélet fontosságát a befektetők és a vasúti épületek megalkotásában közreműködő tervezők már a vasúthálózatok kiépítésének kezdetén felismerték. Rájöttek arra, hogy a megfelelő méretű, funkciójú, komfortú és jó minőségű épületek, valamint a rendezett és ápolt környezet jelentősen növeli az ügyfelek elégedettségét, ugyanakkor jó hatással van a munkavállalók közérzetére és teljesítményére is.
A nagy ügyfélforgalom miatt a tervezési programok összeállításakor és a tervezés során ezért ma sem szabadna figyelmen kívül hagyni azt, hogy az állomások utasfor­galmi létesítményei a közforgalom előtt megnyitott területek. Ezek akkor töltik be jól a szerepüket, ha az épület léptéke, építészeti architektúrája, esztétikája és kényelmi szintje az eltérő ízlésű és szokású utasok és alkalmazottak többsége számára kellemes és kulturált utazási és munkakörnyezetet jelent.

A funkcionalitás

A vasúttársaságok az utazóközönség előtt megnyitott épületeiket az ügyfelek és a szolgáltatást nyújtó szervezeti egységek igényeinek kielégítése céljából építik és működtetik. Az üzemi épületek a főtevékenységet kiszolgáló háttértevékenységek helyszínei vagy a vasútforgalom biztonságos lebonyolításához szükséges berendezések elhelyezésének speciális épületei.
A vasúti létesítmények akkor tudnak megfelelni az alapvető követelményeknek, ha funkcionális kialakításuk elősegíti a bennük végzett tevékenység hatékony gyakorlását, használóik pedig kellemesen érzik magukat. Ezeknek az épületeknek a vasúti jellege az utasterek tömeges használatából, a település szerkezetébe való illesztés speciális követelményeiből, valamint a vasúti tevékenységek és az ezek gyakorlásához szükséges berendezések sajátossá­gaiból ered.

A település és az állomás korrekt kapcsolatának kialakítása során már a XIX. század utolsó harmadában figyelembe vették a kialakult és a távlatokban prognosztizálható utazási szokásokat, az utasok áramlásának fő irányait. Az állomás fő épületét, az indóházat pedig amolyan városkapunak tekintették, amit az épület tömegének és homlokzatának kialakításával is hangsúlyoztak (2. ábra).
Az utasterek kapcsolatával szemben támasztott követelmények a XX. század második felében jelentősen megváltoztak, mivel megszűnt a várótermek kocsiosztályoknak megfelelő besorolása, s ezekbe a helyiségekbe rendre különböző kereskedelmi szolgáltatások pavilonjait telepítették, amelyek ennek következtében vegyes használatúak lettek. Az átalakítások és használati szokások módosulása következtében az állomásépületek funkciói egyre áttekinthetetlenebbé váltak, és nagymértékben romlott az épületbelsők esztétikája is.
A II. világháború után feladták a különböző kategóriákba sorolt vasúti épületek egységes alaprajzi kialakítását lehetővé tevő épülettipizálás vasúti építészeti hagyományát, jóllehet annak számos előnye volt. A felvételi épületek funkcióátrendezését új üzleti filozófia és építészeti elvek kialakítása nélkül végezték. Arculati előírások helyett a helyi vezetők ízlésvilága döntött, ami felborította a vasúti épületállomány nagy gonddal kialakított, egységes arculatát. Ezt a kedvezőtlen folyamatot tovább erősítette a technológiai korszerűsítések és az ingatlanhasznosítási érdekek miatti átalakítások végrehajtási módja. Ezek következtében teljesen felborult a különböző kategóriájú épületek azonos alaprajzi kialakítása és egységes arculata, s a szolgáltatási struktúra és a munkahelyi környezet is egyre heterogénebbé vált.
Az 1990-es évektől folyó nagyarányú vasútvonal-korszerűsítéseknél sem szabványtervek alapján építik az új létesítményeket. Ebből eredően a kialakított új állomások és azok megjelenése – a zalalövői vonal építésének kivételével – esetleges, és emiatt nem alkalmas a magyar vasút építészeti arculatának megújítására.
A vasúti épületek funkciókialakítására és arculatformálására vonatkozó, az építészeti értékeket tiszteletben tartó, de a mai követelményeknek megfelelő építészeti elvek kidolgozására és alkalmazásának bevezetésére még nem került sor. Az 1998-ban megkezdett rekonstrukciók megvalósítása során kísérlet történt az utasforgalmi épületek vasúti építészeti hagyományokon alapuló, a szakmatörténeti értékek védelmét biztosító modernizálására. Az egyébként minden tekintetben sikeres programot azonban 2003-ban leállították, mivel a szakma nem tudta elnyerni a döntéshozók támogatását a tervek folytatásához.
A napjainkban is folyó állomásátépítések és új utasforgalmi épületépítések funkcionális megoldásai – vasúti építészeti szempontból – általában erősen vitathatóak, mivel kialakításukat szinte kizárólag a vasútüzemi igények határozzák meg.

Az építészeti minőség

Az építészeti alkotások minőségének záloga a jó tervezési program, a megfelelő kvalitású és kellően kreatív építésztervező, a kiváló minőségben teljesítő kivitelező és a megvalósítás magas színvonalú minőség-ellenőrzése. A vasúti építészet minőségét ezeken az általános feltételeken kívül kiegészíti az állomások osztályozásának, a szolgáltatások kategorizálásának, továbbá a pályalétesítmények és a magasépítmények funkcionális összehangolásának követelménye (3. ábra).

A XX. század közepétől a hazai és a volt szocialista országok gyakorlatában ezeknek a megfelelő minőség szempontjából rendkívül fontos kritériumoknak a biztosítása és alkalmazása egyre inkább háttérbe szorult. A minőségi célrendszer elemeinek komplex alkalmazására irányuló törekvés sajnos jelenleg sem tapasztalható.
A vasúti építészet három fő alapelvének alkalmazását elemezve megállapítható, hogy – a hazai gyakorlattal ellentétben – az európai vasútfejlesztéseknél ma is nagy gondot fordítanak a vasúti építészeti alapelvek alkalmazására, még akkor is, ha a vasúttársaságok gazdasági érdekei megkívánják, hogy értékes ingatlanjaikon adjanak minél nagyobb teret a vasúti közlekedés lebonyolításához közvetlenül nem szükséges funkcióknak. Az emberközpontúság, a funkcionalitás és a megfelelő építészeti minőség ugyanis az állomásfejlesztésekbe társberuházóként csatlakozó üzleti szférának is lényeges, mert a tevékenységüket befogadó létesítmények magas építészeti színvonala számukra is versenyelőnyt jelent.
A nyugat-európai vasúttársaságok által létrehozott ingatlanfejlesztő társaságok minden esetben a vasúti funkciók fejlesztésével együtt valósítják meg ingatlanfejlesztéseiket. Ezek eredményeként nagyon színvonalas, könnyen áttekinthető és használható, esztétikus utasforgalmi létesítményeket, intermodális csomópontokat hoznak létre, vagy a vasúti funkciókat is megújító városrész-rehabilitációkat valósítanak meg.