A cikk szerzője:

Szemerey Ádám diagnosztikai mérnök
MÁV Zrt.

A MÁV Zrt. üzemeltetésében lévő vonalak jellemzése

A tanulmányaimhoz szükséges anyaggyűjtés során derült ki, hogy a hazai vasúti szakirodalomban nincs olyan összefoglaló táblázat, mely részletesen osztályozná a MÁV Zrt. hálózatát. Az alábbiakban a hazai, normál nyomtávú vasúti pályahálózatot szeretném bemutatni azon műszaki jellemzők – sebesség, tengelyterhelés, villamosítás, vágányszám – alapján, melyek döntően befolyásolják a vasúti közlekedés minőségét, lehetőségeit és gazdaságosságát. Az egyes kategóriák adatait igyekeztem az európai átlaggal is összehasonlítani, hogy jól érzékelhetőek legyenek a hazai tényadatok az általános elvárások tükrében.

 

210 kN tengelyterhelésre épített hevederes felépítmény

A következő minőségi lépcső a 210 kN tengelyterhelésre alkalmas felépítmény. Ez a szerkezet az előbbitől elsősorban a beépített anyagok minőségében, másodsorban az aljtávolságban tér el (60–65 cm). Az erősebb szerkezet magával hozza a sebességnövekedést is – ezeken a vonalszakaszokon a kiépítési sebesség 80 km/h, viszont a hagyományos felépítmény, a jelenlegi fenntartási lehetőségek mellett, nem felel meg a kívánalmaknak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az elvárásoknak csak a hézagnélküli felépítmény képes megfelelni. Ezzel viszont egy jelentős minőségi ugráshoz értünk.

Hézagnélküli felépítmény

A hézagnélküli felépítmény 48-as vagy 54-es rendszerű sínből és általánosan 60 cm-es aljtávolsággal épül. A legnagyobb tömegben alkalmazott előfeszített vasbeton alj korábban az LX, az utóbbi 30 évben az LM jelű, melyekhez mind az osztott, mind a rugalmas leerősítés csatlakoztatható. Nagyon lényeges a legalább 50 cm vastag, tömörített, tiszta zúzottkő ágyazat. Ez a pályaszerkezet az egyéb jellemzőktől függően (pályageometria, biztosítóberendezések, jelfeladás stb.) alkalmas a 80, 100, 120 km/h-s sebességre és a 210 kN (225 kN) tengelyterhelésre.
Megjegyzem, létezik hézagnélküli felépítmény talpfás kivitelben is, ám annak fenntartási többletigénye és mechanikai értelemben a teherviselés határait feszegető volta miatt csak szórványosan fordul elő, és nem tekinthető fejlesztendő iránynak.
Ebben a sebességtartományban – és persze ilyen minőségű pályánál –, amennyiben a forgalmi igények megkívánják, létjogosultsága van a villamos vontatásnak és/vagy a második vágány megépítésének. A Vasúttörvény [2] értelmezése szerint az ilyen felépítményű vonalak jellemzően a nemzetközi törzshálózati vonalak közé tartoznak, de sajnos a több évtizedes lemaradásunkat igazolja, hogy bizony fővonalaink jelentős hányada, melyeket még „nem ért el” az EU-s támogatású átépítés, ebbe a kategóriába tartozik.

Emelt sebességű vonalak

Külön kell szólni az ún. emelt sebességű (140–160 km/h) vonalszakaszokról, melyeknél a sebességnövekedésből adódó nagyobb dinamikus terhelést az egyes pályaelemek méretének, teherbírásának nö­velésével ellensúlyozzák. A felépítmény rendre 60-as rendszerű sínből, előfeszített vasbeton aljból (LW, L2, L4), 60 cm-es aljtávolsággal, rugalmas leerősítéssel (Pandrol, Vossloh stb.), legalább 57 cm vastag zúzottkő ágyazattal, az alépítmény megerősítésével vagy teljes cseréjével épül. A víztelenítés teljes hosszban kiépített. Ennél a vágánytípusnál alapkövetelmény a 225 kN-os tengelyterhelés (1. táblázat).


A táblázat a MÁV Zrt. kezelésében lévő, normál nyomtávú vasúti hálózatot mutatja a fejezet elején felsorolt műszaki jellemzők szerinti bontásban, a vonalhosszak feltüntetésével, amelyek a számított és nyilvántartott hosszakat tartalmazzák.
Az adatok értékelése előtt meg kell jegyeznem, hogy ilyen jellegű részletezés jelenleg nincs sem a szakirodalomban, sem a vasúti nyilvántartásban. Az itt szereplő adatok négy különálló táblázat adatainak a feldolgozásából születtek [3]. A táblázatban a 2011. december 31-i állapotnak  megfelelő értékek szerepelnek (2012. január 1-jével került át 215 km-nyi vasútvonal a GYSEV üzemeltetésébe). Az egyes vonalak hosszát km-re kerekítve vettem figyelembe, ami kisebb eltéréseket okozhat a tényadatok tekintetében, viszont az egyes oszlopokon, illetve sorokon belüli arányokat nem rontja.
Úgy gondolom, hogy a versenyképességet döntően az eljutási sebesség határozza meg. A szakirodalomban egységesen elfogadott álláspont, és a napi tapasztalat is azt mutatja, hogy a 60 km/h-s sebesség az a határ, ahol mind a személyvonati eljutási idő, mind a tehervonati közlekedés már kifizetődő, más szóval versenyképes. A teljesség kedvéért az ennél alacsonyabb sebességű vonalak adatait is megjelenítettem.
Elsőként a tengelyterhelés szerinti bontást mutató oszlopokat vegyük szemügyre. Amint a 60 km/h-t sebességhatárnak tekintem, ahhoz hasonlóan a 185 kN-os tengelyterhelést is – az ennél kisebb tengelyterhelés szerepel a táblázatban, mindkét kategória zöld aláfestéssel.

A cikk folytatódik, lapozás:« Előző123Következő »

Irodalomjegyzék

  • [1] KTI-honlap, 2006. www.kti.hu
  • [2] A 2005. évi CLXXXIII. törvény és az azt kiegészítő 168/2010. (V. 11.) Kormányrendelet.
  • [3] A MÁV Zrt. PÜ PFO és a KFV Kft. nyilvántartásai.
  • [4] http://uic.org/spip.php?article1352,
  • http://railisa.tsf.it/railisa/Web Pagews/frameset.htm
A teljes cikket megtalálja a folyóirat 2014 / 3. számában.
Ha szeretne rendszeresen hozzájutni a legfrisebb számokhoz, fizessen elő a folyóiratra.
A hozzászólások megtekintéséhez vagy új hozzászólás írásához be kell jelentkeznie!
Sínek Világa A Magyar Államvasútak Zrt. pálya és hídszakmai folyóirata
http://www.sinekvilaga.hu | ©