A cikk szerzője:

Dr. Döbrentei Margit közigazg. főtanácsadó, jogi szakmai tanácsadó
Bács-Kiskun Megyei KH

Érsek László Tibor okl. közlekedésmérnök, szakmai főtanácsadó, ny. főosztályvezető

Mocsári Tibor főmérnök, osztályvezető
Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ

A szintbeni vasúti átjárók fejlesztése (6. rész) – A jogi szabályozás felülvizsgálata, módosítási javaslatok

A közúti és vasúti hálózaton kiemelkedő jelentőségűek azok a helyek, ahol a közút és a vasút szintben keresztezi egymást. A szakemberek, a tudományos kutatók és a közlekedési civil szervezetek is folyamatosan elemzik, értékelik az itt történt baleseteket, megvizsgálva, hogy forgalombiztonsági, forgalomszabályozási és műszaki szempontból milyen újabb, korszerűbb, hatékonyabb szabályozási és technikai eszközökkel lehetne ezeket megelőzni, számukat minimalizálni. A sorozat e részében a jogi szabályozás felülvizsgálatának eredményét ismertetjük, és javaslatot teszünk a módosításra.


A vasúti átjárók baleseti statisztikája

A vasúti átjárók számát és biztosítási módját az 1. ábra szemlélteti.
A vasúti átjárókban bekövetkezett balesetek száma az elmúlt húsz évben jelentősen és pozitív irányban változott, amit a 2. ábra is megerősít.

1. ábra. A vasúti átjárók száma és biztosítási módja

2. ábra. Vasúti és közúti járművek ütközései vasúti átjárókban 2004 és 2013 között


Az adatokból az derül ki, hogy az átjárók csökkenése mellett a balesetben részes különböző közúti járművek aránya csak kevéssé változott. Továbbra is a legmagasabb a személygépkocsi részaránya és a személyelütés, de jelentős még a tehergépkocsik, mezőgazdasági vontatók és kerékpárosok aránya is.
Az elmúlt 20-25 évben több intézkedés történt vasúti oldalról a vasúti átjárók biztonságának növelése érdekében, ami nagymértékben hozzájárult a baleseti statisztikák javulásához. A vasúti-közúti járművek ütközésének száma 2013-ban az 1990. évi 169-ről 59-re csökkent. Az 1990. évi ütközési számot 100%-nak véve, 2013-ra 35%-ra mérséklődött, ami jelentős javulás (3. ábra).
A tapasztalat azt mutatja, hogy a biztosított átjárók közül a legtöbb baleset a fénysorompóval biztosított átjárókban történik, míg a fény- és félsorompóval biztosított átjárókban a legkevesebb. Ezek a számok arra hívják fel a figyelmet, hogy jelenleg a legnagyobb kockázat a fénysorompóval biztosított átjárókban állapítható meg, annak ellenére, hogy itt is számottevően csökkent a balesetek száma. Megjegyzendő azonban, hogy ezeken az átjárókon az átlagosnál lényegesen nagyobb a közúti forgalom.
A baleseti tényezőket vizsgálva számos tanulmány kimutatta, hogy:

  • a vasúti sebesség növelése következtében önmagában nem mutatható ki a balesetek számának növekedése;
  • a távolbalátás korlátozottsága, a vasúti hangjelzés adása és az időjárási körülmények nincsenek számottevő hatással az útátjárós balesetek számára;
  • a vonatforgalom jellege viszont döntő, hiszen a balesetek 97%-a menetrend szerint közlekedő vonatokkal történik (4. ábra).



    3. ábra. Vasúti átjárókban történt balesetek alakulása biztosítási mód szerint

4. ábra. Az ütközések száma és a vasúti jármű ütközési sebessége

A balesetek számának csökkenése következtében nagymértékben mérséklődtek a következmények. Kiemelendő az elhunytak számának csökkenése, az elmúlt kilenc évben 31-ről 19 főre.
A pozitív változások hátterében vasúti szempontból több tényező is áll. Elsősorban megemlítendő a biztosítási mód változása. A fény- és félsorompós biztosításé 1990 és 2010 között 593-mal (182%) nőtt, a fénysorompós biztosítások száma 338-cal (19%) csökkent, döntően a félsorompóval történő kiegészítés miatt. Egyidejűleg 386-tal (61%) csökkent a teljes csapórudas sorompók száma.
A biztosítási mód változásán kívül nagy előrelépést jelentett a fény- és félsorompós biztosítások ismétlőjelzővel történő kiegészítése és a LED optika széles körű elterjedése.

Ajánlás kormányrendeletek módosítására

Az út-vasút szintbeni keresztezésekkel, azok forgalomszabályozásával és for­ga­lom­­biz­tonsági előírásaival kapcsolatos jogi szabályozás teljes körű felülvizsgálata szükségessé teszi néhány kapcsolódó kormányrendelet módosítását is. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény végrehajtásáról szóló 30/1988. (IV. 21.) MT rendeletet ennek során csak kismértékben szükséges módosítani, elsősorban a jogszabályok közötti koherencia megteremtése érdekében. E cél megvalósítására a rálátást akadályozó – a jelenleg hatályos előírás szerinti 50 cm-es – magasságot kell 0,8 m-re megemelni, amellyel egy régóta fennálló jogszabályi ellentmondást lehet felszámolni. Egyébiránt a tilalom enyhí­tése a 0,8 m-re felemeléssel közlekedésbiztonsági érdeket nem sért.
A módosítási ajánlás továbbá megszünteti a párhuzamos szabályozást e kormányrendelet és az utak forgalomszabályozásáról és a közúti jelzések elhelyezéséről szóló 20/1984. (XII. 21.) KM rendelet között, a közlekedési hatóság intézkedési jogkörét érintően. Szintén régóta rendezetlen probléma volt a vasúti átjárókban a rálátást akadályozó tárgyak, növényzet eltávolításával kapcsolatban a közútkezelő, a vasúti pályahálózat-működtető, a közlekedési hatóság és más érintett hatóságok intézkedési jogkörének, az eljárás rendjének egyértelmű meghatározása és a többi hasonló jogi helyzettel egyező módon történő szabályozása. A módosítási javaslat ezeket a jogszabályi rendezetlenségeket orvosolja.
Szintén indokolttá vált a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendelet (KRESZ) kisebb módosítása is az utak forgalomszabályozásáról és a közúti jelzések elhelyezéséről szóló 20/1984. (XII. 21.) KM rendelet megújításával összhangban (részletesen lásd később).

Javaslat miniszteri rendeletek módosítására

A projekt keretén belül végzett széles körű előkészítő kutatások eredményei, a közlekedési hatóságok, a közútkezelők, a vasúti pályahálózat-működtetők, valamint a tervezők jogalkalmazói tapasztalatai, a nemzetközi előírások és gyakorlat elemzése megszabták a felülvizsgálandó (közút-vasút szintbeni keresztezések forgalomszabályozási és forgalombiztonsági előírásait tartalmazó) jogszabályok körét, azon belül a módosítandó, illetve újként bevezetendő előírások, jogintézmények keretét.
A fentiek szerinti tartalmi behatárolás alapján az alábbi – a közlekedésért felelős miniszter feladatkörébe tartozó – jogszabályok felülvizsgálatára került sor:

  • Az utak forgalomszabályozásáról és a közúti jelzések elhelyezéséről szóló 20/1984. (XII. 21.) KM rendelet;
  • Az útburkolati jelek tervezési és létesítési előírásairól szóló 11/2001. (III. 13.) KöViM rendelet;
  • A közúti jelzőtáblák megtervezésének, alkalmazásának és elhelyezésének követelményeiről szóló 83/2004. (VI. 4.) GKM rendelet.
  • Néhány fontosabb szakmai kérdés, amely a miniszteri rendeletek felülvizsgálata során felmerült:
  • a rálátási háromszög újragondolása és a nemzetközi tapasztalatok, tudományos kutatások alapján új jogi fogalmak bevezetése, úgymint közeledési és elindulási rálátási terület;
  • rálátási akadályok pontosítása, eltávolításukkal kapcsolatos intézkedések differenciálása a biztonsággal összefüggésben;

    A cikk folytatódik, lapozás:1234Következő »
A teljes cikket megtalálja a folyóirat 2016 / 2. számában.
Ha szeretne rendszeresen hozzájutni a legfrisebb számokhoz, fizessen elő a folyóiratra.
A hozzászólások megtekintéséhez vagy új hozzászólás írásához be kell jelentkeznie!
Sínek Világa A Magyar Államvasútak Zrt. pálya és hídszakmai folyóirata
http://www.sinekvilaga.hu | ©