3.3. Vasúti átjáró lezárásának gyakorlati értékei

2015. június 15-én 19:20 és 20:20 között a Budapest XXII., Dózsa György úti kétvágányú vasúti átjáró fénysorompóval és félsorompóval kiegészített biztosításának a valós idejű méréseit végeztük el. A mérési eredményeket a 3. táblázatban foglaltuk össze.

Megállapítható, hogy azoknak a vonatoknak, amelyek Kelenföld felől Érd felé megállás nélkül érkeznek, az előzárási idejük átlaga 47,6 s. Vélelmezhetően a megengedett legnagyobb sebességérték alatt közlekedtek, ezért hosszabb a minimális előzárási időnél a ténylegesen mért érték. A megállóban megálló vonatoknál viszont – a rövid utascsere ellenére is – közel két-háromszorosára megnő a ténylegesen mért előzárási idő.
A fénysorompóval biztosított vasúti átjárók helyszíni vizsgálata azt mutatja, hogy minél hosszabb az előzárási idő, annál nagyobb a tilos jelzés ellenére való be- és áthaladás.

3.4. Általános megállapítások az előzárási idővel összefüggésben

Az előzárási idők a vasútállomások területén lévő vagy a vasúti megállóhelyek közelében lévő útátjáróknál lényegesen hosszabbak 30 s-nál. Ennek oka, hogy a vonatok zavartalan közlekedésének biztosítása érdekében a jelenlegi vasúti biztosítóberendezések az állomásokon nem vonat által vezéreltek, másrészt a megállóhelyek közelében csak egy behatási pont van, amely automatikusan zárja az útátjárót, és nem vesz tudomást például a személyvonat megállásáról és utascseréjéről. Ebben a technikai fejlesztés hozhat változást, mint például a korszerű Egységes Európai Vonatbefolyásoló Rendszer (European Train Control System; ETCS) bevezetése, amelyik a jelenlegitől eltérő elveken működik, és minden időkeresztmetszetben ismeri a vonat pillanatnyi helyét és sebességét. A rendszer telepítése a magyar vasúthálózaton a TEN-T vonalakon folyamatban van.
A nem kiemelt vasútvonalakon azonban nem feltétlenül szükséges ezt a korszerű, de más tekintetben drága rendszert kiépíteni, valamint ezeken a vasútvonalakon lesz legtovább szintbeni átjáró, emiatt a műszaki fejlesztésnek foglalkoznia kell a kérdés megoldásával. Jelenleg a vonat által vezérelt kialakítású biztosítási rendszertől eltérést az előírások nem engednek, ám a technikai fejlődés és a vasúti átjárók használatának optimális időgazdálkodása igényli a változtatást. A fix behatási pont mellett technikailag megvalósíthatóvá kell tenni a szelektív vonatérzékelést, azaz a be­hatási pont környezetében a vonatsebesség mérését. A sebesség függvényében a biztosítóberendezés késleltetheti a vasúti átjáró lezárását. A behatási pont és az útátjáró közötti szakaszon a vonat számára ebben az esetben elő kell írni a sebesség tartását.
A vasúti átjárók biztonsága javításának további lehetősége az előzárási idő „szórásának” csökkentése, azaz az előzárási idő maximalizálása. Erre elméleti szempontból több lehetőség is kínálkozik, leginkább a „homogén” vonatközlekedésű vasúti pályákon.

3.5. Az előzárási idő paramétereinek felülvizsgálata, korszerűsítése

A felülvizsgálat során áttekintettük a biztosítatlan vasúti átjáró esetében a közeledési rálátási terület meghatározását. Ez nem más, mint a vasúti pálya forgalmának észleléséhez szükséges terület, amelynek a külön jogszabályban [6] előírt korlátozások betartásával biztosított átláthatósága elősegíti a vasúti átjáróhoz közeledő közúti jármű vezetője részére az átjárón a megállás nélküli biztonságos áthaladást. Lehetővé teszi az átjáró előtti biztonságos megállást. Az elindulási rálátási terület a vasúti pálya forgalmának észleléséhez szükséges terület. Ennek – a külön jogszabályban [6] előírt korlátozások betartásával biztosított – átláthatósága lehetővé teszi a vasúti átjáró vagy a kerékpáros vasúti átjáró előtt megálló, majd elinduló közúti jármű vezetőjének az átjárón történő biztonságos áthaladást.
Az Lvel távolság a vasúti pályára engedélyezett – km/h-ban kifejezett – sebesség számértékének ötszöröse, a vasúti pálya tengelyében méterben mérve.
A vonat ezt a távolságot 120 km/h engedélyezett sebességű pályán 18,0 s alatt teszi meg.
A leghosszabb jármű kétvágányú pályán a konfliktuszónát ugyanennyi idő alatt hagyja el 2,5 m/s ürítési sebességgel számolva. Ehhez adódik javaslatunkban az 5 s biztonsági tartalékidő, amely összességében nem lehet 30 s-nál rövidebb. Amennyiben a jelenleg hatályos 1,6 m/s ürítési sebességet vennénk figyelembe, 28,75 + 10 = 38,75 s előzárási idő adódna, amely közel 9 s-mal több zárvatartási időt eredményez a minimálisnál. Ha a biztosított vasúti átjárók számát figyelembe vesszük (közel 2900), ez a 9 s többletidő két irányban legalább 2-2 gépjármű áthaladását akadályozza sorompózárásonként, azaz a nagy forgalmú közutakon több tízezer járművet érint, eljutási időben pedig naponta órákat jelenthet, ami indokolatlan időveszteséget okoz a közúti gépjárművel közlekedőknek.
Az előzárási idő korszerűsítéséhez szükséges adatok:

• közúti jármű sebessége: a jelenlegi 1,6 m/s érték irreálisan alacsony, a gyalogos haladási sebességéhez hasonló. Az általunk mért lassú járművek esetében is 5,28 m/s átlagértéket mértünk. Megvizsgáltuk az extrém esetben előfordult legalacsonyabb sebességet is, amelyet autóbusz áthaladásakor mértünk (2,96 m/s). Megfigyelhető volt, és ez a mérésekből is kiderül, hogy a személygépkocsik a vasúti átjáróban alacsonyabb sebességgel közlekedtek, mint a többtonnás teherautók. Összességében a számításnál figyelembe vehető sebességértéket 2,5 m/s értékben javasoljuk meghatározni.
• biztonsági időpótlék 10 s helyett: 5 s,
• az előzárási idő minimumértéke: 30 s (változatlan),
• az előzárási idő minimumértéke mellett a maximális idő meghatározása: 60 s.