A rétegvastagságok változása egy oszlopon belül

Amennyiben csak egyetlen acéloszlopot vizsgálunk meg, akkor az átlagok mögött meghúzódó rétegvastagság-eltérések akár jelentősek is lehetnek. Ez befolyásolni fogja az adott oszloprész védőbevonatának várható élettartamát. 1. képünkön egy tűzihorganyzott acéloszlopon kijelölt mérési felületeket láthatunk (övrúd, rácsrúd, merevítőlemez). Az öv- és rácsrudak bevonatait az oszlop teljes felületén mértük.

Az 1. képen látható rácsos oszlopcsúcsban övrudak (L 90 × 90 × 9 mm), rácsrudak (L 50 × 50 × 6 mm) és merevítőlemezek (v = 10 mm) vannak beépítve. Az egyes acélanyagokon mért bevonatvastagságoknál egy esetben jelentős eltérés volt mérhető (4. táblázat).

Az 1. merevítőlemezen kialakult bevonat vastagsága éppen hogy megfelel a szabványban előírt minimális értéknek, viszont csak megközelítően fele-harmada, mint az oszlop más elemein. A 2. me­revítőlemezen a rétegvastagság megfelelt a teljes szerkezetének. A nagy eltérések oka részben az alkalmazott acélminőségben, részben horganyzástechnológiai okokban keresendők. Megjegyezzük, hogy az 1. merevítőlemez alapanyagául is tűzihorganyzás szempontjából hasonlóan viselkedő acélt kellett volna választani (MSZ EN 10025:2005, 7.4.3 pont), mint a többi elemen. Egy acélszerkezeten keletkező bevonat vastagsága a darab hossza mentén akár jelentősen is változik, aminek technológiai oka van. Tájékoztatásul az egyik övrúd rétegvastagságának az oszlop hossza mentén mért változását a 2. kép mutatja. A vastagságváltozás a horganyolvadékban töltött időtartammal függ össze.