A cikk szerzője:

Antal Árpád szakmai tanácsadó
Magyar Tűzihorganyzók Szervezete

A tűzihorganyzás (6. rész) – Tűzihorganyzott acélszerkezetek kezelése

Tűzihorganyzott acélszerkezetekről szóló sorozatunk előző öt részében tárgyaltuk a technológia, a korróziós ellenállás, az acél alapanyag kiválasztása, a tervezési irány­elvek, a szabványelőírások és a gazdaságosság kérdéseit. Sorozatzáró írásunkban további tanácsokat kívánunk adni a már tűzihorganyzott acélszerkezetek kezeléséhez és alkalmazásához. Miután a szerkezetek elhagyták a horganyzóüzemet, végleges helyükön való felállításukig még raktári tárolás, szállítás, szerelés következik. Legfontosabb célunk, hogy a felsorolt műveletek alatt is megőrizzük a darabok épségét, különös tekintettel a vé­dő­bevonatra. Mint a korábbi részekből kiderült, a horganybevonat korrózióállósága és mechanikai tulajdonságai kiválóak, ennek ellenére felhívjuk a figyelmet a horganyzott termékek szakszerű kezelésére.

 

További lehetőség, hogy a frissen kialakított bevonatot időlegesen elzárjuk a levegő korrozív hatásaitól. Erre nincs minden tűzihorganyzó üzem felkészülve, és nem is követelmény. Ahol erre lehetőség nyílik, ott közvetlenül a tűzihorganyzást követően a még meleg termékeket egy ún. passziváló oldatba merítik (pl. akrilgyanta vizes oldatába), az ebből való kiemelés és száradás után egy nagyon vékony, transzparens lakkréteg fedi a horganyréteget (6. ábra). Ennek a védőrétegnek a korró­ziós ellenállása függ a környezeti hatásoktól, általában 1–12 hónap.

5. ábra. Példa a harmatpont meghatározásához [1]

A fentiekkel kapcsolatban azonban ismételten felhívjuk a figyelmet arra, hogy a cink-hidroxid képződése – légköri hatások esetében –, amennyiben nem túlzott mértékű, természetes folyamat, és közbenső lépése a jól védő cinkpatina kialakulásának. Viszont káros mértékét helyes termékkezeléssel ajánlatos kiküszöbölni. 

Bevonatos termékek utólagos megmunkálása

Általánosan elmondható, hogy darabáru-horganyzókban már csak a készre gyártott acélszerkezeti elemeket szabad bevonni. Azokon végzett bárminemű utólagos meg­munkálás könnyen megsértheti a védőréteg folytonosságát, emiatt az a megmunkálás helyén elveszti védőképességét. Ez a megállapítás különösen érvényes a termikus beavatkozásokra, de hidegalakítás is csak szűk korlátok között lehetséges (meg kívánjuk jegyezni, hogy a folyamatos rendszerű tűzihorganyzó sorokon, melyeken acéllemezeket vonnak be, más típusú horganyrétegek képződnek, azok alkalmasak hidegalakításra, de akár mélyhúzhatók is).

A gyakorlatban azonban adódhatnak olyan helyzetek, amikor mégis szükség lehet utólagos beavatkozásra. Ilyen például egy-egy hiányzó kapcsolólemez felhegesztése vagy többletrészek eltávolítása, esetleg az acélszerkezet helyszíni toldása hegesztéssel.

Tűzihorganyzott felületek termikus alakítása, hegesztése 

6. ábra. Kiemelés egy passziváló oldatbólA tiszta horgany és a horgany-vas ötvözetekből álló védőbevonat olvadáspontja lényegesen alacsonyabb, mint a termikus alakításoké és a hegesztéseké. Ebből következően az ilyen beavatkozások után sérül, leég a fémréteg (7. ábra), melyet az EN ISO 1461:2009 szabványnak megfelelő módokon javasolunk helyreállítani. 

  • A hegesztésre kerülő felületi részeket 100 µm horganyréteg-vastagság felett minden esetben le kell munkálni a hőhatási övezetben, mert károsan befolyásolja a varratképződést.
  • Hegesztéskor a keletkező gázok megzavarják a varratmetallurgiai folyamatokat, ezért a technológiánál időt kell engedni a varratömledék kigázosodásához (a szokásosnál nagyobb hegesztési hézag, kisebb hegesztési sebességek, kicsit nagyobb áramerősség, szélesebb elektródamozgások, lassabb kihűlés stb.).
  • Horganyzott felület hegesztésénél számolni kell azzal, hogy a hegesztési ív nem egyenletes és nyugodt, erősebb lesz a fröcskölés, a varrat porózus lehet.
  • Bevonatos elektródáknál olyan típust kell választani, amelynél a salakmegszilárdulás később következik be.
  • Lánghegesztéssel legfeljebb 3 mm lemezvastagságig hegesszünk, mert az összehegesztett lemezek mindkét oldalán nagyon nagy az eljárás hőhatási övezete.
  • A cink elégésekor szürkés-fehér cink-oxid-tartalmú füst keletkezik, ezért helyi elszívásról gondoskodni kell.
  • A sérült bevonat korróziós képességeit helyre kell állítani.

A fenti felsorolásból a termikus darabolásokra, egyéb alakításra vonatkozó elveket célszerű figyelembe venni. 

Tűzihorganyzott acélszerkezetek hideg megmunkálása 

A darabáru-technológiával kialakított hor­­ganyrétegek legnagyobb részét in­ter­me­tallikus horgany-vas ötvözetek alkotják, melyek keménysége meghaladja még az acél alapanyagét is. Ebből következően mechanikai tulajdonságaik lényegesen rosszabbak, ezért hajlításuk, csavarásuk és más módon végzett hidegalakításuk nem ajánlott. A szerkezeti elem alakításakor azonnal megsérül a bevonat, és leválik. Az ilyen helyeken viszont a korrózió elleni védelmet helyre kell állítani.

A cikk folytatódik, lapozás:« Előző1234Következő »

Irodalomjegyzék

  • [1] P. Maaß; P. Peißker (2008): Handbuch Feuerverzinken, Wiley-VCH Verlag GmbH&Co.KGaA, Weinheim.
  • [2] Antal Á.: A tűzihorganyzás. Technológia és bevonat. Sínek Világa, 2013/1.
  • [3] Dr. Pék L.: A horgany ipari felhasználása és újrahasznosításának lehetőségei. Tűzihorganyzás, 2006/4., Nagév Kft., Hajdúböszörmény.
A teljes cikket megtalálja a folyóirat 2014 / 1. számában.
Ha szeretne rendszeresen hozzájutni a legfrisebb számokhoz, fizessen elő a folyóiratra.
A hozzászólások megtekintéséhez vagy új hozzászólás írásához be kell jelentkeznie!
Sínek Világa A Magyar Államvasútak Zrt. pálya és hídszakmai folyóirata
http://www.sinekvilaga.hu | ©