Dr. Balázs György 1926–2013

Dr. Balázs György Széchenyi-díjas mérnök, professor emeritus, a műszaki tudomány doktora, Budapest Főváros Díszpolgára 1926. június 24-én született Rábaszentandráson. A Pápai Református Kollégiumban 1946-ban érettségizett, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben szerzett jeles minősítésű híd- és szerkezetépítő mérnöki oklevelet. 1950-ben a II. Hídépítési Tanszéken tanársegédként kezdett dolgozni. A tanszéket 1963-ban kettéosztották, ő az Építőanyagok Tanszékre került. 1963-ban lett kandidátus, 1965-ben nevezték ki docensnek, majd 1976-tól 1991-ig tanszékvezető volt. 1982-ben A betonstruktúra elemzése című értekezésével megszerezte a műszaki tudomány doktora fokozatot. 1984-ben nevezték ki egyetemi tanárnak. Hetvenéves korában vonult nyugdíjba, de tanszéki és szakirodalmi munkáját azután is folytatta.
Az oktatókkal szemben támasztott hármas követelménynek – legyen jó oktató, jó kutató és jó közéleti ember – Balázs György professzor élete során mindig megfelelt.
A II. Hídépítéstani Tanszéken az esti és levelező graduális képzésben tartott előadásokat 1956-tól, az Építészmérnöki Kar nappali tagozatán 1964-től, a szakmérnökképzésben 1961-től. Oktatóként mindig korszerű ismereteket adott át, a kutatni vágyó hallgatókat bevezette a tudományos diákköri munkába, ezt hosszú időn át kari és egyetemi szinten is irányította. Kutatóként több pályázaton nyert, így vezette a Magyar Tudományos Akadémia által gondozott szilárdtestek kutatásán belül a beton makro- és mikroszerkezetére vonatkozó témát, OTKA kutatásokat (betontartósság, kloridion-szennyezés, kloridion megkötő képesség), OMFB pályázaton elnyert kutatásokat (pl. vasbeton szerkezetek légszennyezés okozta korróziója) és az építőipari vállalatokat is meggyőzte arról, hogy kutatásokat finanszírozzanak.
Közéleti emberként igen sok testületnek volt aktív tagja, egyebek között az MTA Építéstudományi Bizottságának, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége tagegyesületeinek (Építéstudományi, Közlekedéstudományi, Szilikátipari), emellett szakított időt a Vasúti Hidász Találkozókon előadásra, továbbá vasúti hidász témájú cikk megírására is.
Szakirodalmi tevékenysége kiemelkedő, cikkei és könyvei listája hosszú, sok más mellett 18 egyetemi jegyzetet, 11 könyvrészletet, 13 Mérnöktovábbképző Intézeti jegyzetet és 28 szakkönyvet írt. Könyveiben a vasúti vasbeton műtárgyakról, a MÁV hídszolgálatáról és a vasúti hidász mérnökök munkájának bemutatásáról sem felejtkezett meg.
Emlékét mérnökök sokasága őrzi.

A búcsúbeszédek alapján írta Vörös József