Dr. Domonkos Rezső 1927–2012


A vasutas családból származó dr. Domonkos Rezső állomásfőnök édesapja mellett ismerte és szerette meg a vasutat. Gyermekkorától kezdve érdekelte a pályafenntartás.
A Veszprémi Piarista Gimnázium elvégzése után 1950-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen mérnöki diplomát szerzett. 1968-ban sikeresen végezte el a Vasúti pályák építése és fenntartása szakmérnöki képzést, majd 1981-ben Vasútépítéstan szaktudományból műszaki doktorátust szerzett. A mérnöki oklevél megszerzését követően a Magyar Államvasutak szolgálatába állt, a MÁV Józsefvárosi Osztálymérnökségen szakaszmérnöki feladatokat látott el.
1953-ban az akkor megalakult Tervező Intézetbe helyezték át, ahol csaknem 25 évig dolgozott. Ez alatt az idő alatt mintegy 300 km vasútvonal felújítását, 80 állomás korszerűsítését ter­vezte. Ez utóbbiak közül a legnagyobbak: Budapest-Déli pálya-udvar, Szombathely, Budapest-Ferencváros nyugati rendező pályaudvar, Záhonyi átrakókörzet. Vasútvonallal kapcsolatos tervei közül a Győr–Hegyeshalom, valamint a Sopron–Ebenfurt korszerűsítési tervei kiemelkedőek.
1977-ben a Vasúti Tudományos Kutatóintézetbe helyezték, ahol a MÁV vasúthálózat fejlesztési paramétereinek kidolgozását végezte. Ezenkívül a hézagnélküli vágány feszültségi állapotát és a pálya geometriai változásait vizsgálta. 1983 és 1988 között, hazai kutatásainak elismeréseként, a Nemzetközi Vasúti Kutató és Kísérleti Intézet (ORE) pályageometriával foglalkozó bizottságába delegálták.
Az egyetemi oktatómunkába 1963-ban kapcso-lódott be tanársegédként, később adjunktus lett, majd 2004-ben címzetes egyetemi docensnek nevezték ki. E tevékenysége során számtalan olyan hallgató került ki a keze alól, akik diplomájuk megszerzését követően
a MÁV elismert mérnökeivé váltak. Az oktatás mellett az egyetemen kutatómunkát végzett, megemlítendő a gépi vágánymérési grafikon kiértékelésének módszerei és tapasztalatai, állo-mási üzemterv kidolgozásának módszertana. Publikációi közül a nagysebességű vonalak tervezési paramétereire vonatkozó, valamint a vasútállomások és pályák víztelenítését tartalmazó jegyzeteit emeljük ki.
Dr. Domonkos Rezső egész életében fáradhatatlanul dolgozott a vasútért. Nyugdíjazásával nem szakadt meg a kapcsolata a vasúttal, mivel adottságai és mérnöki elhivatottsága alapján továbbra is a vasúti pálya tökéletesítésén, egy-egy különleges tervezési feladat legjobb megoldásán és az egyetemi hallgatók gyakorlati életre nevelésén fáradozott. Szerénységéért, tudásáért és tenni akarásáért munkatársai és tervezőtársai is tisztelték. A vele folytatott beszélgetések, találkozások során gyakran érezhető volt az a szomorúság, amelyet a vasút háttérbe szorulása, a vasutas szakirány hallgatói létszámának és a vasútépítési tárgyak óraszámának csökkenése váltott ki belőle.