A cikk szerzője:

Dr. Kormos Gyula † adjunktus
BME Út- és Vasútépítési Tanszék

Ragasztott vágányokkal és kitérőkkel kapcsolatos megfigyelések

A ragasztott vágányok hazai történetének kezdete az 1960-as évek végére nyúlik vissza a kelet–nyugati 2-es metró építéséhez kapcsolódóan, majd az észak–déli 3-as metró, később az 1-es metró (Millenniumi Földalatti Vasút) felújításai, valamint a különleges igénybevételű villamosvonalak és a nagyvasúti állomási kitérők folytatták a sort. A ma már 25-40 éves leerősítések egy része még most is kiváló állapotú, ám vannak helyek, ahol az idő és a terhelések hatására elfáradtak, tönkrementek. Meglepő azonban, hogy még a tönkrement leerősítések is egyelőre jól tartják a vágányok, kitérők geometriai helyzetét. Fenntartásuk viszont lényegesen kevesebb munkát és költséget igényel referenciatársaikkal szemben.

 

 

10–11. ábra. A hídhoz csatlakozó megsüllyedt pályalemez
•    Dunaújváros állomás
A dunaújvárosi állomáson beépített ragasztott kitérők közül csak a rendkívüli terhelésnek kitett 3. sz. 48–XIV átszelési kitérő készült KC-220-as műgyanta habarcs alátömékeléssel. Mind az átmenő-, mind az átszelővágány irányát kiválóan tartja (12–13. ábra), magassági értelemben sincs láthatóan semmilyen elváltozás annak ellenére, hogy az alátömékelések általában sérültek. Előfordul, hogy az eltört ragasztóanyag már szinte teljesen kipergett (14–16. ábra), csak a ragasztóanyag kisebbik része lehet a sínleerősítés vagy sínszék alatt, de ez általában nem jellemző. Sokkal inkább a csavarok melletti repedések (17–18. ábra), a gumialátétek kitüremkedései (18. ábra) vagy a sarkok letörései (19. ábra) fordulnak elő gyakrabban. Az alátömékelt KC-220 műgyantás merev ragasztóhabarcs kitöredezése csak az utóbbi években volt tapasztalható.

12. ábra. Átszelési kitérő az átmenővágányban13. ábra. Az átszelési kitérő a szomszédos vágányról nézve

 

 

14. ábra. Az átszelési kitérő állapota15. ábra. Eltört és kipörgött KC-220 műgyanta habarcs

 

 

16. ábra. Leerősítések meghibásodásai, elszennyeződése17. ábra. Jellegzetes repedések

                                                                                                                                                         

 

18. ábra. Jellegzetes repedések, gumilemez kitüremkedése19. ábra. Az eredetitől eltérő sínszékek okozta csavarelhajlások és kitöredezés

 

A KC-330 rugalmas anyaggal aláöntött leerősítésekkel kapcsolatos tapasztalatok

A KC-330 rugalmas anyaggal megépített munkáknál – különösen a nagy terhelésű vágányok esetében – az egyik fő tapasztalat az volt, hogy mintegy 5-6 év után jelentkeztek először az aláöntés anyagának fáradásos tünetei. Ezek a leggyengébb anyagvastagságú helyeken mutatkoztak, nevezetesen a lehorgonyzó csavarok mellett mindkét oldalon, a kiöntőanyag függőleges berepedésével, majd hosszabb stagnálást követően a leerősítés kb. 20-21 éves kora után következtek be az igénybevétel nagyságától függő kitöredezések. Azóta a folyamat ismét stagnál, azonban a súlyosabb meghibásodások esetében nem jósolható meg, mikor következik be a további romlás vagy tönkremenetel.

• 59-es villamos
A Farkasréti temető–Márton Áron tér végállomás közötti nagy emelkedésű, kis sugarú ívekkel kialakított szakaszán megépült ragasztott felépítmény a 30 év alatt jól vizsgázott. A poliuretán aláöntés sok helyen az előírt legnagyobb vastagságnál számos helyen magasabbra épült (20. ábra), az idők során jól viselte mind az emelkedő, mind a két vezetősínes ívekben (21. ábra) fellépő jelentős erőhatásokat. A vonalszakaszon meghibásodások alig vannak. A rugalmas aláöntőanyag fáradása következtében csak elvétve észlelhető tőcsavar melletti repedés. A leerősítések még ma is kiválóan tartják a vágány és kitérők vízszintes és magassági vonalvezetését (22. ábra).

20. ábra. A megengedettnél vastagabb aláöntés21. ábra. Két vezetősínes kis sugarú ív az 59-es villamos vonalán

 

 

 

 

22. ábra. Egyszerű vágánykapcsolás egy kis emelkedésű szakaszon23. ábra. Az aláöntőanyag kismértékű kitüremkedése és elhajlott tőcsavarok
Néhol észlelhető a rugalmas aláöntőanyag kismértékű kitüremkedése, jobbára azonban csak olyan helyen, ahol kicsiny az aláöntési vastagság. Nagyobb emelkedésű szakaszon helyenként tapasztalható a lehorgonyzó tőcsavarok kismértékű ferdesége is, de általában ez sem jellemző (23. ábra). Szembetűnő azonban, hogy szinte minden kapubejárónál, illetve útátjáró magasabb oldalán a sínleerősítések erősen korrodáltak, teljes bizonyossággal a tökéletlenül kialakított vízelvezetés miatt (24–25. ábra).

24–25. ábra. A rossz vízelvezetés miatt fellépő erőteljes korrózió 
• A19-es és a 41-es villamos átvezetése a Lánchíd alatt
A pályaszakasz nagy emelkedésű, kétvezetősínes kis sugarú ívekkel, ellenívekkel kialakított. A rugalmas aláöntésű leerősítések többnyire jó minőségűek, jóllehet a kiöntési vastagság sok helyen lényegesen magasabb a megengedettnél. Néhol azonban az alátétlemez leválása észlelhető (27. ábra). Ennél azonban sokkal súlyosabb az a meghibásodás, amelynél elsősorban az ív külső oldalán a túl magas aláöntés kiszakadt, a tőcsavarok elhajlottak, az alátétlemez levált a rugalmas aláöntésről (28. ábra). Mindezek ellenére a leerősítések még elfogadhatóan tartják a vágányt a fellépő nagy erőhatásokkal szemben.

26. ábra. Két vezetősínes kis sugarú ívek a Lánchíd előtt, a 19-es villamos vonalán27. ábra. Túl magas aláöntések, elvált alátétlemez

                                                                                                                                                           


28. ábra. Az ív külső oldalán látható súlyos 29. ábra. A 2-es villamos átvezetése a Lánchíd alatt

A cikk folytatódik, lapozás:« Előző123Következő »
A teljes cikket megtalálja a folyóirat 2013 / 3. számában.
A lapszám PDF dokumentumként való letöltéséhez kattintson ide!
Ha szeretne rendszeresen hozzájutni a legfrisebb számokhoz, fizessen elő a folyóiratra.
A hozzászólások megtekintéséhez vagy új hozzászólás írásához be kell jelentkeznie!
Sínek Világa A Magyar Államvasútak Zrt. pálya és hídszakmai folyóirata
http://www.sinekvilaga.hu | ©