A geotextíliák elválasztó funkcióra tervezése esetén tehát a geotextília fölé kerülő talaj jellemzői, annak beépítés módja, valamint a megrendelő tapasztalatai szerint várható építésforgalmi igénybevétel alapján tudjuk a megfelelő robusztussági osztályt megállapítani, amiből a kívánt geotextília-jellemzők „kinyerhetők”.
A vasútépítésben – mérlegelve a felmerülő építési technológiákat, építési for­galmat és egyéb specifikus befolyásoló tényezőket – a geotextíliákkal szemben támasztott minimális követelményrendszer a D.11. Utasítás alapján, elválasztó funkció esetén a következő (8.6.2. [5] pont):
• szakítószilárdságuk (hossz- és keresztirányban egyaránt) az EN ISO 10319 szabvány szerinti minimum 10 kN/m;
• szakadónyúlásuk (hossz- és keresztirányban egyaránt) az EN ISO 10319 szabvány szerint minimum 20%;
• az EN 12224 szerinti minimum 7 nap tartósság a telepítés és a lefedés között;
• robusztussági osztályuk minimum GRK 4, ami 2,5 kN CBR statikus átszakítási ellenállást irányoz elő.
A nem szőtt geotextíliák esetében általánosságban megállapítható, hogy az elválasztás és szűrés mint megkövetelt funkció együttesen jelenik meg (sőt gyakran ezekhez a drénezés is társul). Hiszen egy földműtükörszintre telepített geotextília vagy egy szivárgótestbe beépített anyag esetén is megjelennek mindkét funkció ismérvei, a különböző talajréteget el kell egymástól választania, a vizet át kell engednie, a finom talajrészecskéket viszont nem (3. ábra).

Ezek alapján elmondható, hogy majdnem minden vasútépítésnél beépített nem szőtt geotextília esetén érdemes a már felsorolt minimális paraméterek mellett a jellemző nyílásméretet és a síkra merőleges vízáteresztést is megállapítani.