A kitérők rugalmassága teherbírási szempontból

A vasúti felépítmény szerkezeti elemeiben ébredő hatások – a Zimmermann–Eisenmann-elmélet alapján – helyettesítő hosszaljas számítási eljárással határozhatók meg. A számításokat különböző ágyazási tényezőjű hagyományos zúzottkő ágyazatra végeztem el, az eredményeket összehasonlítottam az Icosit KC–330 rugalmas műgyanta rugalmasságával, amelynek értéke az U = 134,5 kN/m/mm (folyamatosan ágyazott vágányszakaszon). A számítás során csak az Icosit KC–330 értékei vannak feltüntetve, ugyanis az Icosit KC–220 műgyantát végtelenül merevnek tekintjük, az átszelési kitérőben beépített gumilemez rugalmasságáról pedig nem állt rendelkezésemre információ.
A táblázat értékeiből látható, hogy az ágyazási tényező növekedésével a sínszál süllyedésének értékei egyre inkább csökkennek, a sín talpán az alátámasztásra átadódó erők pedig növekednek. Az Icosit KC–330 esetében kaptam közelítően a leg­kisebb besüllyedés és a legnagyobb átadódó erő értékpárokat (U = 134 kN/m/mm ~0,34 N/mm³). A ragasztott kitérőkben tehát a sínszál alatti alátámasztás fáradásra jobban igénybe van véve, ennek ellenére a kitérők jól tartják geometriai tulajdonságaikat.

Szerkezeti avulás

A ragasztott kitérők alátámasztásainak az avulására egy 4 fázisú modell állítható fel (3. ábra).
1. fázis: teljesen ép, repedésmentes alátámasztás. Az Icosit KC–330 esetén a kiegyenlítő réteg és a 20-30 mm vastag poliuretán hab is sértetlen. Az Icosit KC–220 esetében a merev alátömékelés és a 10 mm vastag gumi sértetlen.

2. fázis: Függőleges repedések jelennek meg a legvékonyabb anyagvastagságú helyeken (tőcsavarok, sarkok mentén). Az Icosit KC–330 esetében a rugalmas poliuretán hab mentén, az Icosit KC–220 esetében a merev alátömékelésen jelennek meg a repedések (5-6 évvel a beépítés után).
3. fázis: A repedések mentén az alátámasztás anyaga elkezd kitöredezni (beépítést követően 20-21 év).
4. fázis: A műgyanta teljes mértékig eltűnik, az alátámasztás elveszti a rugalmasságát, és alátámasztási hiány lép fel.
Igen gyakoriak a kitérőkön a törött csavarbiztosító gyűrűk, a kopott támtuskók, illetve a keresztezési középrészek elverődése. Az avuláshoz a kivitelezéskor elkövetett, tapasztalatlanságból eredő apróbb hibák (betonlemez nem megfelelő magassága, egyes leerősítések kitűzésének pontatlansága) is hozzájárultak.