A szerkezeti egységek kompatibilisek, és 2-3 perc alatt átcserélhetőek.
Ennél a megoldásnál a görgők felhelyezésekor nem kerülnek furatok a csúcssín talpára, hanem patentos megoldással (és vízszintesen elhelyezett szorítólemezekkel) alakítják ki a kapcsolatot. A KIAG-os szabályozás során elmozdított aljaknál – az utánszabályozás – igen egyszerű folyamattá válik.
Sajnos az az elvárás, hogy a gépi vágányszabályozási munkáknál ne mozduljanak el az aljak, egyelőre várat magára.

A csúcssínek kiemeltsége

Az átszelési kitérők középső csúcssínjei, mivel nincsenek zárszerkezettel megfogva, nagyfokú kiemelés esetén (5–7 mm) hajlamosak a vízszintes hosszirányú tengely mentén, a csavarodásból adódó komolyabb alakváltozásra. Ez erősen kihat a váltóállításra, illetve az állítóerőkre. Az előző pontban felvázoltak alapján ez az 54-es rendszerű átszelési kitérőknél még erőteljesebb (37. ábra).

Akadálypróba esetén ez hátrányosan jelentkezik, mert alácsavarodik a csúcssín az akadályvasnak, és a záródás pillanatában befeszül. A lényegesen nagyobb állítóerő-igény „hamis” képet ad a záródás pillanatában.

A görgős váltóállító PHARE-projekt Magyarországon

És itt is meg kell említeni az 1997-ben megjelent, és PHARE-támogatással 2000-ben megvalósult pályázati lehetőséget, amelyet az utólag felszerelhető csúcssíngörgőkkel elsősorban környezetvédelmi indíttatással, de a műszaki igényeket is (váltóállító erők csökkentése) figyelembe vevő feladatmeghatározással indítottak el.
Európa legnagyobb ilyen irányú projektjét a Görgős Váltóállító Konzorcium hajtotta végre, mindössze 8 hónap alatt. A konzorcium műszaki vezetőjeként minden helyszínt bejártam, minden kitérőnél elvégzett szerelési munka építési naplóját – a kiegészítő mérések eredményeivel együtt – átnéztem és ellenőriztem. Ennek alapján a hazai kitérők állagáról, azok állapotáról teljes képet kaptam, ezt a későbbiekben is sok helyen felhasználtam.

A projekt fő jellemzői:

• 131 állomás 3000 kitérőjére történt a szerelés.
• 5406 görgőpár telepítése, ebből 2976 MGV, míg 2430 Austroroll.

3.6. Geometriai szempontok

Itt a váltó végénél az első fix leszorító elemek helyzetét, az aljak merőlegességét vagy a legyező elrendezését, a leszorító elemek kapcsolatait elemezzük.
A 38. ábrán látható állapotot a helytelenül elvégzett KIAG-os szabályozás idézte elő. Mivel ezen az aljon van a csúcssín függőleges leerősítésének első helye, így az elferdített alj alátétlemezének bordái teljes mértékben elcsavarták a csúcssín (konzolosan) befogott végét.

Utalva a 3.1. pontban már említett mechanikai modellre – ahol a kitérő csúcssínjét konzolosan befogott tartószerkezetként vizsgáltam –, a befolyással bíró alj elmozdulási (elferdülési) értékéből ennek analógiájára vezetjük le azt a számítást, amely alapján megismerhetjük, hogy e geometriai torzulás milyen erőt gerjeszt az adott csúcssínben, csúcssínekben (10. ábra).
A konzolosan befogott tartószerkezet (csúcssín) elejének elfordulása egyenlő lesz a keresztmetszet és a befogás közti nyomatékábrarész (E . I) merevséggel osztott területével (Mohr I. tétel).

A szögelfordulás értéke: