A cikk szerzője:

Madácsi Gábor osztályvezető
MÁV Zrt.

Magasépítményi beruházások a Budapest–Újszász–Szolnok vasútvonalon – Az egységes építészeti arculat

A MÁV Zrt. a 2011 és 2016 közötti időszakban nagymértékű saját forrású ingatlanberuházást hajtott végre a Budapest–Újszász–Szolnok vasútvonalszakaszon. A beavatkozás jellege az elmúlt időszakban sajnos nem volt jellemző a MÁV Zrt. magasépítményekkel kapcsolatos felújítási és építési beruházásaira. A közel húsz helyszínen megvalósult fejlesztés során, az érintett építmények és épületek nagy száma ellenére, a MÁV Zrt. meg tudta valósítani azt, hogy minden részletre kiterjedően egységes építészeti arculatot alkalmaz. Az egységes elvek alapján megvalósult fejlesztés több jelentős elismerésben részesült: 2014-ben a nemzetközi vasúttársaságok infrastruktúra-fejlesztéssel foglalkozó szakemberei által alapított Watford-csoport Brunel-díját kapta meg Amszterdamban, 2016-ban pedig a műemlékvédelemmel foglalkozó nemzetközi ICOMOS társaság magyarországi szervezetétől vehetett át díjat a MÁV Zrt.

Vasúttörténeti előzmény

A Budapest–Újszász–(Szolnok) vasútvo­na­lat 1882. március 12-én helyezték for­ga­lomba. Ezzel a MÁV függetlenítette magát az Osztrák–Magyar Államvasút tulajdonában álló Budapest–Cegléd–Szol­nok vasútvonaltól, és Újszász állomáson való csatlakozással, saját vasúti pályán juthatott Brassóig. A vonal fővonalként épült, eredetileg egyvágányúként, később azonban kétvágányúra bővítették. A jelentős belföldi és nemzetközi személy- és áruforgalmat lebonyolító fővonal Budapest közelében az elővárosi forgalomban ma is fontos szerepet tölt be. Az 1868-ban alapított MÁV, folytatva a Magyarország területén működő magán vasúttársaságok (Osztrák–Magyar Államvasút, Déli Vasút, Tiszavidéki Vasút) gyakorlatát, az állomások forgalmához igazodó különböző nagyságú típusépületeket épített. A vonal állomásain a MÁV fővonali II. és III. osztályú felvételi épületeket, a megállóhelyeken pedig típusőrhelyeket épített. Ennek megfelelően a Budapest–Újszász vasútvonal állomásain (Maglód, Mende, Sülysáp, Tápiószecső, Nagykáta, Tápiószele, Tápiógyörgye) az 1876–1880-as években kidolgozott szabványtervek szerinti épületeket emeltek. Maglódon és Sülysápon eredetileg III. osztályú felvételi épületek épültek, majd később ezeket II. osztályúra bővítették. Ugyancsak bővítették Nagykáta állomásépületét az egyik oldalszárny meghosszabbításával.
A típusépületek a kor legmagasabb műszaki színvonalát képviselték, innovatív megoldásokat alkalmazva, mint például az akkor különlegességnek számító gáz­világítás. A felvételi épület tervcsaládokhoz minden részletet, berendezést, tartozékot egységesítettek. Típustervek szerint készültek a várótermek berendezései, a menetrendi és hirdetménytáblák, órák, kályhák és egyéb berendezési tárgyak is.

Fejlesztési előzmények

A vonali szinten kezelt felújítási programon már közel egy évtizede dolgozik a MÁV Zrt. A munkálatok első elemeként 2006-ban a MÁV Zrt. és Gyömrő Város Ön­kormányzatának együttműködése ke­re­tében megújult Gyömrő állomás felvételi épülete. Már a 2008-ban tervezett köt­vény­programban is szerepelt a vonal felvételi épületeinek felújítása. Ez sajnos a 2008-ban kitört gazdasági válság miatt nem valósult meg. Európai uniós forrásból, a NIF Zrt. bonyolításában számos helyszínen készültek el a P+R és a B+R parkolók, mintegy kiegészítve a MÁV Zrt. magasépítményi beruházássorozatát.
Mindezek után gyorsított tempóban, 2011. januárban elindult a konkrét projekt.

Célkitűzések, tervezési program

2011-ben elkészült a beruházássorozat ter­­vezett ütemterve, részletes tervezési programja, összeállították a főbb követelményeket és számba vették a kötöttségeket. Már a projekt megkezdésekor meghatározták a követendő alapelveket:

  • Egységes építési anyagok használata, azonos típusú és kialakítású nyílászárók, burkolóanyagok, tetőfedő anyagok, bádogos szerkezetek, színezések (homlokzati, belsőépítészeti), álmennyezetek, épületgépészeti, valamint elektromos szerelvények és berendezések;
  • Egységes utaskiszolgáló berendezések ter­­vezése, padok, szemetesek, ivókutak, információs és reklámtáblák;
  • Forgalmi irodák és távközlő helyiségek helye a berendezések fix telepítése miatt nem változtatható;
  • Pénztárbiztonságnak, valamint a MÁV Zrt. által előírt biztonsági követelményeknek való maradéktalan megfelelés;
  • A lakások területét csak abban az esetben érinthette a tervezés, ha azt az utasforgalmi, vasútüzemi igények szükségessé tették.

Az alapelvek az alábbi kiemelt célokat szolgálták:

  • Az egységes építészeti arculati megjelenés, ami a MÁV Zrt.-nél az elmúlt 20-30 évben sajnos háttérbe szorult;
  • Az utaskiszolgálás színvonalának emelése;
  • A Magyar Állam és a MÁV Zrt. között a projekt indításakor előkészítés alatt álló, de közben megkötött pályaműködtetési szerződésben és a Vasúti személyszállítási közszolgáltatási szerződésben foglaltaknak való megfelelés;
  • A munkakörülmények jelentős javítása;
  • A jövőben egységes, ezáltal olcsóbb és könnyebb üzemeltetési, karbantartási te­vékenységek.

Tervezés

A generáltervezési munkát az Ybl-díjas Hajnal Zsolt építész vezetőtervező által alapított és vezetett Hajnal Építész Iroda végezte, amely nagy rutinnal, tapasztalattal rendelkezik, és komoly sikereket ért el a vasúti létesítmények építészeti tervezése terén. Számos korábbi és jelenleg is zajló vasúti fejlesztési projekt szakmailag elismert résztvevője, mind a MÁV Zrt. saját forrásból megvalósuló, mind európai uniós forrásból megvalósuló, főleg NIF Zrt. bonyolítású beruházások esetén.

A fejlesztések részletezése

Az elvégzett beavatkozások több csoportba sorolhatók (1. ábra).

1. ábra. Az elvégzett munkák jellege

1. Meglévő típusépület felújítása

Az érintett szakaszon összesen hat helyen (Maglód, Mende, Sülysáp, Tápiószecső, Tápiószele, Tápiógyörgye) közel azonos, az 1876–1880-as években kidolgozott, Magyar Királyi Államvasutak fővonali típus­tervsorozatának II. osztályú típusépülete maradt fent. Az akkori építéskor is innovatív megoldásokat alkalmaztak, a kor legmagasabb műszaki színvonalán valósult meg valamennyi épület. Érdekesség, hogy két épület eredetileg III. osztályúnak épült, majd később bővítették II. osztályúra. Az évek során az épületek elavultak, homlokzati díszeiket elveszítették és belső tereiket többször átalakították. A felújítás ezen helyszínein az volt a cél, hogy a típusépületek külseje egységesen, korhű módon, az eredeti állapotok figyelembevételével, a korabeli típustervek alapján kerüljenek helyreállításra (2. ábra).
Az egységesített homlokzatokon minden helyszínen azonosak az anyagok, a színek, a kiegészítő berendezések és a részletek (3. ábra).

2.  ábra. Az egységes homlokzati kialakítás

3. ábra. Az egységes anyagok, színek és részletek
Az eredeti alaprajzi elrendezéshez hasonlóan a földszinten utasforgalmi területek, jegypénztár és a forgalmi szolgálat kapott helyet (4. ábra), míg az emeleten megmaradtak a szolgálati lakások. Az utascsarnok és utas-WC tervezése során a vandálbiztos kialakítás és a magas esztétikai színvonal volt a cél (5. ábra).

A cikk folytatódik, lapozás:123Következő »
A teljes cikket megtalálja a folyóirat 2016 / 5. számában.
Ha szeretne rendszeresen hozzájutni a legfrisebb számokhoz, fizessen elő a folyóiratra.
A hozzászólások megtekintéséhez vagy új hozzászólás írásához be kell jelentkeznie!
Sínek Világa A Magyar Államvasútak Zrt. pálya és hídszakmai folyóirata
http://www.sinekvilaga.hu | ©