A gyors ütemű fejlődés miatt igen sok újdonságot tartalmaz a geoműanyagokra vonatkozó (I. 8.) fejezet. Külön felhívom a figyelmet a 35. táblázatra, amely a geoműanyagok és funkcióik jelentőségét mutatja be az egyes alkalmazási körökben, valamint a 36. táblázatra, amely a geotextíliák GRK-minősítését adja robusztussági szempontból. Az itt leírtakat jól kiegészíti az utasítások közül visszahívott P-9370/2008. sz. Geoműanyagok vasúti alkalmazása című egykori Főigazgatói utasítás ábragyűjteménye. Sajnálatos, hogy az alépítmény elvárt 50 éves korához viszonyítva a geoműanyagokkal szemben nincs elegendő tapasztalatunk, emiatt a gyártók ajánlásaira, illetve laboratóriumi vizsgálati eredményekre tudunk csak támaszkodni.
Egy egész fejezetet (I. 9.) szenteltünk az alépítményi földmű kiegészítő rétegének, ami új fogalom, és annak ellenére, hogy nem a földmű része, egyértelműen a vasúti pálya alépítményének szerkezeti eleme. Meg kell ismerni a szemcsés kiegészítő réteg fajtáit, mint SZK1, SZK2 és az azokkal szemben támasztott követelményeket, illetve a kiegészítő réteg elhagyhatósági kritériumát. Ideje elfelejteni az eddig általánosan alkalmazott „homokos kavics + terfil” megfogalmazásokat a műszaki le­írá­sokban!
A földmű és a híd közötti átmeneti szakasz kialakítása (I. 10. fejezet) a vas­úti pálya frekventált szakasza, nem teljesen körültekintő kivitelezés esetén fokozott fenntartási igénnyel. Nemcsak a geo­tech­ni­kustól, de a híd tervezőjétől is nagy odafigyelést igényel. A tervezésnek műszakilag indokolt esetben ki kell terjednie a két oldalról csatlakozó 50-50 m hosszú pályaszakaszra is, amit a geotechnikusnak, a híd- és a pályatervezőnek közösen kell kidolgoznia. Az átmeneti szakasz hosszát a pályára engedélyezett sebesség, a közlekedő vontató- és vontatott járművek tengelyelrendezése és a járműterhelés függvényében kell megállapítani.
A Föld és Sziklarézsűk kialakítását mutatja be a következő (I. 11. és 12.) két fejezet. A partvédelmi kérdéseket a 13., a víz- és talajvédelmi rendelkezéseket a 14., míg a földmű biológiai védelmét a 15. fejezet tárgyalja. A 16. fejezetben a földműbe beépített és kiegészítő létesítmények, így például a kábelvezetések lehetőségeinek kérdései kerültek a földmű, elsősorban a vasúti pálya víztelenítése szempontjából.
Az I. 17. fejezetébe a töltésalapozás Magyarországon már alkalmazott lehetőségei és azok meghatározó előírásai kerültek. Az I. 18. fejezet a támszerkezetek témakörét dolgozza fel (4. kép).

Az I. 19. fejezet a vasúti pálya víztelenítését tárgyalja, ahol kiemelendő, hogy az 50 éves távlatra tervezett alépítmény és a vasúti pálya víztelenítésének hidraulikai méretezését 20 éves gyakoriságú csapadék alapulvételével kell végezni.
A II. kötet 1. fejezete a föld alatti építmények, műtárgyak, pontosabban az alagutak témakörét tárgyalja. Hazánkban nincs túl sok vasúti alagút, még kevesebb építése várható a közeljövőben, ennek ellenére a téma gyakori aktualitása főként a meglévők műszaki állapota miatt megkívánta az aránylag bő terjedelmű feldolgozást. Gyakorlatilag a szakirodalma is hiányzik hazánkban, ezért mindenképpen indokolt volt egy átfogó ismeretet adó anyag kiadása.