Alépítményi beavatkozások

A statikai számítás szerint a IV. számú pillér felmenőfalazata az alaptest csatlakozási keresztmetszetében nem felelt meg a fékezőerő viselésére, viszont az alaptest a felső síkja alatt 1,5 m-rel már megfelelő teherbírású volt.

Ezen információ birtokában az MSc Kft. terve (3. ábra) olyan megoldással tette alkalmassá az alépítményt legalább az 1976. évi Vasúti Hídszabályzat szerinti fékezőerő viselésére, mely a felmenőfalazatot feszítés révén dolgoztatja együtt az alaptesttel. E megoldás előnyei:

• a terepszint felett megmaradt az eredeti pillérburkolat képe;
• nem szűkült az átfolyási szelvény;
• biztosítható volt, hogy a pillértestben a talajvíz alatti részeken húzó igénybevétel ne keletkezzen.

Az alaptest felső síkja a terepszint alatt kb. 5,00 m mélységben található. A munkagödör megtámasztását acél szádfallal tervezték, mivel az egyben a munkagödör víztelenítésére is lehetőséget nyújtott. A szádfal és az alaptest közötti részt 1,00 m magas vízzáró betondugóval kellett kibetonozni, majd a Tisza vízállásának függvényében vízteleníteni kellett a munkagödröt (4. és 5. ábra).

A pillér felmenőfalának két oldalán C30 minőségű vasbeton lehorgonyzó gerenda beépítését tervezték, melynek belső felülete az előzőleg homokszórással megtisztított pillér kőburkolathoz csatlakozik.
A gerendák vasszerelésének elhelyezése előtt kellett a közel függőleges feszítés 2 × 10 db, 75 mm átmérőjű furatait elkészíteni. Ezután helyezték el a védőcsöveket és a 36 mm átmérőjű, 950/1050 minőségű Dywidag-rudakat. A szükséges feszítőerő rudanként 250 kN-ra adódott.
A pillért közrefogó két lehorgonyzó gerendát a pillért átfúrva egymással is összefeszítették 9 db 32 mm átmérőjű Dywidag-rúddal. Ezek szükséges feszítőereje 150 kN volt.