A cikk szerzője:

Hartmann Erik építészeti fejlesztési szakértő
MÁV Zrt. IÜFF

Vác állomás korszerűsítése (3. rész) – A felvételi épület

Olvasóink közül sokan tudják, hogy az Európai Unió támogatáspolitikájának egyik kiemelt területe a jelenlegi és megelőző költségvetési ciklusban egyaránt a vasútfejlesztés. Ennek köszönhetően számos vasúti beruházás valósult meg, és továbbiak előkészítése kezdődött el az elmúlt időszakban, lehetőséget kínálva a vasúti infrastruktúra-elemek, ezen belül egyebek között az állomási ingatlanállomány megújulására. Korábbi cikkeinkben már részletesen beszámoltunk a Budapest–Vác vasútvonal történetéről, az állomás korszerűsítéséről és az új műtárgy építéséről. Ez az írás a megújult felvételi épület átalakítását mutatja be a számtalan, közelmúltban befejezett vagy még folyamatban levő épületkorszerűsítés egyik figyelemre méltó példájaként.

 

Az épület állapota a felújítás előtt

Az épület tömege, külső homlokzata, vakolatarchitektúrája, tagozatai viszonylag jó állapotban őrizték a XX. század első harmadában történt átalakítás műformáit. A belső terek viszont jelentősen átalakultak, a burkolatok és nyílászárók nagyrészt kicserélődtek, és az alaprajzi elrendezés is megváltozott. Az épülethez 1996-ban faszerkezetű előtetőt építettek, héjazatait kicserélték.
Az épület funkcionális kialakítása az idők során folyamatosan változott, ennek következménye rosszul használható, zavaros térstruktúra lett.
Az emeleten lakások voltak, a földszinten számottevő volt a hasznosítatlan terület (pl.: bezárt kultúrváró, restikonyha) vagy rosszul hasznosított terület (pl.: MÁV-Start-irodák, restijátékterem, öltözők), az utasáramlás kis, zegzugos területeken folyt.
A műszaki kialakítás a XXI. századra elavult.

Főbb beavatkozások

A felújításkor teljes belső funkcionális át­rendezésre került sor. A földszinten helyez­ték el az utaskiszolgálási tereket (az utascsarnokot, pénztárt, mosdókat, üzleteket, kormányablakot). Az emeleten és a földszint egy részén a szolgálati helyiségek, forgalomirányítás, technológiai terek, irodák, öltözők kaptak helyet. A pincébe került a gépészet és az egyéb funkciók.
Az átalakítás során az emeletközi födé­mek cseréje is szükséges volt. Új, sík vas­beton födém készült, mely az eredeti főfalakra terhel fészkes betüskézéssel. Az új utascsarnok tágas terének kialakítása miatt falkiváltásokra volt szükség gerendák és új vasbeton pillérek alkalmazásával.
A 12 kéményt lebontották, és 4 visszaépült a gépészet légtechnikai rendszerei számára.
A tetőt faanyagvédelmi szakvélemény alapján részben javították, részben cserélték. A fa zárófödém alulról tűzgátló burkolatot kapott, a faanyagokat tűz-, rovar- és gomba ellen kezelték.
A tetőre engóbozott (agyagiszap bevonatú) égetett agyagcserépfedés, illetve bitumeneslemez-szigetelés került.
A nyílászárók az eredeti mintájára, azzal megegyező osztású és keretarányú, egyedileg gyártott, kapcsolt gerébtokos fa nyílászárók, hőszigetelt kivitelben, háromrétegű üvegezéssel.
A homlokzati tagozott vakolatot helyreállították, és a szükséges helyeken kiegészítették saját anyagú, cementbázisú vakolattal. Az ablakok körül gipszből készült az eredeti tagozott béllet helyreállítása. Az emeleti ablakpárkányok alatti kötény­díszeket újraépítették (6. ábra). A vakolat az épülethez illeszkedően szilikátbázisú. A homlokzati színt falkutatás alapján választották ki.

6. ábra. A felújított homlokzat – jelenlegi állapot
A falakat eredetileg nem szigetelték talajnedvesség ellen, az utólagos szigetelés injektálással és kiegészítő kent szigeteléssel, a lábazat lélegző vakolattal készült.
A korábbi, szakszerűtlenül kivitelezett fa előtető helyére – a funkcionális igény miatt – egy korabeli minta (Józsefvárosi pályaudvar előtető) alapján készült, egyedileg gyártott fa előtető került, bár ezen a helyen az előtetőnek nincs közvetlen történelmi előzménye, mert az épület mellett egy faszerkezetű csarnok volt.
A belső terek a fenntarthatóság jegyében vandálbiztos és akadálymentes kialakításúak, az épülethez illeszkedő, annak formavilágával nem konkuráló, egyszerű, neutrális esztétikával, kevés – főleg arculati – szín alkalmazásával. Az utascsarnok mészkő padló- és falburkolatot kapott, a falakon a törtfehér alapfestés dominál. A mosdókban a padló sötétebb szürke, a falakon pedig bézs, nagyméretű kőporcelán burkolólapok vannak.
A munkát nehezítette, hogy a teljes átalakítást folyamatos üzem mellett, ütemezve, részleges használatba vételi engedélyezésekkel kellett elvégezni, továbbá több tender több szakági kivitelezőjének kellett együttműködnie.
Mint minden átalakításkor, itt is számos meglepetéssel szembesült a kivitelező. Például: az eredeti húzott karú, lebegő kőlépcső az átépítés közben leszakadt, a helyére vasbeton lépcső került az eredetivel közel megegyező geometriával.
Kiviteli terv épí­tész-generáltervező: Mata-­Dor Architektúra Kft.
Generálkivitelező: Swietelsky Magyarország Kft.

Összefoglaló

7. ábra. A felújított felvételi épület a megújult peron és vágányhálózat felől

Az átépítés során az épület visszakapta az 1931-es állapota szerinti megjelenését. Az azóta elvégzett szakszerűtlen vagy stílusidegen kiegészítéseket, szerkezeteket eltávolították. Szerkezetei ugyanakkor magas műszaki színvonalúak, megfelelnek a mai elvárásoknak is. Az örökségvédelmi és műszaki szempontok között egyensúlyozva, jó kompromisszumos megoldásokat találtak a munkálatokban részt vevő tervezők és örökségvédelmi szakemberek.
Az épület funkcionális kialakítása és tech­nológiai rendszerei illeszkednek a komp­lett állomási rekonstrukcióhoz, az­zal együtt értelmezendők. Szerencsés, hogy egy épület és teljes környezete az állo­mási előtértől, az aluljárón át a peronokig (7. ábra) együtt tudott megújulni, nagyrészt összhangban az állomási infrastruktúra többi, kapcsolódó elemével, egységes arculattal és többé-kevésbé egységes minőségben.
Fontos lenne, hogy az épület és környezetének üzemeltetése hosszú ideig biztosítsa és élvezhetővé tegye ezt a minőséget.

A cikk folytatódik, lapozás:« Előző123

Irodalomjegyzék

  • Muskovics György: Vác állomás korszerűsítése. Sínek Világa, 2015/3.
  • Feczkó Róbert, Muskovics György,
  • Vörös József: Vác állomás korszerűsítése (2. rész). Műtárgyépítések. Sínek Világa, 2016/1.
  • Bozóki Lajos – Lechner Lajos Tudásközpont (2013): Dokumentáció műemléki érték védetté nyilvánításához.
  • Frisnyák Zsuzsa (2001): A magyarországi közlekedés krónikája 1750–2000. História – MTA Történettudományi Intézete.
A teljes cikket megtalálja a folyóirat 2016 / 4. számában.
Ha szeretne rendszeresen hozzájutni a legfrisebb számokhoz, fizessen elő a folyóiratra.
A hozzászólások megtekintéséhez vagy új hozzászólás írásához be kell jelentkeznie!
Sínek Világa A Magyar Államvasútak Zrt. pálya és hídszakmai folyóirata
http://www.sinekvilaga.hu | ©