Acél- és öszvérszerkezetű gerendahidak

Az elmúlt két évtizedben – a szerzők információi szerint – kisebb számban épültek acélszerkezetű vasúti hidak. Ezek közé tartozik a 2009-ben átadott Kentucky-tó feletti vasúti híd Gilbertsville-nél. A híd hosszának nagyobb szakaszán tömörgerincű felsőpályás acél felszerkezeteket alkalmaztak, míg a főnyílás kéttámaszú tartóként, Warren-féle rácsozással készült (18. ábra). A hidak színén is jól látható a légköri korróziónak ellenálló acél (weathering steel) alkalmazása, amely nagyon elterjedt az észak-amerikai hídépítésben.
A főnyílásban szintén hasonló Warren-féle rácsozással készült a 2013-ban átadott Plattmouth vasúti híd az iowai Mills countryban (19. ábra), ugyanakkor az ártéri hidak felsőpályás öszvérszerkezetként épültek acél gerinclemezes tartókkal. Érdekesség, hogy a vasbeton pályát átvezették a főnyílásban elhelyezett rácsos főtartó kereszttartóin is.
Az öszvérszerkezetű városi vasúti hidak közé tartozik az arizonai Tempe városánál 2006-ban épült híd, mely a Salt folyó felett vezeti át a metróvonalat. A 20. ábrán látható 12 támaszú híd két főtartóját egy-egy háromövű rácsos tartó alkotja, mely fejes csapokkal együtt dolgozik a felette lévő vasbeton pályalemezzel.

Ferdekábeles és feszített-függesztett hidak

A nemzetközi trendek azt mutatják, hogy városi vasúti közlekedésben a ferdekábeles és feszített-függesztett rendszerű hidakat nagy számban alkalmazzák. Észak-Amerikában az első ferdekábeles vasúti híd a SkyBridge (21. ábra), melyet 1990-ben adtak át Vancouverben. A szerkezeti kialakítás úttörőnek és a maga idejében a legnagyobbnak számított. A híd teljes hossza 616 m, míg a főnyílás támaszköze 340 m. A karcsú merevítőtartó előregyártott feszített vasbeton szegmensekből épült, hosszuk 5,50 m, szélességük 12,56 m, magasságuk pedig mindössze 1,10 m. A pilonok magassága 123 m. A híd további jellegzetessége, hogy ez az első előregyártott elemekből épített ferdekábeles híd, mely kereszttartók nélkül, pályalemezként is szolgáló tömör beton merevítőtartóval készült.
2009-ben szintén Vancouverben adták át a North Arm feszített-függesztett (extradosed) rendszerű városi vasúti és egyben gyalogos hidat (22. ábra), amely feszített vasbeton szekrény szegmensekből épül fel. Teljes hossza 562 m, a legnagyobb támaszköze 180 m, a pilon magassága 47 m. A híd feszítő-függesztő kábeleit és pilonját centrálisan helyezték el, elválasztva egymástól a kétirányú vasúti közlekedést.

2015-ben az oregoni Portlandben adták át a városi vasúti és gyalogos forgalomnak a 23. ábrán látható Tilikum Crossing nevű ferdekábeles hidat. A teljes hossza 520 m, legnagyobb nyílása 240 m hosszú, a pilonok magassága 55 m.

Mozgatható hidak

Mozgatható hidakat már az 1930-as évek óta rendszeresen alkalmaznak a hídépítésben, vasúti hídként azonban viszonylag ritkán jelennek meg. Egy függőleges emelhető vasúti hídra mutat példát a 24. ábra. A Florida Avenue hidat 2004-ben adták át a forgalomnak a louisianai New Orleansban.

Összefoglalás

A vasútépítés kezdeti időszakától Észak-Amerika úttörő szerepet töltött be a vasúti hidak fejlesztésében a XIX. század közepétől egészen a XX. század első negyedéig. Az észak-amerikai vasúti hidak „arany­korának” számító időszak alatt a hidak anyaga és szerkezeti rendszere teljesen megváltozott. Az új anyagok alkalmazásával a kő és kisebb fa állványhidaktól a kombinált hidakon keresztül nem egészen 15 év alatt eljutottak a rácsos vasúti vashidak alkalmazásáig, majd az elkövetkező évtizedekben a kovácsoltvas hidakig, melyek már szegecselt kapcsolatokkal készültek. A rohamos fejlődés számos, a mai napig ismert és alkalmazott szerkezeti kialakítást eredményezett. Napjainkban ugyanakkor a vasút fejlődése Észak-Amerikában megtorpant, és inkább követő szerepet tölt be a közlekedésfejlesztések területén. A kitörést a jelenlegi helyzetből a regionálisan versenyképes gyorsvasúti hálózat fejlesztése jelentheti.