Korábbi számainkban a Magyarországi kisvasutak sorozatban már bemutattuk a címben szereplő kisvasút alsó és felső vonalrészét. Az ott ismertetett szakaszok között található a 2016-ban felújított Márianosztra–Nagyirtáspuszta közötti vonalszakasz. A középső rész felújítását követően (bizonyos korlátozásokkal) folyamatos közlekedésre nyílt lehetőség a Szob–Nagybörzsöny közötti keskeny nyomközű vasúti pályán, és létrejött a Börzsöny hegységet átszelő „transzbörzsönyi” kisvasút. A szerzők bemutatják a Márianosztra–Nagyirtáspuszta közötti szakaszt, annak felújítási munkáit és ismertetik a csatlakozó részek főbb paramétereit is.
A börzsönyi kisvasutak
Az Északi-középhegység Magyarország egyik legszebb tája. Ennek nyugati vonulata a Börzsöny, amely a Duna-kanyar fölé magasodva, erdővel benőtt oldalaival és természeti kincseivel a kirándulók és turisták kedvenc célpontja. A hegyet a Duna mentén a Budapest–Szob vasúti fővonal kerülgeti, amellyel két keskeny nyomközű erdei vasút is megközelíthető. A fővonal Kismaros megállóhelyétől indul a Börzsöny déli irányú (Morgó-patak) völgyében 11,5 km hosszon futó 760 mm nyomtávolságú Királyréti Erdei Vasút. A fővonal magyarországi végpontjánál, Szob MÁV-állomás mellett kezdődik a Börzsönyön keresztül vezető – ugyanilyen nyomtávú – transzbörzsönyi erdei vasút. A hegység fő gerincének délnyugati végéig tartó kisvasút (a Damásdi-patakot kerülgetve, majd a Bezina-völgy oldalában, illetve a Hosszú-völgyi-patak mentén) 20,8 km-en kanyarogva – 308 m-es szintkülönbséget leküzdve – halad át a hegy vízválasztóján, Nagyirtáspusztán, hogy onnan a 168 m-rel alacsonyabban fekvő Nagybörzsöny végállomásra érkezzen. A Börzsöny északi oldalában szigetszerűen – csak közúton megközelíthetően – a Kemencei Erdei Múzeumvasút üzemel 7,6 km hosszon, 600 mm-es nyomtávolságú vágányon. Az egykor 200 km-t meghaladó börzsönyi kisvasúthálózatból napjainkra csak az ötödrésze, a fenti három vonal maradt fenn, alig 40 km hosszban (1. ábra).
1. ábra. Börzsönyi kisvasutak (térkép)
Buskó András környezetvédelmi szakértő által a Jelvényszerző túramozgalom számára szerkesztett Kisvasutak nyomában kiadvány nagyon jó eligazodást nyújt a magyarországi kisvasutak megismerésében [1]. A transzbörzsönyi erdei vasút három szakaszból áll, aminek a szelvényezése Szobnál kezdődik. Mi mégis a korábbi számunkban elsőként (2015-ben) bemutatott Nagybörzsönyi Erdei Vasútról [2] emlékeznénk meg röviden, egy híd vázlatos bemutatásával. Az 1992-ben lezárt nagybörzsönyi szakaszon 1999-ben olyan mértékű árvízkárosodás érte a vasúti pályát és a hidakat, hogy az átépítési munkákat a nulláról kellett kezdeni. A „helyreállításnál” szempont volt a környezetbe illő fahidak építése (2. ábra). A hídfők jelentős felújítását követően négy fatartós híd épült 2,90–3,60 m közötti nyílásokkal (3. ábra).
2. ábra. Fatartós felszerkezet keresztmetszete 3. ábra. Hosszú-völgyi-patak I. híd (Fotó: Legeza István)
A közel 21 km-es vasútvonal kiinduló állomása Szob. Az alsó Szob–Márianosztra közötti szakaszt 2016-ban már bemutattuk [3]. A korábban leírtak felelevenítésére négy képet mutatunk be: A kisvasúti pálya bontott – 8-9 m hosszúra darabolt – 48-as rendszerű nagyvasúti sínekből épült meg, nyíltlemezes leerősítéssel, fabetétes vasbeton aljakkal (4. ábra). A rövid csőátereszek kétoldali meghosszabbítását a merőlegesen kialakított szárnyfalakra helyezett 40 cm széles szegélyekkel és a padkát átvezető vasbeton lemezekkel oldották meg (5. ábra).
4. ábra. Szob–Márianosztra közötti vasúti pálya általános képe (Fotó: Farkas Tibor) 5. ábra. Szob–Márianosztra 21+00 hm szelvény 1,0 m nyílású csőáteresz (Fotó: Farkas Tibor)
Ezen a vonalszakaszon az 54+82 szelvényben a Damásdi-patak áthidalására egy acélhíd van beépítve. A 17 évig tartó üzemszünet alatt a híd terméskő falazata szétfagyott, elmállott, a falazati kövek kilazultak. A vonalszakasz ismételt forgalomba helyezése előtt a műtárgy ellenfalait vasbeton köpennyel vették körbe. A hídfők megerősítésekor új vasbeton szerkezeti gerendák épültek. A korábbi hídnyílás kismértékben csökkent. Az új felszerkezet hegesztett felsőpályás, gerinclemezes acélszerkezet (6. és 7. ábrák).
6. ábra. Szob–Márianosztra 54/5 szelvény 5,20 m nyílású acélhíd (Fotó: Legeza István) 7. ábra. Pályaátvezetés az 54/5 szelvényben lévő acélhídon (Fotó: Legeza István)
Történelmi visszatekintés a kezdetektől napjainkig
Az 1900-as évek elején a Szob–Nagybörzsöny-vasútvonalat kettős céllal hozták létre: egyrészt a szobi kőbánya anyagát juttatták le a nagyvasúthoz, illetve a Dunához, másrészt a hegy túloldaláról az esztergomi érsekség a kitermelt faanyag szállítására építette meg a keskeny nyomközű – 600 mm nyomtávolságú – vasutat az Ipolypásztó (Pastovce, a mai Szlovákia területén található) nagyvasúti megállóhely elérésére. A trianoni békeszerződés miatt meghatározott új országhatár elvágta a túloldali elérhetőséget, ezért az ipolypásztói kapcsolat elvesztése miatt a cél a legközelebbi nagyvasúti állomás elérése volt. Emiatt új, 760 mm nyomtávolságú vonal építésébe kezdtek Márianosztra irányába. 1922-ben épült ki a kisvasúti összekötés a vízválasztón keresztül a két szakasz egyesítésére [4]. A szintkülönbséget a Tolmács-hegy oldalában csúcsfordító (irányfordító) pár építésével, Nagyirtáspuszta és a Bezina-völgy között pedig merész hajtűkanyarokkal küzdötték le. 1945-ben állami üzemeltetésbe került a hálózat.
A forgalom 53 év után, a Márianosztra és Nagyirtás közötti szakaszon 1975-ben egy baleset következtében megszűnt, a két vasút elszakadt egymástól. Végül a nagybörzsönyi és a szobi vonalrész működése is abbamaradt 1992-ben. A lezárt nagybörzsönyi szakaszon 1999-ben két jelentős esemény is történt:
A tavaszi olvadás során a kisirtási hidak nagymérvű árvízkárosodást szenvedtek.
A Tolmács-hegyi csúcsfordítót műszaki emlékké nyilvánították.
A térség önkormányzatai 1996-tól összehangolt lépéseket tettek a transzbörzsönyi kisvasút turisztikai célú helyreállítása érdekében. Létrehozták a Nagybörzsöny-Szob Erdei Kisvasútért Közalapítványt, pályázatokat írtak és lobbiztak a kisvasút újraindításáért. Tevékenységük eredményeként 2002 augusztusában a helyreállított Nagyirtáspuszta–Nagybörzsöny-szakaszt, 2009 nyarán pedig a korszerűsített Szob–Márianosztra-vonalrészt helyezték forgalomba. Az Ipoly Erdő Zrt. turisztikai célú fejlesztésre elnyert pályázatával 2015-ben, kiemelt beruházásként, az egykori erdei vasút nyomvonalán megkezdődhetett a Márianosztra–Nagyirtáspuszta közötti középső vonalszakasz újjáépítése. Az elnyert kiemelt pályázat támogatását az erdőgazdaság a saját forrásaival is kiegészítette. A kivitelezést a Pálya-Vasút Kft. és a Börzsöny 2020 Kft. alkotta Ipoly Völgye Kisvasút Konzorcium végezte a Transinvest-Budapest Kft. mérnöki felügyelete mellett [5]. A két kisvasút 2016. június 2-án átadott összekötésével Magyarország egyik leghosszabb, magashegyi erdei kisvasútja jött létre, amit a kisvasútrajongók már régóta vártak. Az egyedülálló tájképi értékeken kívül különlegessége a vasútnak, hogy a hazánkban utolsóként fennmaradt, Kisirtáspuszta és Nagyirtáspuszta közötti úgynevezett „csúcsfordítós” (Z nyomvonalú, részben tolt menettel bejárható) vonalrész országos jelentőségű ipartörténeti műemlék [6]. A transzbörzsönyi kisvasutat 2016–2019 között három üzemeltető működtette, a teljes vonalszakasz beutazásakor kétszer (Márianosztrán és Nagyirtáspusztán is) át kellett szállni. 2019. június 1-től két szakaszra módosult a vonal, így a Bezina-völgyi Erdei Vasút Szob és Nagyirtáspuszta között átszállás nélkül szállítja az utasokat. Az 1. táblázatban kronológiai sorrendben összefoglaltuk a Szob–Nagybörzsöny kisvasút jelentős eseményeit. A listát a könnyebb átláthatóság érdekében mindhárom vonalszakaszra vonatkozóan készítettük el, a korábbi cikkek adatait is felhasználva.
A vonalszakasz alapvetően erdei vasút (2. táblázat), ezáltal a kivitelezés során csupán néhány erdei földúton volt lehetséges a közúti megközelíthetőség. Az eredeti nyomvonalon történő újraépítést csak kis önsúlyú munkagépek alkalmazásával lehetett megoldani. A közúti járművek közlekedését a 2015-2016 években szerencsésen alakuló időjárás, a jellemzően kis mennyiségű csapadék, valamint a magas nyári hőmérséklet tette lehetővé.
A régi nyomvonal földműve jellegzetesen szeletszelvény, de bevágás és töltés is nagy számban fordul elő. A régi, megmaradt földművet cserjék és fák borították, a vízelvezető árkok teljes egészében feltöltődtek, több szakaszon nagymérvű romlás, suvadás következett be (8. ábra). A keresztszelvény hiányos földműveit a hegy felőli oldalon a bevágás szélesítésével (9. ábra) és töltések kiegészítésével, megtámasztásával lehetett megfelelő méretre kialakítani [4]. A közlekedési hatóságtól a Márianosztra–Nagyirtás közötti kisvasút visszaépítésére az engedélyezési terv UVH/VF/728/23/2014 számú határozattal kapott építési engedélyt, amelyet UVH/VF/ 2225/3/2014 számon módosítottak [5]. A korábbi 21 áteresz, egy kivételével, mind eltömődött. A 2013-ban készült engedélyezési tervben 13 kis átmérőjű (1 Φ 0,40 m és 12 Φ 0,60 m nyílású) műtárgynak csak a takarítása volt előirányozva.
8. ábra. Átépítés előtti állapot (Fotó: Kettler Ádám) 9. ábra. Vágányfektetés a szélesített bevágásban (Fotó: Kettler Ádám)
Amikor két év múlva a munkálatok megindultak, a tisztításra tervezett csőátereszeket is át kellett építeni. A hidrológiai számításoknak megfelelően két csőáteresznél nagyobb átmérőt írtak elő, és a korábbihoz képest további néggyel növelték a számukat. Az új műtárgyak Tubosider acélcső átereszek, 17 darab 60 cm átmérőjű, míg további nyolc 80 centiméteres nyílással épült meg (10. ábra). A Nagyirtáspuszta előtti 130+33 szelvényben levő útátjárónál még a közút alatti átereszt is megépítették, hogy a vasutat keresztező műtárgyon átfolyó víz lefolyhasson a kezdőpont felé (11. ábra). A Bezina-patak feletti hídból csak a rossz állapotú terméskő hídfők maradtak meg (12. ábra). A régi műtárgyat teljesen át kellett építeni. Egy új, 2,90 m nyílású ágyazatátvezetéses vasbeton lemezhíd készült (13. ábra).
10. ábra. Új Tubosider áteresz (Fotó: Farkas Tibor) 11. ábra. Nagyirtási útátjárónál az új áteresz és úticső (Fotó: Legeza István)
12. ábra. Régi hídfalazatok a háttérben (Fotó: Kettler Ádám) 13. ábra. Bezina-patak feletti új vasbeton híd (Fotó: Legeza István)
Az átépítés adatai
A körülbelül 6500 vfm vágányépítésnél a felépítmény kialakítása 760 milliméter nyomtávolsággal, új kisvasúti sínekkel, a nyílt vonalon nyombővítésnek is megfelelő vasbeton aljakkal, az állomásokon új talpfákkal, 67 centiméteres aljtávolsággal, új zúzottkő ágyazattal, valamint öt csoport C rendszerű kitérővel valósult meg.
Összesen 25 új, 60-80 centiméter átmérőjű hullámlemez acél csőáteresz műtárgy épült, a befolyási oldalán aknával, a kifolyási oldalon mederburkolattal és szükség esetén energiatörőkkel. Ezenfelül a Bezina-patak felett egy új, 2,90 m nyílású vasbeton lemezhíd épült. Az új műtárgy és a szárnyfalak „tájidegen” nyers betonfelületét terméskővel burkolták, a híd nyílását „boltozatossá” alakították át a környezetbe jobban illő, esztétikusabb megjelenés miatt (14. ábra).
Útátjáróból nyolc csoport vezetősínes, 4,6–7,80 m szélességű aszfaltburkolatú és két csoport 3,60 m széles gyalogosátjáró létesült ugyanilyen felülettel. Burkolt utasperonból összesen négy épült: Márianosztrán, Vetettfű megállóhelyen és Nagyirtáspuszta állomáson kettő (15. ábra). A vágány jobb oldalán (többnyire bevágás) 1580 m hosszon előre gyártott beton árokburkoló elemekkel, illetve 3899 fm szabványárok építésével oldották meg a vízelvezetést. A 89–92-es szelvények között a töltés megtámasztására 15+27+21+66 méteres szakaszokban, összesen 129 m hosszban Gabion fal épült a pálya bal oldalán.
A vonalrész hossz-szelvény adatai alapján (17. ábra) az átépített szakasz két vége között 202 méter a szintkülönbség. A legnagyobb (46,5‰ emelkedő a 101+70–103+10 szelvények között helyezkedik el 140 m hosszúságban. A magassági vonalvezetésnél a lejttörések előírás szerinti csatlakozására 26 R=1000 és 10 000 m közötti sugárral lekerekítő ívet építettek be. A vízválasztó Nagyirtáspuszta állomáson az R=1500 m függőleges ív szemmel is érzékelhető (16. és 17. ábra).
A kiépítési sebesség 20 km/h. (Menetrend szerint az átlagsebesség 15,5 km/h.)
Márianosztra és Nagyirtáspuszta között a nyomvonal vízszintes geometriájának jellemzői:
– Az ívek száma 124, a legkisebb ívsugár 40 méter, ebből 27 van. A maximális ívsugár 1000 m-es, csak egy ilyen létesült, 18,6 m hosszban. Az ívek átmeneti ívvel, illetve inflexiósan csatlakozó ellenívek vagy kosárgörbék. Mindkét végén egyenes vágányhoz 32 ív, a 26 inflexiós ponthoz 52 ellenív csatlakozik, míg a kosárgörbéket 40 azonos hajlású íves pályaszakasz alkotja (18. ábra). – Az állomásköz 68%-át ívek teszik ki. Az R=60 méternél kisebb sugarú ívekben vezetősínek beépítésével növelték a biztonságot. – A pályában 55, 5,2–84 m közötti egyenes szakasz található (19. ábra), amelyek összes hossza 2088 m, a vonalrésznek csak az egyharmada.
16. ábra. Nagyirtáspuszta állomás – a vonal legmagasabb pontja (Fotó: Legeza István)
Írásunkban a leghosszabb börzsönyi kisvasút mindhárom szakaszának együttes bemutatására vállalkoztunk. Az 1922-től 1975-ig üzemelő Szob és Nagybörzsöny közötti keskeny nyomközű kisvasútnak először az írásunk tárgyát képező középső szakaszán szűnt meg a forgalom, majd 1992-ben a teljes vonalon leállt a közlekedés. Elsőként a Nagybörzsönyi Erdei Vasúton indult be, a személyszállítás 10 év szünet után, majd a 2009-ben a Szobról induló alsó szakasz éledt újra. A Márianosztrát és Nagyirtáspusztát összekötő középső résznek 41 évet kellett várni arra, hogy felébredjen „Csipkerózsika-álmából” (19. ábra).
A 2016. június 2-án tartott ünnepélyes megnyitót követően a kirándulók a város zajától távol, a Börzsöny gyönyörű vidékén kapcsolódhatnak ki az átépített, új vasúti pályán, modern vasúti kocsikban utazva. A cikk elolvasása után minden olvasónknak ajánljuk, hogy tekintse meg az Irodalomjegyzékben feltüntetett honlapot, hogy személyesen is láthassa a vonalszakasz egyediségét [7] (https://www.turistamagazin.hu/hir/vadregenyes-kisvasutazas-a-bezina-vol…). Kalandos utazásban lesz része a videó nézőjének, amely két percen belül magával ragadja a nézőt. A filmben nem csupán utazunk a síneket követve a romantikus erdei útvonalon, de a feliratoknak köszönhetően egy térképen a nyomvonalat, illetve a pálya geometriai adatait is láthatjuk. A 6,5 kilométer hosszon 202 méternyi szintkülönbséget küzd le a mozdony 7 perc alatt a 2015. év egyik őszi próbajáratán. Ennek a szakasznak a menetrend szerinti időigénye 25 perc. Kérjük, jól kapaszkodjon meg a néző, mert az engedélyezett sebesség közel háromszorosával (körülbelül 54 km/h sebességgel) „száguldva” vesz részt mozdonybeutazáson. Kellemes utazást kívánunk!