Az ÖBB Infrastruktur teljes vonalhálózata kb. 10 000 km vágányt és 16 000 kitérőt foglal magában. Ebből körülbelül 6000 km vágány és 6000 kitérő az úgynevezett törzshálózat részét képezi. A vá­gányok jelenlegi átlagéletkora 22 év, a kitérőké kb. 25 év. A törzshálózat átlagos életkora kb. 20 év. A megcélzott átlagosan 40 éves hasznos élettartam, az infrastruktúra-elemek (egyes vasútvonalak) ismert életkor szerinti megoszlása és jelenleg úgy 30-45 éves hasznos élettartama figyelembevételével az éves átlagos felújítási szükségletet 200 km-ben állapítottuk meg, ez meg is valósul. A vonalhálózat állapota az utóbbi években összességében javul, ami a nyomtávhibák, a síntörések, a helyi (lokális) hibák stb. csökkenéséből látható. Mindemellett nőtt az észlelt felületi hibák – a sínfej-hajszálrepedések (Head Checking, HC) – száma, ezek elsősorban a kb. 600 m-től kb. 3000 m-ig terjedő ívsugártartományt érintik. Az 1 km vágányra eső átlagos felújítási költségek az utóbbi években egyre nőttek, napjainkban kb. 980 euróra rúgnak – ennek fő oka az alépítményi védőrétegek adott esetben szükséges beépítése, illetve a víztelenítő létesítmények felújítása. Az LCC (Life Cycle Cost; élettartam-költségszámítás) vizs­gálatok eredményeinek megjelenítése szakágakra bontva, egységesen történik. A tervezés során figyelembe veszik a felújítási és a karbantartási költségeket, az üzemakadályoztatási költségeket és esetenként az energiaköltségeket (váltóállító készülékek, váltófűtés stb.).
Az 1. ábrán láthatók az aktuális LCC szemléletmód által választható lehetősé­gek. Az első oszlopdiagram egy adott vo­nal­szakasz tényadatait tartalmazza a törzshálózat átlagos állapotának figyelembevételével egyenes vonalszakaszon 20 millió tonna évenkénti terheléssel. Az éves költségen belüli költségtényezőket a zöld, kék és a sárga oszlopok mutatják. Beavatkozás nélkül a várható élettartam 29 év.

Ha a lokális hibák kijavítása helyett sebességkorlátozásokat vezetünk be, az élettartam 33 évre növelhető, de az egy évre jutó költségek is növekszenek (133%).
Minimális karbantartás esetén (3. oszlopsor) a költségek nőnek, és a várható élettartam jelentősen csökken (21 év).
A magasabb terhelésnél az optimális eredményt az aljpapucsos megoldás kínálja. Aljpapucsok alkalmazásával a költségek 71%-ra csökkennek, míg az élettartam jelentősen, 39 évre nő.
Az elvégzett karbantartási munkákat (szabályozás, köszörülés, sínbetétek cseréje stb.) a törzshálózatban alapvetően a megállapított LCC kritériumok (gyakoriság) alapján tervezzük és valósítjuk meg. Ehhez kb. 200, az ún. szabványelemekre kidolgozott bázisciklusra támaszkodhatunk, tehát olyan vágányszakaszokra, melyek összehasonlítható paraméterekkel rendelkeznek, például azonos vágányterhelési osztályba (45-70 ezer t/nap) tartoznak, ívsugár-osztály, alj-sín típusok stb. 

A felépítmény tényadatainak elemzéséből az alábbi LCC eredmények, illetve beavatkozási területek és igények adódnak:

A felújításhoz kapcsolódó költségek csökkentése

Az értékcsökkenési leírás költségei csökkenthetők azzal, hogy a hasznos élettartamot meghosszabbítjuk. Ez elérhető a jobb minőségű zúzottkő kiváló minőségű vágányokban való alkalmazásával, valamint a víztelenítő létesítmények felújításával akár a felépítmény egyidejű felújítása nélkül is. Ez az eljárás már évek óta a karbantartási munkák optimális beosztásán és a kiváló minőségű vágányokban alkalmazott aljpapucsokon alapszik. A felújítandó sza­kaszok lényeges mértékű kibővítése (le­hetőség szerint egy teljes állomásközre) jelentős költségcsökkentéshez vezet a több­éves tervezési időszakokra vetítve.