Harkányi Lajos 1930–2013


Pár nappal 83. születésnapja előtt hunyt el Harkányi Lajos mérnök-főtanácsos, a MÁV Tervező Intézet nyugalmazott hidász irányítótervezője. 1930. január 29-én született Temesváron, szülei tisztviselők voltak. A család – Temesvárról való kiutasítás miatt – 1934-ben Budapestre költözött. Elemi iskoláit már Budapesten, a terézvárosi Szív utcában végezte. Középiskolai tanulmányait nyolc éven át a Budapesti Fasori Evangélikus Gimnáziumban folytatta, 1948-ban itt érettségizett, majd felvették az akkor még József Nádor Műszaki Egyetemnek nevezett intézmény Általános Mérnöki Karára, ahol 1952 novemberében híd tagozaton szerzett diplomát.
Hobbija miatt – nagy természetkedvelő és természetjáró utazó volt – a MÁV-nál kívánt elhelyezkedni. Ez sikerült is neki, hiszen a háború után szükséges volt az országban a tönkretett vasúthálózat újjáépítésére és ehhez a frissen végzett mérnökök tudására,  tevékenységére. 1952-ben került a MÁV-hoz. Elsőként a MÁV Hídépítési Főnökségnél dolgozott építésvezetőként az országban több helyen (így a Bicske–Székesfehérvár, Kál-Kápolna–Kisújszállás, Nyíregyháza–Balsa vasútvonalon). Az utóbbi keskeny nyomtávolságú vasútvonalon számos híd építését irányította. Később a kivitelezést felváltotta a tervezés. A MÁV Tervező Intézetnél először tervező, majd irányító tervező és csoportvezető lett.
Fő szakterülete: a kő-, beton- és vasbeton hidak. Kezdetben a Vác–Szob, Salgótarján–Somoskőújfalu, Óbuda–Dorog vonalszakaszokon készített felújítási, megerősítési és új híd terveket. Az ország szinte egész területén megmutatkozott munkája nyoma – meglévő műtárgyak felújításában és újak építésében. A tervezés fontos részének tartotta a helyszíni felméréseket és a tervezői művezetést (Szombathely–Körmend, Zalaegerszeg–Rédics vasútvonal). Részt vett a Keleti és Kelenföldi pályaudvarok rekonstrukciós tervezési munkáiban – feladata a műtárgyakon kívül a hosszan kígyózó új kábelcsatorna-rendszer kialakítása volt.
Tucatnyi fiatal mérnökkel dolgozott együtt, akik elsajátították tőle a hidász szakmát. A korszerű megoldásokra, új dolgokra mindig nyitott volt.
Dédapaként is büszke volt népes családjára. 1951-ben csatlakozott a Budapesti MÁV Turistaegyesülethez, melynek haláláig szeretett, megbecsült tagja, majd túravezetője volt. 2012 tavaszán, negyvenedik alkalommal még sikerült egészségesen megszerveznie és megtartania a négynapos húsvéti autóbuszos és gyalogtúrát.
Lajos – vagy ahogy rokonai, barátai hívták: Lali – halálával nagy veszteség érte a vasúti hidász szakmát és a turistaközösséget.

Legeza István