2021. december 30-án váratlanul elhunyt a MÁV nyugalmazott vezérigazgató-helyettese, pályavasúti főigazgatója. Szamos Alfonz 1949. szeptember 25-én született Szurdokpüspökin, ahol édesapja tanító volt. 1968-ban végezte el Budapesten a Rippl-Rónai utcában működő Vasútépítési és Pályafenntartási Technikumot, amelyik sok kitűnő szakembert és szakmai vezetőt adott a MÁV Zrt.-nek. A kollégiumi elhelyezés, a kiváló tanárok, a magas szintű elméleti és gyakorlati oktatás az ország különböző részéről érkező diákokat a négyéves tanulmányi idő alatt ízig-vérig igazi vasutasokká formálta. Tanulmányait szintén Budapesten folytatta az akkor alapított Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola Szerb utcai épületében, ahol vasútépítési és -fenntartási szakon 1971-ben szerzett diplomát. Később, 2000-ben MBA (Master of Business Administration) menedzseri diplomát szerzett.
A főiskola elvégzése után Székesfehérváron, a Pályafenntartási Főnökségen gyakorlómérnökként kezdte meg a munkáját, majd a kötelező vizsgák megszerzését követően hamarosan szakaszmérnök lett. 1979-ben már vezetőmérnök, majd 1982-től a székesfehérvári pályafenntartási főnökség vezetője. Tehetségét a szakmai vezetés felismerte és értékelte. 1986-tól építési és fenntartási vonalbiztos a MÁV vezérigazgatóságán, majd csoportvezetővé nevezték ki. 1991-től a MÁV építési és fenntartási osztályvezető-helyetteseként tevékenykedett.
Részt vett az önálló pályavasúti szervezet létrehozásában és sikeres működtetésében. 1995-től pályagazdálkodási divízióvezető volt, és huszonkét pályagazdálkodási főnökség szakmai felügyelete tartozott hozzá. Ebben az időben a pályaépítési és -fenntartási szakma egy új szervezeti modellben az egyik aranykorát élte, amiben Szamos Alfonznak jelentős szerepe volt. 1997-től a Pálya, Híd- és Magasépítményi Szakigazgatóság szakigazgató-helyettese és a pályagazdálkodási divízió vezetője volt. A szakma csúcsára 2003-ban, a Pálya és Mérnöki Létesítmények Igazgatósága vezetőjeként került. Következetes, kitartó munkával tartotta kézben a szakma irányítását, ugyanakkor beosztottaiért mindenkor kiállt, érdekeiket képviselte. A MÁV új vezetése nagyra értékelte szakmai munkáját, ezért 2006 decemberétől a MÁV Pályavasúti Üzletág főigazgatója, majd 2007 júliusától üzletági általános vezérigazgató-helyettesként dolgozott.
A MÁV Zrt. átalakítását, hatékonyságjavítását szolgáló valamennyi jelentős projektben szponzorként, projektvezetőként vagy tagként tevékenykedett. A MÁV építési szervezeteinek a privatizációja, a különböző tevékenységek kiszervezése óriási kihívást jelentett a szakszolgálat számára. Humánus hozzáállással, jó szervezőkészséggel, kitartó munkával sikerült e feladatokat megoldani. Szakmai életútja során számos építési és fenntartási előírás, eljárás, technológia kidolgozásában vett részt. Nagy hangsúlyt fektetett a pályaépítési, pályafenntartási, vágányzári utasítások folyamatos korszerűsítésére. Jelentős szerepet vállalt a korszerű, európai színvonalú pályadiagnosztikai rendszer létrehozásában. Külföldi vasutakkal folytatott szakmai egyeztetések, illetve szakmai feladatok kidolgozása során sok esetben képviselte a MÁV Zrt.-t, valamint vezette a MÁV Zrt. szakértői csapatát. Mindezt a munkatársai, beosztottjai és a társszervezetek képviselőinek elismerése és egyetértése mellett tette.
A Sínek Világa szakmai folyóiratban számos cikk szerzője. Volt a lap szerkesztőbizottsági tagja és a szerkesztőbizottság elnöke is. A folyóirat megjelenésének pár éves szüneteltetése után az újjászületett lap felelős kiadója volt 2006–2009 között. A máig meglevő új arculat kidolgozásában messzemenően segítette a szerkesztőbizottság munkáját.
Több szakkönyv szerzője, társszerzője volt. A nyolcvanas évek végén tanított a MÁV Tisztképző Intézet Építési és Pályafenntartási Szakán. A „Tisztképző” akkori hallgatói még ma is jó szívvel emlékeznek rá, hiszen egy kiegyensúlyozott, higgadt, nyugodt, nagy tudású tanárként ismerhették meg. 1991-ben jelent meg a tisztképző hallgatói részére írt 450 oldalas „Vasúti felépítményi szerkezetek és anyagok” című könyve.
A Magyar Mérnöki Kamara, ezen belül a pályás szakmai minősítőbizottság vezetője és a Közlekedéstudományi Egyesület tagja volt. Számos szakmai konferencia támogatója, vezérszónoka, előadója volt.
Munkáját több kitüntetéssel ismerték el. Már szakmai pályafutásának első éveiben háromszor érdemelte ki (1977, 1981, 1985) a Kiváló Dolgozó kitüntetést. 1986-ban igazgatói dicséretet, 2006-ban a Vasúti Szolgálatért arany fokozat kitüntetést vehette át. Közben fáradhatatlanul dolgozott a vasúti infrastruktúra fejlesztéséért. Korát megelőzve nagy szerepe volt a távolsági, elővárosi, helyi érdekű és helyi forgalmat lebonyolító hálózat összehangolásának kidolgozásában.
Vasúti pályafutása 2009. szeptember 25-én közös megegyezésessel ért véget.
Munkáját mindvégig a tehetség, a tudás és annak továbbadása, a szakmai tapasztalat, a tisztesség és az átlagon felüli szakmai teljesítmény jellemezte. Mindenkori feladatának tekintette a legjobb tudása szerint olyan műszaki eszközök, vasúti pályák, műtárgyak, műszaki berendezések létrehozását és működtetését, amik az emberek mindennapi életét segítik saját személyes érdeke nélkül.
Szamos Alfonz meghatározó személyisége volt a magyarországi vasúti pályafenntartásnak. Nyugodt, kiegyensúlyozott stílusa, konfliktuskezelő képessége, megbízhatósága, a szakma iránti szeretete és elkötelezettsége példaképül szolgálhat az utódgenerációk számára.

Dr. Zsákai Tibor