A globális szerkezeti viselkedés elemzésére összeállított teherállásokban a lehajlásokat a híd hossza mentén a befolyási és kifolyási oldalon is 35-35 pontban mértük felsőrendű automata szintezőműszerekkel, ±0,5 mm megbízhatósággal. Az egyes teherállások értékelésénél a mért értékeket mindig az előző üres teherálláshoz viszonyítottuk, majd az így feldolgozott lehajlási diagramokat hasonlítottuk a numerikus modellen számolt lehajlások értékeihez. A szerkezeti viselkedést jellemző mért és számított lehajlások értékeit a 3., 4., 6. és 13. teherállásokra vonatkozóan a 6–9. ábrák mutatják be. A 3–6. teherállásokban minden esetben egy nyílás (IV–V.; V–VI.; VI–VII. támaszköz) volt mezőközépi nyomaték szempontjából mértékadóan terhelve. A 13. teherállásban egymás melletti két nyílás (V–VI. és VI–VII. támaszköz) volt terhelve.

Az eredmények alapján látható, hogy a mért és a nagy pontosságú numerikus modellel számított lehajlások nagyon közel vannak egymáshoz, a számított lehajlások tendenciája nagyon jó egyezést mutat a mért értékekkel, továbbá a mért értékek nem haladják meg a számítottakat egyik nyílásban sem. A maximális lehajlásokban a mért és számított értékek közti arány maximális értéke ~100%. A maradó alakváltozást minden támaszközben minden terhelt teherállás után meghatároztuk. A legnagyobb maradó alakváltozás a mért maximális lehajlás 9,4%-a (I–IV. támaszközben -0,9 mm) volt. A nagyobb támaszközökben mért maximális maradó alakváltozások jellemzően a mért maximális lehajlások ~3%-a. A mérés során meggyőződtünk róla, hogy a nyílások első terhelése során kialakuló maradó deformációk minden esetben a szabványban megadott határérték alatt maradtak és a további ismételt terhelés hatására a hídon a mérési hibahatárnál és a mérés időtartama alatti hőmérséklet-változásból eredőnél nagyobb többletdeformáció nem keletkezett.