A Dunántúli-dombság magába öleli So­mogy­ország nyugati lankás területeit. A völgyeket észak–déli irányban patakok szabdalják, amelyeken gyöngyfüzérszerűen sorakoznak a kisebb-nagyobb halastavak. A belső-somogyi részen található nagyatádi-segesdi kistérség lakói számára a 2020. július 24–25. szomorú dátumként szerepel majd a krónikákban. A két napig tartó rendkívül heves esőzéseket okozó szupercella a térségi vízgyűjtő – Babócsai-Rinya – területén az elmúlt 70 év legnagyobb árvizét okozta. Az özönvíz több közlekedési és vízi létesítményben is súlyos károkat okozott. Beszakadt egy közúti híd a 68-as főúton Segesd–Böhönye között (1. ábra), majd több szakaszon elmosta a 37-es vasútvonalat (2. ábra), távolabb a 41-es vasútvonal 10 m-es hídját semisítette meg (3. ábra), majd tovább hömpölyögve lefelé elmosta a 68-as számú út 2015-ben épült szakaszán az egyik híd háttöltéseit (4. és 5. ábra) és elöntötte Nagyatád város és néhány kisebb település alacsonyan fekvő területeit (6. és 7. ábra).

A térség vízrajza

A Babócsai-Rinya 874 km2 vízgyűjtője legyező alakú, több ágra szakadva vezeti le a területére lehullott csapadékot. A főág mellett hat mellékága van: a Taranyi-, a Segesdi-, a Beleg-Böhönyei, a Szabási-, a Görgetegi- és a Lábodi-Rinya. A vízgyűjtő legyezőszerű szerkezete kedvez az árhullámok kialakulásának (8. ábra). A főágon jellemző a mellékágakról egy időben érkező vizek koncentrálódása és árhullámot erősítő hatásuk. Szintén kedvez a vízgyűjtő alsóbb szakaszain az árhullámok kialakulásának a főág (Babócsai-Rinya) alapvetően síkvidéki dominanciája, mivel esése 0,4-0,6‰. A mellékágainak esése nagyobb, 1-3‰ körüli. A vízgyűjtőn számtalan halastó is üzemel, amik jelentősen módosítják a természetes lefolyást. Szintén jellemző a vízrendszerre a malomárkok megléte. A múlt század elején még működő vízimalmok vízellátása céljából a főág mellett, azzal párhuzamosan több kilométer hosszban mesterséges árkokba kivezették a vizet a malmok meghajtása céljából. Ezek a medrek napjainkban is léteznek, általában szárazak, de árhullámok esetén „beszállnak” az árhullám levezetésébe [1].

Meteorológiai körülmények

Július 24-én déli-délnyugati irányból egy nagy nedvességtartalmú, sekély ciklon húzódott a Kárpát-medence felé. Ez a ciklon nem volt mindennapos, mivel nem voltak kivehetők benne a klasszikus frontok, ellenben az ország nyugati megyéiben, eleinte elsősorban annak is az északi részén, heves zivatarokat okozott. A ciklon és annak csapadékrendszere a következő nap során felettünk pörgött, és az így kialakuló zivatarok és szupercellák óriási csapadékot okoztak elsősorban a Dunántúl nyugati részein. A lehulló csapadék olyannyira jelentős volt, hogy többfelé 100 mm feletti csapadék hullott le kevesebb mint egy nap alatt. Ezen a napon a 24 óra alatt lehulló csapadékmennyiség rekordja is jelenős értékkel dőlt meg. A Somogy megyei Vésén 178 mm csapadékot mértek. Az ágak és a száraz árkok egyszerre megteltek és a víz a főág felé hömpölygött [1]. Néhány közúti híd és áteresz szűk keresztmetszetet, avagy lefolyási akadályt jelentett, amely tovább fokozta az áradást. A kialakult árhullám meghaladta a 2010. évi rekordot. Nagyatádon például a korábbi LNV-t 86 cm-rel haladta meg a tetőző vízállás [1].