Hosszan tartó betegség után elhunyt Hanzély István, a MÁV Vezérigazgatóság Hídosztályának nyugdíjas vonalbiztosa.
Hanzély István gépészmérnök fiaként Budapesten született, a Petőfi Sándor Gimnáziumban szerzett érettségi után, 1962-ben az Építőipari Közlekedési Műszaki Egyetemen szerezte meg mérnöki diplomáját. A diploma megszerzését követően a társadalmi ösztöndíjból fakadó kötelezettsége miatt két évig az ÉM Víz- és Csatornaműépítő Vállalat debreceni építésvezetőségén beosztott mérnökként dolgozott. 1964-ben családot alapított, és még ebben az évben a MÁV szolgálatába állt. 1970-ben vasbeton-építéstan szakmérnöki oklevelet kapott.
1964–1990 között, megszakításokkal, a MÁV Tervező Intézet (MÁVTI) hídosztályának tervezőmérnöke, majd csoportvezetője volt. Ebben az időben a MÁV vonalhálózatán közúti alul- és felüljárókat, valamint a gyalogosforgalom műtárgyait tervezte. 1968-ban Kiváló dolgozó, 1969-ben Kiváló ifjú mérnök kitüntetést kapott. 1967-ben és 1970-ben megszülettek fiai, Zoltán és Ákos.
1978–1981-ig Irakban, a szír határ és az Eufrátesz mellett, belga beruházásként épülő műtrágyagyár építkezésén dolgozott Al-Qaimban a State Enterprise for Phosphate Civil Department szervezetében. Itt tervezési, tervellenőri feladatokat látott el mély- és magasépítési területen, majd az elkészült tervek alapján a kivitelezést ellenőrizte.
Az idehaza eltöltött pár dolgos esztendő után, 1985–1988 között az algériai Médéában a DUCH (Direction de L’Urbanisme de la Construction et de l’Habitat) mérnökeként a megyében létesülő települések településfejlesztési terveinek az elkészítése és a kivitelezési munkák műszaki ellenőrzése volt a feladata. 1989–1990 között ismét a MÁVTI tervezőmérnöke lett.
1990-ben helyezték a MÁV Vezérigazgatóság Hídosztályára, ahol 1994-ig a Pécsi Igazgatóság hídvonalbiztosa volt, és emellett a beton-vasbeton szakterület felügyeletét látta el.
1994–1998 között a MÁV delegáltjaként az UIC Nemzetközi Vasútegylet kutatási központja ERRI (European Ralway Research Institute) hídász mérnöke volt. Feladatai közé tartozott a társfinanszírozásban megvalósuló vasúti hidakkal kapcsolatos kutatások szervezése, koordinálása és az elkészült szakmai anyagok (zárójelentések) elküldése három nyelven a tagvasutak részére. Külföldi kiküldetéséből sok színes, humorral fűszerezett beszámolót írt az itthon maradt kollégáinak. A négyéves kiküldetés során volt kollégái többször is meglátogatták, akiket szívesen fogadva mesélt a nemzetközi szervezetben folyó kutatásokról és az ezzel kapcsolatos munkájáról.
1999-ben ment nyugállományba, de az aktív korában megszerzett hatalmas tudás és nyelvismeret birtokában a mérnöki munkát mintegy tizenöt éven keresztül különböző helyeken (hatóság, beruházó szervezet) mindaddig, míg betegsége engedte, tovább folytatta.
Halálával egy nagy tudású, mindenki által szeretett munkatárstól, baráttól búcsúzunk.

Vörös József