Lévai Tibor mérnök főtanácsos, Hevesvezekényben született 1950. július 12-én. Édesapja, Lévai Béla kiváló pályafenntartási szakember volt.
A Bebrits Lajos Vasútforgalmi és Vasútgépészeti Technikum (Szeged) elvégzését követően, 1969. augusztus 1-jén, a MÁV Északi Járműjavító Üzemben, lakatosként kezdett dolgozni. 1970. február 9-én a Józsefvárosi PFT Főnökséghez került. 1971-től a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola hallgatója, 1973-ban vasútépítési és pályafenntartási üzemmérnökként diplomázott. Katonai szolgálatát követően a Hatvan–füzesabonyi PFT Főnökség műszaki ügyintézője, 1976. augusztus 1-jétől szakaszmérnök. Saját kérésére 1977. január 10-étől a Miskolci PFT Főnökséghez helyezték, ahol továbbra is szakaszmérnöki munkakört látott el. 1979. július 1-jével a Miskolci Igazgatóság II. Építési és Pályafenntartási Osztályán vonalbiztos.
1983. szeptember 9-étől a Hatvan–füzesabonyi PFT Főnökség, majd jogutódjainak vezetője. 1994-ben a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán mérnök üzemgazdászként szerzett másoddiplomát. A Hatvani Mérnöki Szakasz üzemeltetési mérnökeként vonult nyugállományba 2007 decemberében.
A munkáját lelkiismeretesen, precízen végezte, felettesei tevékenységét, szakmai hozzáértését elismerték, megbecsülték. 1983-ban vezérigazgatói, 1994-ben igazgatói dicséretben, 1979-ben és 1987-ben kiváló dolgozó elismerésben részesült. 1981-ben a Kiváló Újító kitüntetés bronzfokozatát kapta.
Személyiségéből fakadóan beosztottjait empatikus emberként, partnerként kezelte, minden helyzetben képes volt őket mozgósítani, együttműködni velük. Diplomatikus, barátságos, jó helyzetfelismerő, szervező- és kommunikációs készsége, stratégiai gondolkodása, alkalmazkodó-, konfliktuskezelő és motiválókészsége, jó humora a munkatársaknak a biztonság és megelégedettség érzetét adta. Mindenkivel megtalálta a közös hangot.
Kiváló kifejezőkészséggel megáldott, remek előadó volt. Mondanivalóját mindig átgondoltan, megalapozottan, logikus érvekkel fejtette ki.
Erős értékrenddel és saját belső iránymutatással rendelkezett. A kritikus vagy bizonytalan külső helyzetekben is megtalálta, mi a fontos saját maga és a vezetése alatt álló főnökség, munkatársai számára. Ez adta a hitelességét. Egyszerre volt vezető, szakember és kolléga.
Nyugdíjas éveit a családjának, az unokáinak szentelte.
Az utóbbi egy évben súlyos betegségét méltósággal viselte, de állapota hirtelen rosszabbodott és 2019. december 29-én elhunyt.

Nagy Tibor