Az átereszeket (II. 2. fejezet), a vasút alatti keresztezéseket és a vasút megköze­lítését (II. 3. fejezet) csak érintőlegesen említik ezekben a fejezetekben az ott leírtak miatt, de a Hídszabályzattal teljes összhangban.
A következő (II. 4.) fejezet részletesen tárgyalja a szintbeni vasúti átjárókra, azok létesítésére, tervezésére és megszüntetésére vonatkozó előírásokat, meghatározza a rálátási háromszöget és a vasúti átjárók kialakításának módjait mind a közúti, mind a kerékpáros és gyalogos átvezetésekkel kapcsolatban.
A peronoknál (II. 5. fejezet) pontosították a méretekre és kialakításra, burkolatra vonatkozó előírásokat – főként az akadálymentességre vonatkozóan – annak érdekében, hogy a fogyatékkal élők is biztonsággal használhassák.
Az Egyéb építmények (II. 6.) fejezet a jelzőoszlopok és árbócok, a zajárnyékoló falak, felsővezeték-tartó és a térvilágítási oszlopok alapjainak kialakítási szempontjait mutatja be vasúti pálya, illetve annak víztelenítése centrikusan (5. kép).

A vasúti rakterületek (II. 7. fejezet) után az ár- és belvízvédelmi kérdéseket és feladatokat tartalmazza a II. 8. fejezete.
A II. 9. fejezete a vasúti geotechnikai építmények fenntartásával, felügyeleti előírásaival foglalkozik, ez utóbbi a D.5. sz. Pályafelügyeleti Utasítással szinkronban. Itt mindenképpen fel kell hívni a figyelmet arra, hogy hosszú távon szükséges az alépítményi munkakörök megteremtése – feltöltése igazgatósági szinten (alépítményi szakértő, illetve szakaszmérnök) és egy alépítmény-diagnosztikai utasítás kiadása is. A II. 10. fejezete a vasúti alépítményi földmű felújításának és rehabilitációjának módszereit és előírásait tartalmazza, ami ma a leggyakrabban előforduló feladat. Összefoglalták a földmunkás és a vágányon járó nagygépes technológia előnyeit és hátrányait, ezzel tulajdonképpen a kivitelezéskor alkalmazandó technológia (6. kép) kiválasztását is elősegítve. Főként az üzemeltetők számára fontos a karbantartási és kisebb felújítási munkák végzése során a rövid hosszúságú alépítményi beavatkozásra előírtak betartása. Kiemelendő, hogy alépítményi szempontból is a homogenitásra kell törekedni. A fejezet a továbbiakban a földművek romlásával és helyreállításával foglalkozik.

Végül, de nem utolsósorban, a földépítmények és egyéb geotechnikai építmények építésének, felújításának dokumentálási kötelezettségeit is összefoglalja az utasítás.
A II. 11. fejezete tartalmazza azt, hogy a kivitelezőknek milyen dokumentumokat, vizsgálati, mérési és megfelelőségi jegyző­könyveket kell átadniuk az üzemeltető számára, amelyeket meg is kell őrizni.
Az 1. Melléklet az utasítás szerkesztésekor figyelembe vett előírások gyűjteménye annak érdekében, hogy esetleges pontosításhoz, további magyarázathoz az eredeti szabványt vagy utasítást is elő lehessen keresni.
A 2. Melléklet Magyarország földtanának leírása, ami tájékoztató jellegű, de jól kiegészíti az utasításhoz szükséges ismereteket. Hasznos információkat tartalmaz az üzemeltetőknek az általuk felügyelt terület földtani viselkedésének megértéséhez, és a kivitelezők felkészülését is jól segíti az építési környezet talajviszonyainak megismerésében.
Az utasítás tehát sok új információt tartalmaz, tanulmányozása minden szakember számára elengedhetetlen, és kellő ismerete után műszaki érdekességként is alkalmazható. A vasúti pálya alépítményi kérdéseinek kezelésére, új szemléletre, gondolkodásmódra van szükség. Viszonylag gyorsan fejlődő szakterületről lévén szó, a várható változtatási igény, a tapasztalati információk frissítése miatt cserélhető lapos kivitelben készült. Reméljük, mindenki megelégedéssel forgatja a 90. születésnapjára megújult D.11. Utasítást, és megfelelően előkészítettük a tíz év múlva esedékes centenáriumának megünneplését.