A cikk szerzője:

Dr. Major Zoltán egyetemi adjunktus
Széchenyi István Egyetem, Győr

Rugalmas ágyazású kiöntött csatornás vasúti felépítmény (3. rész) – Módszer a hosszirányú viselkedés vizsgálatára

Korábbi számainkban már foglalkoztunk a rugalmas ágyazású kiöntött csatornás vasúti felépítménnyel. Az 1. részben (2013/6. szám) a kiöntőanyag jellemzői, míg a 2.-ban (2014/1.) a kiöntés numerikus modellezése volt a téma. Ezúttal olyan módszert ismertet a szerző, melynek segítségével a kiöntött síncsatornás felépítmények méretezése, illetve ellenőrzése leegyszerűsödik, közelebb kerül a mindennapi mérnöki gondolkodáshoz. A szerző által kidolgozott módszer nemcsak az átmeneti szakaszok (kiöntésvég) vagy a dilatációs készülékekkel kapcsolatos vizsgálatoknál hasznos, hanem a kiöntött szakasz semleges hőmérsékleti zónán kívüli munkavégzés kérdésének gyakorlati megítélésében is segít.

 

A hosszirányú viselkedés mérnöki szemléletű megközelítése

Az előző pontban ismertettem a kiöntött síncsatornában a sín dilatációs viselkedésének analitikus megközelítését, melynek eredménye az alábbi összefüggés: 

A bonyolult képlet alkalmazása helyett az egyes sínrendszerekhez definiáltam egy c rendszertényezőt, melynek segítségével az alábbi formába írtam át az összefüggést: 

 

 A c rendszertényezőben összevontam a sín állandónak tekinthető anyagjellemzőit (α, E), valamint sínrendszerenként a keresztmetszeti területet (A). Az ebben az alakban történt felírásban az összefüggés egyszerűbb, valamint a számítási igény is lényegesen kisebb. A bevezetett összefüggés áttekinthetővé és átváltási nehézségektől mentessé teszi a sínvégmozgás számítását.A tényezők meghatározásához az általam írt programot használtam. A járatos sínrendszerekhez tartozó c rendszertényezőkre mutat példát az 5. táblázat. A módszer megalkotása során 12 sínrendszert, a Vignol sínek mellett a közúti vasúti pályaszerkezetben alkalmazott vályús síneket is vizsgáltam, azonban terjedelmi okok miatt az összes kalkulált értéket nem közlöm. A számítás során a sínanyag rugalmassági modulusa E = 206 000 N/mm2, a lineáris hő tágulási együttható pedig α = 1,2*10–5 1/°C volt.
Elvégezve a korábban bemutatott validációs feladatot, az alábbi eredményt kaptam: 

az eredmény egybevág a korábban kapott eredményemmel.
Annak érdekében, hogy a sín teljes mozgó hosszának értéke (z) is meghatározható legyen sínrendszerenként a hosszirányú rugóállandó függvényében, 45 °C hőmérséklet-változás figyelembevételével meghatároztam a változást leíró hatványfüggvényeket az alábbi alakban: z(k) = akb [m].
A felírt általános összefüggést az általam írt Excel program eredményeinek vizsgálatával kaptam. Az egyes sínrendszerenként változó rugóállandó mellett meghatározott lélegző hossz értékekre hatványfüggvényt illesztettem, melyek a és b paramétereit a 6. táblázat foglalja össze. Az 54E1 r. sín esetén kialakuló zavart hossz értékek a hosszirányú rugóállandó kapcsolatát a 6. ábra szemlélteti.

A cikk folytatódik, lapozás:« Előző1234Következő »

Irodalomjegyzék

  • [1] MSZ EN 1991-2:2006 A tartószerkezeteket érő hatások. Hidak forgalmi terhei.
  • [2] Kormos Gy.: Longitudinal behaviour of rail embedded in elastic material. Periodica Polytechnica, 2001.
  • [3] Coenraad Esveld: Modern Railway Track. Second Edition, MRT-Productions, 2001, Zaltbommel, p. 186.
  • [4] Dr. Horvát Ferenc, Dr. Németh György: Hazai megfelelőségi igazolás – 35GPB (35LPG) r. sínekkel kialakított Edilon típusú kiöntött síncsatornás közúti vasúti vágány kísérleti szakaszának építésére. 2004, Győr.
A teljes cikket megtalálja a folyóirat 2015 / 2. számában.
Ha szeretne rendszeresen hozzájutni a legfrisebb számokhoz, fizessen elő a folyóiratra.
A hozzászólások megtekintéséhez vagy új hozzászólás írásához be kell jelentkeznie!
Sínek Világa A Magyar Államvasútak Zrt. pálya és hídszakmai folyóirata
http://www.sinekvilaga.hu | ©