3. A szerkezeti elemek anyaga és annak vizsgálata

Az erősítő töltőanyag 2–25 μm átmérőjű, különböző vastagságú fonalból álló, folyamatos üvegszál. A kötőanyag hőre lágyuló gyanta (pl. vinilészter, epoxi-poliészter) a szükséges diszperziós töltőanyagok, pig­men­tek, katalizátorok és a kötőanyag edzési reakciója gyorsítójának hozzáadásával. A mechanikai igénybevételekkel, a környezeti hatásokkal szembeni ellenállóságot telített poliuretán bevonat biztosítja. 
Az APATEK cég SZPPSZ–240 és SZPPSZ–340 anyagtípusú termékeket gyárt. A jelölésben az egyes betűk, számok jelentése a következő:
SZ – üvegszál-erősítésű műanyag,
P – profilozott,
P – pultrúziós gyártási eljárás,
SZ – építési termék,
240, illetve 340 – húzószilárdság MPa-ban.
Az ezekre az anyagokra vonatkozó fizikai-mechanikai jellemzőket az 1. táblázat foglalja össze. A szálerősítés következtében a jellemzők értékei eltérőek a gyártási, illetve arra merőleges, keresztirányban. 

Szerződéses munka keretében módunk volt a kétféle anyagot laboratóriumi vizsgálatoknak alávetni. A próbatestek alakját, méreteit, a végrehajtás módját EN, illetve MSZ EN szabványok határozzák meg. A vizsgálatok során készült fényképek, diagramok jól mutatják a kétirányú viselkedés közötti különbséget.  
A hajlítószilárdság meghatározását az MSZ EN ISO 14125:1999 szabvány szerinti hárompontos terheléssel kell meg­állapítani. A terhelési elrendezést a 6. ábra mutatja.

A 6. ábrán látható méretek:
SZPPSZ–240 anyag, 4 mm vastag próbatestek L = 64 mm és ℓ = 80 mm,
SZPPSZ–240 anyag, 5 mm vastag próbatestek L = 80 mm és ℓ = 100 mm,
R1 = R2 = 5 mm.
Az SZPPSZ–340 anyagú, hossz-, illetve keresztirányban kimunkált próbatestek teher alatti keresztmetszetének tönkremenetele a 7. ábrán látható. A maximális erőértéknél klasszikus törés nem következik be. A hajlító-húzó feszültség – relatív megnyúlás diagramot a 8. ábra mutatja.

A húzószilárdsági vizsgálat (MSZ EN ISO 527-1:1999 szabvány) során készült 9. ábra jól mutatja, hogy a hosszirányban kimunkált próbatestek nem egy határozott keresztmetszetben szakadnak el. Tönkremenetelükkor, azaz akkor, amikor már nagyobb húzóerőt felvenni nem tudnak, a rétegek között következik be szakadás, amely azután a próbatestek kétoldali vállrészein fut ki az alsó vagy a felső felületre.
Keresztirányban kimunkált próbatestek esetében a szakadás mindig egy keresztmetszetben következik be, valahol az állandó méretű, csökkentett szélességű szakaszon belül. 
Az SZPPSZ–340 anyagú, hossz-, illetve keresztirányban kimunkált próbatestek húzási diagramjai a 10. ábrán láthatók.