Az érintett vasútvonal az 1. ábrán látható. Ismerkedjünk meg először a bérleti díjat nem fizető illegális területfoglalókkal. Állattetemmel nem találkoztunk, de a töltésben lévő oduk nagyságából, alakjából, a kitermelt anyagból a vadászok segítségével megállapítható volt, hogy kis barátunk nem más, mint a borz (2. ábra).

A borz nappal sűrű aljnövényzetű erdőkbe vonul vissza, de elsősorban nyíltabb területeken keresi táplálékát. Esetenként felkeresi a lakott területeket is, ezért kártevőnek tartják. Jellegzetes mozgásáról, hangos csörtetéséről messziről felismerhető, bár óvatossága miatt ritkán látható. Alkonyat után aktivizálódik, a nappalt üregében tölti. Sokáig azt hitték, egyedül él, csak a legutóbbi vizsgálatok tárták fel szociális hajlamait. Kiterjedt, sokszor negyed hektáros közös üregrendszerben él egy-egy, legfeljebb 12 egyedből álló klán. Az 1,5 méter átmérőjű alvókamrák a bejáratoktól 10 méterre, a föld alatt 2-3 méterre találhatók. Vannak más rendeltetésű területek is, napozók, játszóhelyek stb. Az üregrendszert az egymást követő generációk akár évszázadokig használhatják, gyakran még akkor is ragaszkodnak hozzá, amikor a külső környezet már nem megfelelő számukra. Az üregrendszer ez idő alatt egyre bővül, akár többhektáros hatalmas rendszerek is létrejöhetnek.
A klánok 50-150 hektáros, egymással alig átfedő területeken élnek, amelyet szagmintával, ürülékükkel és vizeletükkel jelölnek. A territóriumukat hevesen védik. A klánok főleg nőstényekből állnak, a fiatal hímek elvándorolnak, és addig magányosan járnak, míg nem tudnak valamely új klánhoz csatlakozni. Érdekes módon, a melegebb vidékeken kisebb a klánok létszáma, sőt valahol párban, illetve egyedül is élhetnek. Egy elmélet szerint éppen a hidegebb, zord időjárás kényszeríti csapatba a borzokat, mert így tudnak hatékonyan ekkora, védelmet jelentő üregrendszereket ásni és fenntartani [2]. A 125-ös számú vasútvonalon, Mezőtúr–Szarvas állomások között, a Hármas-Körös híd két oldalához csatlakozó körülbelül 6 méter magasságú töltéstestben, a 131+00–150+00 szelvények között elszórtan jelentek meg a borzlyukak (3. és 4. ábra).

2015-ben a 147+00–148+00 szelvények között visszatérő fekszinthibák alakultak ki. A töltéstest átvizsgálásakor akadtunk rá az odukra, de ezek jellemzően a töltés alsó harmadában voltak láthatók. A kisebb, esetleg szellőzőjáratok nyílásai a sűrű növényzet miatt nehezen észrevehetők. A helyi vadásztársasággal felvettük a kapcsolatot, a vadászok csapdákat állítottak fel, és próbáltuk a sűrű növényzetet megritkítani, hogy ne érezzék magukat biztonságban. Az orosházi szakasz a töltésben lévő lyukakról, azok elhelyezkedéséről, a kitermelt föld mennyiségéről kimutatást készített (1. táblázat).

2018. március 10-én jelentek meg először a padkában is lyukak (5. ábra). A részletes felmérésből képet kaptunk az üregek nagy számáról és elhelyezkedéséről, de nem tudtuk, hogy a járatok mennyire terjedtek ki a vasúti pálya alá, ezért azonnal 20 km/h sebességkorlátozást és fokozott felügyeletet vezettünk be. Erre azért volt szükség, mert a 44-es számú autóút építéséhez az anyagokat ezen a vasútvonalon szállították. Forrásaink, vágányzári lehetőségeink korlátozottsága miatt csak az állandó fokozott felügyeletre volt lehetőségünk, és ezzel egyidejűleg a felméréseinket folyamatosan aktualizáltuk.

Megoldás

A megoldás 2020-ig váratott magára. Ekkor lehetőség nyílt a szarvasi Hármas-Körös híd hídgerendacseréjére kiszervezett karbantartási forrásból, amelyre 2,5 hónap vágányzárat biztosított a forgalom. Első gondolatunk az volt, hogy a legrosszabb részen (147+00–148+00) a felépítménytől indulóan elbontjuk a vasúti pályát, és megnézzük, mi okozza a fekszinthibát (6. ábra). Egyeztetve az FKG Kft.-vel (kivitelezővel), arra jutottunk, hogy a rendelkezésre álló forrás nem lesz elég ehhez a munkához, és csak nagyon kis pályaszakasz (mintegy 100 m) gondját tudjuk így megoldani, az üregek többségével tovább kell foglalkozni. A terület megközelítése kizárólag vasúton lehetséges, így merült fel az injektálás gondolata. Számba vettük, hogy milyen lehetőségek vannak. Először felmerült a műanyag bázisú (poliuretán) injektálás. Állati üregek kitöltéséhez nem volt referenciamunka, illetve a rágcsáló állatok viselkedése az anyaggal szemben kétséges volt, ezért a cementinjektálásra esett a választás.

Az FKG Kft. alvállalkozójaként a Soilcon Kft. végezte el a felmérést és az injektálást is. Hasonló feladatot a 42-es számú vasútvonalon Adony–Rácalmás állomásközben már végzett. A kivitelező megkapta az általunk felmért üregek pontos helyét, illetve azt, hogy a sínkoronától milyen mélyen indulnak. A vizsgálatra kijelölt szakaszokon vizsgálatokat végeztek, amelyek vágánytengelyben történő CPT-szondázásból (2. táblázat) és a padkán könnyű ejtősúlyos vizsgálatból állt (3. táblázat) [3].