A magyar vasúthálózat kiépítése az 1870-es évektől új irányt vett. Az 1869-ben létrehozott Magyar Királyi Államvasutak folyamatosan kezelésébe vette a különböző társaságok államosított vonalait és eszközeit (1. ábra). A kormány ösztönzésére és segítségével, ezzel párhuzamosan sorra alakultak a helyiérdekű vasutak, amelyek jelentős szerepet vállaltak a helyi hálózatok, a mellékvonalak kiépítésében. Az alábbiakban e korszak vasúti építészeti tevékenységét mutatom be.

1880 és 1920 között Magyarországon közel 15 200 km vasútvonal épült. Az ebben az időszakban megnyitott vonalak számbavétele alapján azt látjuk, hogy a magyar vonalhálózat továbbfejlesztésében a Magyar Királyi Államvasutak (1138,5 km) mellett a Budapest–Pécsi Vasút (261 km), a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút (40,6 km), a Tiszavidéki Vasút (21 km) és a helyiérdekű vasúttársaságok (13 609,9 km) vettek részt. Az ekkor épített vasúti épületekről pontos adatok nem állnak rendelkezésre, azonban azok mennyisége a vonalak hossza, az állomások száma és nagysága alapján biztonsággal megbecsülhető (2. ábra).

A Magyar Királyi Államvasutak kezdetben megőrizte a kezelésébe került épületállomány kiépítési karakterét, a technológiai okokból szükséges átalakítások során is megtartotta az indóházak eredeti megjelenését. A Vasútépítési Igazgatóság magasépítési osztályának munkatársai ebben az időszakban készítették elő a vasúttársaság jelentősebb építkezéseit. Rochlitz Gyula (1825–1886) építész vezetésével itt tervezték a többi között a MÁV budapesti igazgatósági székházát és központi indóházát, a mai Keleti pályaudvar utasforgalmi épületét, s eközben kidolgozták a fő- és mellékvonali állomások építészeti szabványterveit is.
A korszak magyar építészetében ekkor a historizmus, a romantika és az eklektika voltak az uralkodó irányzatok. A kor divatjának megfelelően a jelentősebb vasúti épületek is méltóságteljes megjelenést biztosító kivitelben készültek. A vasúttársaság kiváló építészének, Rochlitz Gyulának nagy szakmai hozzáértését példázza a Magyar Királyi Államvasutak historizáló stílusú Andrássy úti irodaháza és a szintén általa tervezett központi indóház, a mai Keleti pályaudvar főépülete, a magyar eklektikus építészet kiemelkedő alkotása.