• ödométeres modulusa az első főfeszültség növekedésével javul;
• rugalmassági modulusa a harmadik fő­feszültség növekedésével javul, a de­viá­tor­feszültség növekedésével csökken;
• mindegyik merevségi modulusa a tehermentesítés és újraterhelés tartományában 3-5-szöröse az első terhelésre érvényes értéknek;
• sokkal merevebbek a kis (10–5–10–4 nagyságrendű) alakváltozások tartományában, mint a szerkezetek közvetlen közelében levő zónákban és a laborvizsgálatok mintáiban jelentkező 10–3–10–2 nagyságrendű alakváltozások esetében.      

A modellben a zúzottkő ágyazatot Mohr–Coulomb, a vasbeton szerkezeti ele­meket pedig lineárisan rugalmas anyagmodellel modelleztem. A számításokban alkalmazott paramétereket a 2. táblázat foglalja össze.

A hídfőmodell globális viselkedése

A 4. ábra egy deformált hálót mutat a megadott jellemzőkkel leírt esetre. Látható, hogy a töltés benyomódik a puha al­talajba, és a különböző merevségű szerkezetek határán ugrásszerű süllyedéskülönbség alakul ki. Az is megfigyelhető, hogy a jól alapozott tartószerkezet gyakorlatilag „mozdulatlan” marad. 

Az 5. ábra a 4. ábrán megismert esetre mutatja a függőleges mozgásokat, s ennek alapján a következő megállapításokat tehetjük:

• legnagyobb a süllyedés a folyópályán, a zúzottkő ágyazat tetején; 
• a merev hídszerkezethez közelítve a süllyedés jelentősen csökken, közvetlenül a hídfő mögött a legnagyobb érték harmada jelenik meg; 
• a hídfők és a felszerkezet gyakorlatilag „mozdulatlan”, az utóbbi lehajlása kevesebb mint 20 mm;
• a töltéslábak melletti emelkedés a töltés alatti alaptörés jele.

A 6. ábrán ugyanezen eset süllyedési hosszmetszete látható, melyről azt emelem ki, hogy a mozgások mértéke a mélység növekedésével rohamosan csökken, a határmélység a felszíntől kb. 10 m-re van. 

A 7. ábra a tartószerkezet be­emelése előtti fázisban mutatja az egyik hídfő vízszintes mozgását az előbbiekkel azonos esetre. A mozgások mértékének jobb megítélhetősége érdekében csak a cölöpöket összefogó gerendát és a hídfőt tettem láthatóvá. Az ábráról megállapítható, hogy

• a hídfő vízszintes mozgása csekély, 15 mm alatt marad;
• a legnagyobb mozgás a hídfőfal alján jelentkezik;
• a mozgás a fal teteje felé haladva egyre csökken. 

Úgy tűnik, hogy a töltés súlyából eredő vízszintes földnyomások jobban érvényesülnek a cölöpökön keresztül az altalajban, mint közvetlenül a háttöltésben; a hídfő teteje nem mozdul el (bár a felszerkezet még nem támasztja ki), az alja a nyílás felé mozdul.

A jelen tanulmány ugyan a vasúti hídszerkezet előtti és utáni átmeneti zóna viselkedésére fókuszál, de célszerű felvillantani a cölöpök viselkedését is. A 8. ábra az egyik közbenső cölöp vízszintes mozgását és igénybevételeit mutatja a 7. ábrán ismertetett esetre. A következőket érdemes kiemelni:

• a legnagyobb vízszintes mozgás a cölöpösszefogó gerenda alatt alakul ki, és mértéke a mélységgel „szabályosan” csökken;
• a normálerő a felső 10 m-en gyakorlatilag konstans, a puha agyagban az ellenállás és a negatív köpenysúrlódás képződésének határhelyzete alakul ki, az alsó kb. 5 m-en a homokban már az ellenállás uralkodik;
• a kezdeti pozitív nyomaték a legnagyobb, ami a cölöpösszefogó gerenda által biztosított befogásból adódik, majd a nyomatéki ábra előjelet vált, körülbelül a réteghatárnál eléri a negatív maximumot, majd a homokban lecseng. 

Megemlítem, hogy a többi modellel nyert eredmények is hasonlóak voltak, mint a 4–8. ábrán bemutatottak, természetesen a mozgások mértéke különbözött.