Közismert, hogy mind az országos, mind a helyi közforgalmú vasutak évtizedek óta alulfinanszírozottsággal küzdenek, ami súlyos hatással volt és van a kötöttpályás vasúti infrastruktúra állapotára. Hátrányos gazdasági környezetben kiemelten fontos a korlátozott mértékben rendelkezésre álló erőforrások megfelelő módon megtervezett, műszakilag és gazdaságilag egyaránt hatékony felhasználása.
A kötöttpályás szolgáltatások (személyszállítás, árufuvarozás) végzésére kötött állami, illetve önkormányzati szerződések értelmében egyebek között a Szolgáltató kötelezettsége alapfeladatának ellátása érdekében a szerződés hatálya alá tartozó in­fra­struktúra-elemek biztonságának és rendelkezésre állásának folyamatos, elvárt szolgáltatási színvonalon történő biztosítása.
A szerződéses kötelezettségeken kívül a 2005. évi CLXXXIII. törvény a vasúti közlekedésről, illetve az Országos Vasúti Szabályzat I. és II. kötete című jogszabályok értelmében a vasúti építmények, jár­művek használata során az engedélyesnek gondoskodnia kell a megfelelő üzemi rend kialakításáról és zavartalan műkö­déséről, az élet-, vagyon- és üzembiztonság feltételeinek megteremtéséről, a vasúti építmé­nyek és járművek karbantartásáról, üzem­biztos állapotban tartásáról, műszaki fe­lügyeletéről.
A vasúti pálya karbantartási gyakorlatát általában a vágány igénybevételével, állapotával, a rendelkezésre álló források és a szervezeti, technikai/technológiai adottságokkal összhangban alakítják ki úgy, hogy a forgalombiztonság követelménye minden körülmények között érvényesüljön.

A szórványos karbantartási rendszer

Ebben a rendszerben csak a már kialakult hibákat szüntették meg, a hiba okait jellemzően nem. Ebből következően a módszernek számos hátránya volt:

• A munkavégzés helye mindig a megszüntetendő hibához kapcsolódott, emiatt a munkáltatás nem volt kellően hatékony (kevésbé gépesíthető és szervezhető, időveszteségek adódnak, nem költségtakarékos stb.).
• A lokális beavatkozások nem biztosították a pálya egyenletes minőségét, a megelőző jelleg hiánya nem késleltette a pálya általános állapotának romlását.
• Nem volt alkalmas a munkák tervezésére, az összehangolt munkáltatás megvalósítására.
• Hátrányai ellenére a módszer ma sem nélkülözhető teljes mértékben, hiszen a váratlanul bekövetkező lokális hibákat/zavarokat a végleges megoldás előtt ideiglenesen többnyire ilyen módon kell helyreállítani.

A tervszerű megelőző karbantartási rendszer

A felépítmény igénybevétele, állapota, adottságai függvényében tervezték meg az elvégzendő munkákat, azok időpontját, és az ehhez szükséges egyéb feltételeket is meghatározták. A rendszer periodikus jellegű volt. A forgalmi terhelés és a pálya jellemzői alapján, meghatározott időnként ismétlődő, az egész vonalra kiterjedő, folyamatos munkavégzést jelentett. Alapját a legfontosabb munkanemek ciklusideje (ismétlődési ideje) adta. A rendszer már figyelembe vette a vágány geometriai állapotát feltáró, az adott kornak megfelelő típusú felépítményi mérőkocsi eredményeit, alkalmazta a fekvéshibák megszüntetésére kifejlesztett vágányszabályozó gépeket, továbbá nagy hangsúlyt helyezett a gépi szabályozást megelőző előkészítő munkákra is. Jelentős előrelépés volt, hogy a két felépítménycsere közötti munkák meghatározása mellett előre jelezte az átépítés várható időpontját is, ami a korábbiakhoz viszonyítva a költségek tervezhetőségét illetően komoly előrelépést jelentett. A maga idejében korszerű, elsősorban az akkori pályaállapotok miatt kialakult rendszer kétségtelen előnyei mellett idővel megmutatkoztak a hátrányai is:

• A fenntartási munkák ciklusidejét meghatározó szempontok (korrekciós tényezők) révén csak részben tudta figyelembe venni a pálya alapvető adottságait (pl. fel­építményszerkezet kialakítása).
• Az előző megállapításból, valamint a szükséges előkészítő munkák minőségéből/hiányából következően a hálózaton a vágánymérések tanúsága szerint sokszor indokolatlan nagygépes túlszabályozás valósult meg.
• A rendszer mennyiségi szemlélete, a vá­gánymérési eredmények nem kellő figyelembevétele, a lokális hibák nem rendszerbeli kezelése miatt nem volt eléggé költségérzékeny.

Fentiek ellenére a rendszer – figyelemmel a vágánydiagnosztikában és az eredmények kiértékelésében bekövetkezett fejlődésre is – a költségek közép- és hosszú távú tervezésére alkalmasnak volt mondható.

A pálya állapotától, annak változásától függő karbantartási rendszer

Bevezetését a korszerű mérőkocsik által szolgáltatott információk alapján kialakított pályadiagnosztikai rendszer tette lehetővé, mely – a szükséges pénzforrások biztosítása esetén – a korábbiaknál hatékonyabban képes a vasúti pályával szemben támasztott növekvő szakmai és gazdasági követelményeknek eleget tenni. A rendszer a pálya mindenkori állapotának figyelembevételével ott és annyit munkáltat, amikor és amennyi szükséges, ezzel lassítja a romlás folyamatát, és biztosítja a kívánt szolgáltatási színvonalat. Az állapotfüggő karbantartás alapja a rendszeres pályafelügyeleti tevékenység és a pálya állapotát leíró adatok gyűjtésére, regisztrálására, feldolgozására, elemzésére képes diagnosztikai rendszer. Ezeknek az eszközöknek és eljárásoknak a segítségével meghatározható a beavatkozások módja, helye, ideje, az esetleges soron kívüli intézkedések és az elvégzett munkák ellenőrzése, átvétele. Mindezt a pályadiagnosztika részét képező ún. döntéssegítő rendszer foglalja egységbe, mellyel a biztonság mellett az erőforrások korábbinál takarékosabb felhasználása is elérhető.
Az elmúlt években – elsősorban a vágánydiagnosztikai fejlesztéseknek köszönhetően – tovább javult a pályafelügyeleti rendszer hatékonysága. A felépítményi mérethatárokat az EU előírásaihoz igazították, a korábbinál előnyösebb torzításmentes/inerciális vágánygeometriai mérés megvalósításával nőtt a mérési pontosság, a lokális (pl. a hegesztési hibák) és alépítményi hibák meghatározásának, továbbá a síndiagnosztikai fejlesztésekkel az új típusú sínhibák feltárásának lehetősége.
A nemzetközi viszonylatban is korszerű PATER nagyvasúti döntéssegítő rendszer moduljai a következő szolgáltatásokat nyújtják a felhasználó részére:

• műszaki adatok és elvégzett munkák nyilvántartása;
• vágánygeometriai modul, amely a lokális hibák értékelését és a vágánygeometria általános minősítését adja;
• síndiagnosztikai modul, amely a sín belső anyaghibáinak, a sínfej kopási jelenségeinek és a gördülési érintkezési fáradási hibáknak a feltárására irányul;
• munkajavaslati modul, amely a vágányszabályozási munka helyére és elvégzésének idejére ad javaslatot, illetve a munka elmaradása esetére a bevezetendő sebességkorlátozás mértékét határozza meg.