A cikk szerzője:

Előhegyi Zoltán gyártmánytervezési osztályvezető
VAMAV Vasúti Berendezések Kft.

Dr. Horvát Ferenc főiskolai tanár
Széchenyi István Egyetem, Győr

Dr. Pintér József pályalétesítményi szakértő
MÁV Zrt. Pályavasúti Üzletág

A vasúti pályakarbantartási stratégia megújításának szükségessége a hazai gyakorlatban

A vasúti karbantartási rendszer hatékonyságát nagyon jelentősen befolyásolja a hálózat műszaki állapota, a működtetett vágánydiagnosztikai apparátus fejlettsége, a szervezeti struktúra és a rendelkezésre álló anyagi források. A hazai nagyvasúti és közúti vasúti karbantartási gyakorlat számos egyezést mutat a műszaki és a finanszírozási problémák tekintetében. A cikk ezeket részletezi, majd megfogalmazza az alapvető célokat és javaslatokat ad a stratégia megújítandó elemeire.

Közismert, hogy mind az országos, mind a helyi közforgalmú vasutak évtizedek óta alulfinanszírozottsággal küzdenek, ami súlyos hatással volt és van a kötöttpályás vasúti infrastruktúra állapotára. Hátrányos gazdasági környezetben kiemelten fontos a korlátozott mértékben rendelkezésre álló erőforrások megfelelő módon megtervezett, műszakilag és gazdaságilag egyaránt hatékony felhasználása.
A kötöttpályás szolgáltatások (személyszállítás, árufuvarozás) végzésére kötött állami, illetve önkormányzati szerződések értelmében egyebek között a Szolgáltató kötelezettsége alapfeladatának ellátása érdekében a szerződés hatálya alá tartozó in­fra­struktúra-elemek biztonságának és rendelkezésre állásának folyamatos, elvárt szolgáltatási színvonalon történő biztosítása.
A szerződéses kötelezettségeken kívül a 2005. évi CLXXXIII. törvény a vasúti közlekedésről, illetve az Országos Vasúti Szabályzat I. és II. kötete című jogszabályok értelmében a vasúti építmények, jár­művek használata során az engedélyesnek gondoskodnia kell a megfelelő üzemi rend kialakításáról és zavartalan műkö­déséről, az élet-, vagyon- és üzembiztonság feltételeinek megteremtéséről, a vasúti építmé­nyek és járművek karbantartásáról, üzem­biztos állapotban tartásáról, műszaki fe­lügyeletéről.
A vasúti pálya karbantartási gyakorlatát általában a vágány igénybevételével, állapotával, a rendelkezésre álló források és a szervezeti, technikai/technológiai adottságokkal összhangban alakítják ki úgy, hogy a forgalombiztonság követelménye minden körülmények között érvényesüljön.

A szórványos karbantartási rendszer

Ebben a rendszerben csak a már kialakult hibákat szüntették meg, a hiba okait jellemzően nem. Ebből következően a módszernek számos hátránya volt:

  • A munkavégzés helye mindig a megszüntetendő hibához kapcsolódott, emiatt a munkáltatás nem volt kellően hatékony (kevésbé gépesíthető és szervezhető, időveszteségek adódnak, nem költségtakarékos stb.).
  • A lokális beavatkozások nem biztosították a pálya egyenletes minőségét, a megelőző jelleg hiánya nem késleltette a pálya általános állapotának romlását.
  • Nem volt alkalmas a munkák tervezésére, az összehangolt munkáltatás megvalósítására.
  • Hátrányai ellenére a módszer ma sem nélkülözhető teljes mértékben, hiszen a váratlanul bekövetkező lokális hibákat/zavarokat a végleges megoldás előtt ideiglenesen többnyire ilyen módon kell helyreállítani.

A tervszerű megelőző karbantartási rendszer

A felépítmény igénybevétele, állapota, adottságai függvényében tervezték meg az elvégzendő munkákat, azok időpontját, és az ehhez szükséges egyéb feltételeket is meghatározták. A rendszer periodikus jellegű volt. A forgalmi terhelés és a pálya jellemzői alapján, meghatározott időnként ismétlődő, az egész vonalra kiterjedő, folyamatos munkavégzést jelentett. Alapját a legfontosabb munkanemek ciklusideje (ismétlődési ideje) adta. A rendszer már figyelembe vette a vágány geometriai állapotát feltáró, az adott kornak megfelelő típusú felépítményi mérőkocsi eredményeit, alkalmazta a fekvéshibák megszüntetésére kifejlesztett vágányszabályozó gépeket, továbbá nagy hangsúlyt helyezett a gépi szabályozást megelőző előkészítő munkákra is. Jelentős előrelépés volt, hogy a két felépítménycsere közötti munkák meghatározása mellett előre jelezte az átépítés várható időpontját is, ami a korábbiakhoz viszonyítva a költségek tervezhetőségét illetően komoly előrelépést jelentett. A maga idejében korszerű, elsősorban az akkori pályaállapotok miatt kialakult rendszer kétségtelen előnyei mellett idővel megmutatkoztak a hátrányai is:

  • A fenntartási munkák ciklusidejét meghatározó szempontok (korrekciós tényezők) révén csak részben tudta figyelembe venni a pálya alapvető adottságait (pl. fel­építményszerkezet kialakítása).
  • Az előző megállapításból, valamint a szükséges előkészítő munkák minőségéből/hiányából következően a hálózaton a vágánymérések tanúsága szerint sokszor indokolatlan nagygépes túlszabályozás valósult meg.
  • A rendszer mennyiségi szemlélete, a vá­gánymérési eredmények nem kellő figyelembevétele, a lokális hibák nem rendszerbeli kezelése miatt nem volt eléggé költségérzékeny.

Fentiek ellenére a rendszer – figyelemmel a vágánydiagnosztikában és az eredmények kiértékelésében bekövetkezett fejlődésre is – a költségek közép- és hosszú távú tervezésére alkalmasnak volt mondható.

A pálya állapotától, annak változásától függő karbantartási rendszer

Bevezetését a korszerű mérőkocsik által szolgáltatott információk alapján kialakított pályadiagnosztikai rendszer tette lehetővé, mely – a szükséges pénzforrások biztosítása esetén – a korábbiaknál hatékonyabban képes a vasúti pályával szemben támasztott növekvő szakmai és gazdasági követelményeknek eleget tenni. A rendszer a pálya mindenkori állapotának figyelembevételével ott és annyit munkáltat, amikor és amennyi szükséges, ezzel lassítja a romlás folyamatát, és biztosítja a kívánt szolgáltatási színvonalat. Az állapotfüggő karbantartás alapja a rendszeres pályafelügyeleti tevékenység és a pálya állapotát leíró adatok gyűjtésére, regisztrálására, feldolgozására, elemzésére képes diagnosztikai rendszer. Ezeknek az eszközöknek és eljárásoknak a segítségével meghatározható a beavatkozások módja, helye, ideje, az esetleges soron kívüli intézkedések és az elvégzett munkák ellenőrzése, átvétele. Mindezt a pályadiagnosztika részét képező ún. döntéssegítő rendszer foglalja egységbe, mellyel a biztonság mellett az erőforrások korábbinál takarékosabb felhasználása is elérhető.
Az elmúlt években – elsősorban a vágánydiagnosztikai fejlesztéseknek köszönhetően – tovább javult a pályafelügyeleti rendszer hatékonysága. A felépítményi mérethatárokat az EU előírásaihoz igazították, a korábbinál előnyösebb torzításmentes/inerciális vágánygeometriai mérés megvalósításával nőtt a mérési pontosság, a lokális (pl. a hegesztési hibák) és alépítményi hibák meghatározásának, továbbá a síndiagnosztikai fejlesztésekkel az új típusú sínhibák feltárásának lehetősége.
A nemzetközi viszonylatban is korszerű PATER nagyvasúti döntéssegítő rendszer moduljai a következő szolgáltatásokat nyújtják a felhasználó részére:

  • műszaki adatok és elvégzett munkák nyilvántartása;
  • vágánygeometriai modul, amely a lokális hibák értékelését és a vágánygeometria általános minősítését adja;
  • síndiagnosztikai modul, amely a sín belső anyaghibáinak, a sínfej kopási jelenségeinek és a gördülési érintkezési fáradási hibáknak a feltárására irányul;
  • munkajavaslati modul, amely a vágányszabályozási munka helyére és elvégzésének idejére ad javaslatot, illetve a munka elmaradása esetére a bevezetendő sebességkorlátozás mértékét határozza meg.
A cikk folytatódik, lapozás:123Következő »
A teljes cikket megtalálja a folyóirat 2016 / 5. számában.
Ha szeretne rendszeresen hozzájutni a legfrisebb számokhoz, fizessen elő a folyóiratra.
A hozzászólások megtekintéséhez vagy új hozzászólás írásához be kell jelentkeznie!
Sínek Világa A Magyar Államvasútak Zrt. pálya és hídszakmai folyóirata
http://www.sinekvilaga.hu | ©