Dr. Megyeri Jenő 1931–2012

Megyeri Jenő Esztergomban született, 1931. október 28-án. Kiváló gimnáziumi érettségi után 1954-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Karán szerzett kitüntetéses mérnöki oklevelet. Ettől kezdve a Vasútépítési Tan­szé­ken dolgozott, ezzel párhuzamosan 1953 és 1954 között félállásban az Út-, Vasúttervező Vállalatnál szerkesztő, 1958–1961-ig pedig tervező munkakört látott el. Második diplomáját Gazdasági Mérnöki Szakon 1963-ban szerezte. Ipari gyakorlat keretében 1963 és 1964 között a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumban dolgozott.
A Vasútépítési Tanszéken 1954-től tanársegéd, 1963-tól adjunktus, 1967-től docens, 1980-tól egyetemi tanár, majd 1965-ben kandidátusi, 1978-ban a műszaki tudomány doktora tudományos fokozatot szerzett a Nagysebességű vasúti pályák geometriai kialakítása című értekezésével.
1991 és 1997 között a Vasútépítési Tanszék vezetője, 1994–1997-ig pedig az Építőmérnöki Kar dékánja volt. 1999-ben Széchenyi professzori ösztöndíjat kapott. 2003-ban vonult nyugállományba. Szabad idejében kedvenc időtöltése korábban a vasútmodellezés, majd később az operahallgatás volt. 2004-ben vehette át aranydiplomáját.
Publikációi közel száz hazai és külföldi szakfolyóiratban jelentek meg, emellett tíz egyetemi jegyzet és öt könyv szerzője, további kilenc könyv társszerzője.
Az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) több kutatásának vezetője. Kutató­munkája során egyebek között a kötélpályaívek geometriai és erőtani meghatározásával, a nagysebességű vasúti pálya kialakításának geometriai vizsgálatával foglalkozott. A Vasúti mozgás-geometria című, 1986-ban megjelent könyve szakmai körökben német nyelvterületen is közismert, Eisenbahn­bewegungs­geometrie címmel. Az egyetemen oktatott tantárgyak közül leginkább a Hegyi vasutak, kötélpályák, valamint a vasúti ­mozgás­geo­met­riával mélyebben ­fog­lalkozó tárgyakat sze­rette. Az ő ­kezdemé­nyezésére vezették be a MÁV-nál a koszinusz-átmenetiívvel történő tervezést és építést 120 km/h sebesség fölött, s ennek kapcsán ad­ták ki 1980-ban a koszinusz-átmenetiívek ki­tűzéseit is tartalmazó Vasúti ívkitűzési táblázatok című zsebkönyvet. Tanszékvezetői mű­ködése kezdetén je­lent meg a MÁV Szak­könyvek sorozatban a Vasútépítéstan című munkája, amely kibővített egyetemi kiadásban a vasútépítés egyetemi oktatásának alaptankönyve lett. Az Uvaterv Rt.-nél és a Betonút Szolgáltató és Építő Rt.-nél 1993–1997-ig az igazgatóság elnöke, majd utóbbinál 1997–1999 között a felügyelőbizottság elnöke volt.
1994 és 1997 között az Építőmérnöki Szak Habilitációs Bizottságának és Doktori Tanácsának elnöke, valamint a BME Habilitációs Bizottsága, illetve a Doktori Tanács tagja volt. 2004-ben a Közlekedésmérnöki és az Építőmérnöki Kar Habilitációs Bizottságának és Doktori Tanácsának a tagja. 2000-ig a Magyar Tudományos Akadémia Doktori Tanácsa 21. szakbizottságának titkára. A Közlekedés­tudományi Egyesület Pályaépítési és Pályafenntartási Szakosztályának társelnöke és a Pályafejlesztési Állandó Bizottság vezetője, az Európai Vasutas Professzorok Nem­zetközi Szervezetének tagja volt.
Kitüntetései: A Közlekedés Kiváló Dolgozója (1973);
Az Oktatás Kiváló Dolgozója (1976); Az Építőipar Kiváló Dolgozója (1977); Kiváló Munkáért Minisztertanácsi kitüntetés (1982, 1989); Jáky József-díj (1984); Széchenyi-emlékplakett (1995). A Magyar Tudomány Napján, 2012 novemberében az MTA és MÁV által létrehozott Mikó Imre-díjban részesült.
Dr. Megyeri Jenő életének 82. évében, hosszan tartó betegség után, 2012. december 26-án hunyt el.

Dr. Kormos Gyula