Műtárgyak

A síkvidéki jellegű fővonal következtében viszonylag kevés műtárgy épült, ezek egy része csak a vonal megnyitása után valósult meg. A nagyobb vasúti hidak adatait a táblázatban foglaltuk össze, az építési évnél az utolsó szerkezetépítés éve szerepel.
A hidak közül két műtárggyal érdemes részletesebben foglalkozni. Az egyik a Soroksári úti híd (7. ábra), amely a vonal legnagyobb vasúti hídja, valamint a Duna–Tisza-csatorna-híd, itt ma is provizóriumon halad a forgalom (8. ábra).

A jelenlegi Soroksári úti híd elődjét a II. világháborúban felrobbantották. A híd új alapjai a ferencvárosi és a kelebiai oldalon is síkalapozással, vasbetonból készültek. A közbenső alátámasztás (ingaoszlopok) alapjai az út tengelyében vascső cölöpökre épültek. A cölöpözést nehezítette az alátámasztás közvetlen közelében levő betonból készült szennyvízcsatorna épségének megóvása. Az ellenfalak burkolatát és a szárnyfalakat a budakalászi Jura-bánya édesvízi mészkövéből építették. A hídon a vasúti pálya Rj = 304, Rb = 300, m sugarú ívekkel halad. A híd a Soroksári utat mintegy 54 fok ferdeséggel keresztezi [5].
A Duna–Tisza-csatorna-híd II. világháborúban sérült felszerkezetét a jobb vágányban 1987-ben elbontották, és helyette 80 km sebességre alkalmas provizóriumot építettek be a bal vágányba. A forgalom húsz éve ezen a provizóriumon halad.

Állomásépületek

Az állomásépületek legtöbbje a kor szoká­sainak és színvonalának megfelelő mintatervek alapján készült. Közülük a Balotaszállás (9. ábra) és Tass állomásépületeit (10. ábra) érdemes bemutatni, amelyek ma is őrzik a vonal 135 éves emlékét.

A vasútállomások elengedhetetlen kelléke volt a ma már feledésbe merült állatrakodó. Ennek segítségével jutottak el az élő állatok a vonal kezdőpontján, Ferencvárosban kiépített marhavásártérre és a közvágóhídra. Az állatrakodó – akkori nevén baromrakodó – szabványterve a 11. ábrán látható.