Az összesen 388,00 m hosszú hídszerkezetet 76 nap alatt szerelték össze. 1946. október 31-én próbaterhelték két 424 sorozatú mozdonnyal és 4 db, 28 t-ra terhelt teherkocsival. A terhelés során fellépő lehajlások kisebbek voltak a vártnál, és ezen a napon át is adták a hidat a forgalomnak, 40 km/h-s megengedett sebességgel (6. kép). A forgalomba helyezés után megkezdték az 1945 tavaszán, a szovjet hadsereg által épített provizórium elbontását. A K híd 1953-ig volt forgalomban.

Az ötödik hídszerkezet

A K híd csak korlátozott mértékben felelt meg az egyre növekvő vasúti forgalom követelményeinek, ezért szükségessé vált a végleges, jelenleg is forgalomban lévő szerkezet építése.

A pillérek déli részének helyreállítását már 1947-ben befejezték, először a jobb (7. kép), majd a bal vágányban építettek szegecselt, acélszerkezetű, egyvágányú,
alsópályás hidat (8. kép). Az ötödik hídszerkezet tehát lényegében két egymás mellett fekvő négynyílású, folytatólagos rácsos gerendatartó szimmetrikus rácsozással, a támaszok fölött egyenes vonalú kiékeléssel (ikerhíd), melyeket nem azonos időpontban helyeztek forgalomba, egymástól mért 7,00 m-es tengelytávolságban (9–10. kép).

A hidakat – a középső mederpillértől kiindulva – egyszerre két irányba haladva szerelték, ahol egy kiinduló állványzatot építettek, és innen folytatták a szabadszerelést. Medernyílásonként csupán egy-egy segédjárom felállítására volt szükség.
A bal vágány forgalomba helyezése előtti mederhíd-próbaterhelések során sarureakció-méréseket végeztek, és az ezekből nyert adatok alapján állították be a szabályozható kivitelben készített saruk magassági helyzetét. A forgalomba helyezés (1953) után megkezdték az 1946 óta üzemelő K híd elbontását, melynek szerkezete később az Újpesti vasúti híd anyagául szolgált.
A két híd kialakítása között csupán annyi a különbség, hogy az 1948. október 8-ától a jobb vágányban üzemelő hídnak az északi oldali főtartójának a külső oldalán gyalogjárda van, az 1953. június 22-én forgalomba helyezett szerkezet déli oldalán pedig közművezetékek átvezetésére szolgáló konzolok vannak felszerelve. A gyalogjárda egészen 1995-ig, a Lágymányosi híd (2011-től Rákóczi híd) megépítéséig töltötte be funkcióját, azóta nem engednek rá gyalogos forgalmat. Ugyanekkor a közművezetékeket is áthelyezték az új  közúti híd szekrénytartójának belsejébe [1], [2].