Az állomásbővítés ebben a formában – költségcsökkentés címén – elmaradt. A rakodóvágányok és a tervezett oldalrakodó sem épült meg, sőt az átmenő vágány jobb oldalán épült meg a II. vonatfogadó vágány.
Megjegyzendő, hogy a helyszínrajzon a nyílt vonali vágányszakaszt a meglévő mellé építendőnek ábrázolták. Tekintettel arra, hogy az átmenő vágány is maradt az eredeti nyomvonalon, vélhetően az egész beruházás elmaradt a háborús viszonyok miatt.
Egy 1947. december 17-én készült műszaki leírásban a következőket olvashatjuk: „Az iparvágány Hortobágyi-Halastó állomás I-ső vágányából ágazik ki, a 442+71,40 szelvényben egy »c IV« rendszerű, jobbos kitérővel a csatolt helyszínrajzon feltüntetett módon, s utána egy 400 méteres sugarú ívvel a Tógazdaság tulajdonát képező tárház előtt halad el és a 444+77,3 szelvényben csonkában végződik, mely földkúppal van ellátva.
Az iparvágány teljes hossza 205,9 m, használható hossza 150,5 m. Teljes hosszában vízszintesen fekszik. A kiágazó kitérő váltózárral van ellátva.
Az iparvágány alépítménye a jelenlegi magasságának megfelelően feltöltetett. Az alépítményben megszakítások, műtárgyak nincsenek.
A felépítmény »i« rendszerű, 23,6 fm/kg súlyú, 12 mh sínekkel, sűrített talpfás felépítménnyel, sínmezőnként 21 db 2,20 mh talpfával, bányakavics ágyazattal, a vonalra engedélyezett 15 to tengelynyomásnak megfelelően létesült.
A »c IV« rendszerű kitérő után az »i« rendszerre történő átmenet 12 mh »c-i« hegesztett sínmező befektetésével nyert megoldást.
A biztonsági határjel után 1 méterrel szabványos kocsifogó sorompó van elhelyezve.
A keskenyvágányú vasút 0,760 m nyomtávolságú, a MÁV területére a helyszínrajzon feltüntetett kivitelben a 442+64 szelvényben lép be, s innen az átmenő vágánytól 17,95 m távolságban, azzal párhuzamosan haladva a 442+21 szelvénynél, a MÁV raktár előtt csonkán végződik.
Az iparvasút lóvontatású.
Úgy az iparvágány, mint az iparvasút rendeltetése a halastavaktól történő halszállítmányoknak, valamint a halak takarmányozásához szükséges élelem a MÁV vonalaira, illetve arról történő szállítása, valamint a tógazdaság üzemben-tartásához érkező anyagok helyszínre szállításának megkönnyítése.” [2].
Összehasonlítva az 1939-es helyszínrajzot egy 1947-essel – annak ellenére, hogy az állomás háromvágányú lett –, úgy az iparvágánynál, mint a kisvasútnál érdemi különbséget alig lehet felfedezni. A korábbi I. és átmenő vágány közé épült meg az akkori II. vágány [2].
A tulajdonos 1948. január 12-én kelt levelében – amelyhez mellékeli a 3. ábrán látható helyszínrajzot, valamint a műszaki leírást –, hivatkozva a fenti üzemengedélyre, kéri a MÁV debreceni üzletvezetőségét, hogy kössék meg az iparvágány-szerződést.

Az iratköpenyen olvasható márciusi és áprilisi bejegyzések szerint a 4760/1941 számú szerződésben szereplő „kitérő és vágánycsere 1942 szept. havában megtörtént”, viszont a szivárgó és a vágány burkolása elmaradt, amelyek nélkül az új szerződés nem köthető meg [2].
Az 1947. évi és az 1967. évi közigazgatási bejárások anyaga a kisvasúti résznél olvasható, mert a hatóságok az eljárások során az iparvágányt és a kisvasutat (iparvasút néven) – a közös tulajdonos okán – egy ügyben kezelik.
Egy 1961-ből származó helyszínrajzon (5. ábra) érdemi változásként az 5. és 3. számú kitérők áthelyezése látható oly módon, hogy a korábbi iparvágány végéhez közel került a kitérőkapcsolat. Ezzel úgy a kirakandó, mint a rakott vagonokkal közvetlenül, tolatás nélkül elérhető lett a magtár oldalrakodója.
A „törzshasználó” Hortobágyi Állami Gazdaság és a MÁV 1967 augusztusában kötött a kiszolgálásra határozatlan idejű iparvágány-szerződést [2].
A vasútvonal átépítésével párhuzamosan 1967-ben elkészült az állomások átépítésének engedélyterve is. Halastó állomáson jellemzően csak felépítménycserét, illetve a biztosítóberendezések fejlesztését (vonóvezetékes váltók és fényjelzők) tervezték, a magasépítmények teljes megújítása mellett. Megemlítendő, hogy a tervekben más szelvényszámozás szerepel, mint amit a többi iratban és a terveken láthatunk [2].
1975. január 1-jétől országszerte csökkentett munkaidőt vezettek be, s ez a MÁV-nál a szolgálat átszervezését, valamint egyes szolgálati helyeken a szolgálati hely átminősítését is magával vonta. Ennek következtében a Hortobágy-halastó állomást (6. ábra) megálló-rakodó hellyé minősítették vissza [2].

Az állomás vágányainak és kitérőinek átépítése után, az 1981. június 26-án megtartott bejárás alapján 1981. szeptember 30-án adta ki a KPM VF 108736/1981.6.B. számon a használatbavételi engedélyt.
Az UVATERV által készített tervhez – újítás gyanánt – több javaslat érkezett, amelyeket a beruházó elfogadott és így meg is valósultak:

• az I. vágány végén a védő csonka vágány elbontható, ezért az 5. számú kitérő helyére folyóvágány építhető;
• a szivárgó helyének gyakorlatias megválasztása.