D3.3 Vasúti kitérők: új technológiák kifejlesztése a cserére

A dokumentum főbb témái:

• kitérőcserélési módszerek áttekintése.
• vágánymerevség homogenizálása kitérőkben.
• logisztika és tervezések korszerűsítése a kitérőfelújítás optimalizálásához.

A dokumentum nyolc európai ország kitérőcserélési gyakorlatát mutatja be, és az alábbi módszereket ismerteti:

• vasúti darukkal,
• közúti darukkal,
• kétéltű (közúti/vasúti) kotrókkal,
• Vaicar gerendás darurendszerrel (14. ábra),
• portáldarukkal,
• Desec rendszerrel (13. ábra),
• Geismar UWG rendszerrel,
• Geismar-Fasseta rendszerrel (15. ábra).

A D3.3 dokumentum a továbbiakban ismerteti a moduláris kitérőcserélési módszert, ami azt jelenti, hogy a kitérőegységeket a gyárban teljes egységként, vagy 2-3 nagy egységben szerelik össze, és ezután a helyszínre szállítják, ahol speciális billenős vagonokról közvetlenül a végső helyükre rakják, így fenntartva a kitérő geometriai minőségét. Számottevő idő- és költségmegtakarítást jelent, hogy a kitérőegységet csak egyszer, a gyárban szerelik össze.
Egy másik érdekesség az AVES vagonok használata, amelyeknek forgóvázuk és lánctalpuk is van, ezért képesek a vágányban és a vágányon kívül is közlekedni (16. ábra).

A D3.3 dokumentumban a továbbiakban a kitérőcserélési módszerek összehasonlításáról van szó, összevetve a cserélés előtti, cserélési és cserélés utáni munkák idő-, létszám- és gépigényét.