A cikk szerzője:

Takács Ede műszaki igazgató­helyettes
MÁV Zrt.

Bátyi Zsolt osztályvezető
MÁV Zrt.

A területi igazgatóságok bemutatása (4. rész) – Debrecen

A most bemutatkozó igazgatóság területe lefedi a teljes Észak-Alföldet. Vasútvonalai öt ponton metszik az államhatárt Ukrajna és Románia felé. A Tisza és kisebb folyói – korábban az áru- és személyszállítás fontos útvonalai – komoly nehézséget jelentettek a vasútépítők számára, mivel a vasútnak több helyen kereszteznie kellett azokat. Az igazgatóság területén a számos nagy folyami híd mellett megtalálható mind a három nyomtáv, közülük a szélessel az országban csak itt találkozhatunk. A területünkön levő két megyeszékhely, Debrecen és Nyíregyháza mellett olyan jól ismert turisztikai célpontok is vannak, mint a Hortobágy, a Tisza-tó, Hajdúszoboszló vagy Tokaj.

Területi elhelyezkedés

A korábban alapított Miskolci és Kolozsvári Üzletvezetőség közötti területen a két nagy vasúttársaság (Tiszavidéki Vaspálya Társaság, Magyar Északkeleti Vasút) államosított vonalainak, valamint a kapcsolódó HÉV-vonalak felügyeletére alakult meg az új, debreceni központ, a Budapest–Miskolc–Szerencs–Sátoraljaújhely–Lupkow oh.-on keresztül Galíciába vezető fővonaltól délre és keletre, valamint a Szolnok–Püspökladány–Nagyváradon át Kolozsvárra futó fővonaltól északra eső területeken [1]. A kezdet kezdetén az alábbi vonalszakaszok alkották a Debreceni Üzletvezetőséget, melyek közül a jelenleg is az igazgatósághoz tartozó vonalakat dőlt betűvel különböztetjük meg:

  • Püspökladány (kiz.)–Debrecen (1857),
  • Debrecen–(Nyírábrány  oh.)–Nagykároly­–Szat­már­–Királyháza–Máramarossziget (1872),
  • Sátoraljaújhely (kiz.)–Csap–Királyháza (1872),
  • Szerencs (kiz.)–(Mezőzombor)–Nyíregy­há­za–Deb­re­cen (1859) I. r. fővonalak,
  • Bátyú–Lavocsne (1872, 1887),
  • Nyíregyháza–(Záhony oh.)–Ungvár (1872–­73), II. r. vonalak,
  • Máramarossziget–Sókamrai GV (1883), valamint
  • Nyíregyháza–Mátészalkai (1887),
  • Szatmár–Nagybányai (1904, 1884),
  • Debrecen–Büdszentmihályi (1884–86),
  • Debrecen–Füzesabonyi (1891),
  • a Szilágysági (1887) és
  • a Taracvölgyi (1887) HÉV-vonalak.

Ez a hálózat közel 2200 km-t tett ki. Kezdetben az igazgatósági központ céljaira Debrecenben az egykori Hungária kávéházban béreltek helyiségeket, de ezek kevésnek bizonyultak, ezért átköltöztek a Tisza-palota II. emeletére, ahol folyamatosan bővülve, végül már az egész épületet bérbe vették [2] (1. ábra).

1. ábra. A debreceni igazgatóság épülete (Fotó: dr. Kovács Róbert)
A trianoni békediktátum után jelentős terület- és vonalhosszcsökkenés következett be. Később, a bécsi döntések eredményeképpen, ismét növekedett a kárpátaljai, valamint az észak-erdélyi vonalakkal.
A II. világháború befejezése óta – több kisebb területmódosítás után – mára rögzültek az igazgatósági határok, és a székház sem változott. Volt olyan időszak, amikor az igazgatósági határ a 120a sz. vonal mentén egészen Rákos állomásig ért, sőt egy rövid időre Debrecen központtal összevonták a szegedi és a miskolci területtel.
Jelenleg öt megyét érintenek a felügyelt vonalak: Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg.


Az 1. táblázat a debreceni Területi Igazgatóság vezetőit és az általuk irányított szervezeteket és létszámukat foglalja össze. Megjegyezzük, hogy a különböző szakágak – TPLO, TFO, TTEBO, TIZO – területi határai nem esnek egybe.

Történeti áttekintés

Bár az 1848–49-es forradalom és szabadságharc megakasztotta az alig megindult vasútépítéseket, a kereskedelmi igény végül felülírt minden egyebet, és az 1854-ben Bécsben kiadott vasúti engedély törvény lehetővé tette a vasútépítésekbe a magántőke bevonását. A már az 1850-es évek elejétől „forrongó ügy”: vasúttal elérni Galíciát és Nagyváradon keresztül Kolozsvárt, nyugvópontra jutott, amikor Andrássy György gróf előmunkálati engedélyt kapott egy Debrecenen át Tokajt érintve Miskolcra és onnan Kassára vezető, valamint egy Püspökladány–Nagyvárad vasút építésére. Erre szervezték meg két év alatt a Tiszavidéki Vaspálya Társaságot (TVV). Az építkezések nagy lendülettel indultak meg 1856-ban, a már korábban az állam által megkezdett Szolnok–Debrecen és Püspökladány–Nagyvárad nyomvonalon [3]. Debrecenig 1857. szeptember 1-jén indult meg a menetrend szerinti vasúti közlekedés.
A következő évben megnyílt a Nagyváradig, valamint az Aradig futó vaspálya is, amelyet később Temesvárig hosszabbítottak meg. Az építkezés Miskolc felé gőzerővel folytatódott, olyannyira, hogy a Tiszánál kettéválasztották a területet, és egy időben mindkét területen folyt a munka. Ennek eredményeként 1859. május 24-én megindult Debrecen és Miskolc között a forgalom. Érdekesség, hogy több mint tíz éven át csak ezzel a kerülővel lehetett Pestről Miskolcra és fordítva eljutni. Megjegyezzük, hogy Debrecen és Nyíregyháza között már a megnyitás előtt egy évvel is közlekedtek vonatok.
Két évvel később, 1861-ben készült el a Kassáig vezető szakasz. Ennek köszönhető, hogy mai számozással a 90-es, a 100-as, a 101-es és a 120-as vonalon is találkozhatunk a jellegzetes TVV állomásépületekkel (2. ábra).

 2. ábra. A Tiszavidéki Vaspálya Társaság által épített, idén felújított karcagi felvételi épület (Fotó: dr. Kovács Róbert)
A területen a következő nagy munka a Magyar Északkeleti Vasút (MÉKV) által épített Nyíregyháza–Ungvár vasútvonal kiépítése 1872–73 között [4].
1880-ban a TVV-t, majd 1890-ben a MÉKV-et is államosították, ezzel a fő­vonalak mind állami tulajdonba és a MÁV kezelésébe kerültek. E két esemény, különösen az utóbbi, elengedhetetlenné tette egy helyi irányító szervezet létrehozását. A MÁV Debreceni Üzletvezetősége 1890. augusztus 5-én kezdte meg működését.
A Helyiérdekű Vasút (HÉV) és a gazdasági vasúti (GV) vonalak 1882-től folyamatosan épültek, ezekre az egyes vonalak leírásánál kitérünk.

3. ábra. A Pfaff Ferenc által tervezett debreceni állomásépület egy képeslapon
A századforduló után, 1902-ben előbb Debrecenben (3. ábra), majd 1910-ben Nyíregyházán is Pfaff Ferenc által tervezett állomásépületet emeltek. Sajnos, egyik sem élte túl a II. világháború bombázásait.
1914-re – kisebb eltérésekkel – kialakult a terület ma ismert vonalhálózata.
Az I. világháború végén a hidak felrobbantása mellett a járművek döntő részének elhurcolása is akadályozta a forgalom újbóli felvételét. Tovább nehezítette a helyreállítást az ácsok és az alapanyagok, valamint a szén hiánya.
A trianoni döntés során kialakított államhatár területünkön kilenc vasútvonalat metszett el, melyek közül négy átmenet – Záhony, Ágerdőmajor, Nyírábrány, Biharkeresztes – működik napjainkban.
A két háború között a megmaradt országban egyetlen, 10,4 km-es új vonal épült 1926-ban, amely a csonkán maradt zajta–fehérgyarmati szárnyvonalat kötötte az országos hálózathoz Kocsord alsónál.
A gazdasági válság lehetetlen helyzetbe hozta a HÉV-társaságokat, ezért az állam 1929 és 1931 között 51 HÉV-társaságot váltott meg, köztük a tiszántúliak többségét is.

A cikk folytatódik, lapozás:123456Következő »

Irodalomjegyzék

  • [1] Vasúti hidak a debreceni Igazgatóság területén. Dr. Horváth Ferenc: A vonalhálózat kialakulása. Vasúti Hidak alapítvány Budapest 2003.
  • [2] 100 éves a MÁV Debreceni Igazgató­sága. Szerk.: Gazdag István. MÁV Debreceni Igazgatóság, 1991.
  • [3] Fejezetek a 150 éves Debrecen–Nyíregyháza–Miskolc vasútvonal történetéből. Szerk.: Csizmazia Tamás és Schmid Norbert. MÁV Zrt., 2009.
  • [4] Dr. Horváth Ferenc: A Nyíregyháza–Ungvár vasútvonal 125 éves története. KTE Sz.-Sz.-B. megyei szervezete Pályafenntartási Szakcsoport, Záhony, 1997.
  • [5] Dr. Horváth Ferenc: A magyar vasút veszteségei a II. világháborúban és a rombolások helyreállítása. Vasúthistória Évkönyv 1995. MÁV Rt., 1995, 27. o.
  • [6] Holnapy Kálmán: A második vágányok építésének története a magyar vasutakon. Vasúthistória Évkönyv 1996. MÁV Rt., 1996, 112. o.
  • [7] Keller László: Vasútvillamosítás a MÁV-nál. Vasúthistória Évkönyv 1993. MÁV Rt., 1993, 241. o.
  • [8] Dr. Horváth Ferenc: A Közlekedési Koncepció értékelése. Kézirat.
  • [9] Szemerey Ádám: A debreceni Zsuzsi Erdei Vasút. Zsuzsi Erdei Kisvasútért Alapítvány, Debrecen, 2014.
  • [10] http://iho.hu/hir/jankmajtis-kolcse-a-vegek-kisvasutja-141026
  • [11] Bátyi Ferenc: Sínek tengerében. A záhonyi pályafenntartás története 1872–2001. Vasúti Hidak Alapítvány, Szeged, 2003.
  • [12] Bátyi Ferenc: Fényeslitke Északi rendező pályaudvar hasznosítása.
  • Sínek Világa, 2001, 2–3.
  • [13] Dr. Horváth Ferenc: A magyar vasút építési és fenntartási szervezetének története (1827–2004) II. kötet (1945–2004). MÁV Rt., 2005, 198. o.
  • [14] Dr. Horváth Ferenc: Magyarországi vasúttársaságok. Vasúthistória Évkönyv 1997. MÁV Rt., 1997, 7. o.
  • [15] Villányi György: A Nyíregyháza vidéki kisvasút. Vasúthistória Évkönyv 1994. MÁV Rt., Bp., 1994, 371. o.
  • [16] Orosz Károly: A nyírvidéki-rétközi kisvasút. Krampács Bt., Nyíregyháza, 2003.
  • [17] Fekete Titusz Zoltán: Fejezetek a Nyíregyháza-vidéki Kisvasút történetéből. Krampács Bt., Nyíregyháza, 2008.
  • [18] Alföldi–Hornyák–Kallósné–Szeme­rey: Kisvonattal Nyíregyházától Dombrádig. Krampács Bt., Nyíregyháza, 2005.
  • [19] Képes Gábor: A Mátészalkai Osztálymérnökség története. Húsz éve szűnt meg a Pályafenntartási Főnökség Mátészalkán. Sínek Világa, 2013/2.
  • [20] Kupai Sándor: A záhonyi térség széles nyomtávú gerinchálózatának átépítése. Sínek Világa, 2012/2.
  • [21] Holnapy Kálmán: A vasútvonalak szelvényezésének története. Vasúthistória Évkönyv 1992., MÁV, 1992., 245. o.
A teljes cikket megtalálja a folyóirat 2017 / 5. számában.
Ha szeretne rendszeresen hozzájutni a legfrisebb számokhoz, fizessen elő a folyóiratra.
A hozzászólások megtekintéséhez vagy új hozzászólás írásához be kell jelentkeznie!
Sínek Világa A Magyar Államvasútak Zrt. pálya és hídszakmai folyóirata
http://www.sinekvilaga.hu | ©