A cikk szerzője:

Török Gergely műszaki igazgató­helyettes
MÁV Zrt.

Gregovszki Ágnes osztályvezető
MÁV Zrt.

A területi igazgatóságok bemutatása (6. rész) – Budapest

A területi igazgatóságokat bemutató sorozatunk utolsó állomásához érkeztünk. Hazánk történelmének utolsó száz éve számunkra súlyosan hátrányos eseményekben bővelkedett. Az elszenvedett területveszteségek okán úgy alakult a MÁV igazgatóságainak területe, hogy az eddig bemutatott igazgatóságok vonalhálózatának összessége alig haladja meg a budapesti igazgatóság területét, mivel ezek vonalhálózatának jelentős része idegen kézbe került. Ennek következménye, hogy a MÁV személy- és áruszállítási teljesítményein túl az infrastruktúra bármely mutatója is negyven százalék feletti értéket képvisel a budapesti (kisebb veszteséget szenvedett) igazgatóság tekintetében.

A beruházások nyomán 1997-től lehetőség nyílt az emelt sebesség fokozatos bevezetésére, és ennek eredményeként napjainkban a vonal ténylegesen engedélyezett sebessége – jelenleg az országban egyedül – Budaörs és Tata között 140, Tata és Hegyeshalom között pedig 160 km/h [7].
A vonal üzemében nem várt fennakadást jelentett – a magyar vasúthálózaton elsőként – 2010 elejétől a Head Check (HC; sínfej-repedezettség) hibák hirtelen és tömeges megjelenése.
A hibák mennyisége és súlyossága miatt 2011 végéig több ütemben, összesen 76 km hosszon kellett 80 km/h sebességkorlátozást bevezetni, ez pedig a vonal hosszának egyötödét tette ki, Budapest és Hegyeshalom között 20-25 perces vonatkéséseket okozott, a nemzetközi forgalmat, beleértve az akkor nemrég elindított, prémium kategóriás Railjetet is, valamint a belföldi IC és az elővárosi személyforgalmat ellehetetlenítve.
A helyzet kezelését nehezítette, hogy a MÁV-nál ez idő tájt nem állt rendelkezésre a HC hibák diagnosztikájának, értékelésének és helyreállításának szabályozása, ezek megteremtése szintén ebben az időben kezdődött meg (2. ábra).

2. ábra.  HC hiba Nagyszentjános-Győrszentiván között (Fotó: Szalai Tamás)A helyreállításra 2012–2017 között több ütemben került sor, a legsúlyosabb állapotú szakaszokon tömeges hosszúsín-cserével (158 db), az enyhébb fokon ká­rosodott részeken sínmarással, illetve síncsiszolással (közel 300 csoport kitérő és kb. 190 km folyópálya) [8].
A beavatkozások hatékonyságát az ellenőrző diagnosztikai mérések igazolták, így a sebességkorlátozások hossza több ütemben 2016 végére 5 km-re csökkent, és ezt folyamatos, TMK jellegű karbantartással már hosszú távon tartani lehet.
Kiemelendő a vonal egészéből Ferencváros–Kelenföld állomásköz, mely a Dunán – a Déli összekötő vasúti híddal – átvezetve az ország egyetlen kétvágányú, villamosított vasúti összeköttetése a keleti és a nyugati országrész között [9]. Jelenlegi állapotában az átmenő személy- és teherforgalom mellett kapacitástartaléka nincs. Előkészítés alatt áll a harmadik vágány, továbbá egy harmadik Duna-híd létesítése, melyre a zavarérzékenység csökkentése és a hosszabb távon tervezett S-Bahn jellegű személyforgalmi fejlesztések miatt elengedhetetlenül szükség van.
Szintén az 1. vonalon található Ferencváros vasútállomás, melynek kiemelkedő szerepe van az országos teherforgalom lebonyolításában. Két rendező pályaudvarral, személypályaudvarral, vontatási telephellyel, több pályavasúti szakszolgálat telephelyével, valamint jelentős üzemi vágányhálózattal is rendelkezik. Az 1. vonali átmenő forgalom mellett innen ágazik ki a 150. sz. vasútvonal, közvetlen vasúti összeköttetéssel a 100. vonal (Kőbánya-Kispest) és a 80. vonal (Kőbánya felső) felé, így a kelet–nyugati irányú átmenő vasúti forgalom túlnyomó része erre közlekedik.

3. ábra.Vágányfék Ferencváros ren­de­ző­­ pá­lya­ud­va­ron (Fotó: Horváth András)

4. ábra. Folyamatos sebességszabá­lyo­zó berendezés Ferencváros ren­de­ző­ pá­lya­udvaron (Fotó: Horváth András)

Napjainkban a Budapesti igazgatóság területén már csak itt történik elegyrendezés gurítással, vágányfék (3. ábra) és több különböző rendszerű folyamatos sebességszabályozó berendezés alkalmazásával (4. ábra) [10].

A cikk folytatódik, lapozás:« Előző12345678Következő »

Irodalomjegyzék

  • [1] Dr. Horváth Ferenc: A magyar vasút építési és fenntartási szervezetének története I–II. MÁV Rt. Vezérigazgatóság, 2004–2005.
  • [2] Hortobágyi Frigyes: 125 éves a Bécs–Budapest vasútvonal. Sínek Világa, 2009/4.
  • [3] Dr. Ruzitska Lajos: A magyar vasútépítések története 1914-ig. KÖZDOK, 1964.
  • [4] Ács András: Felépítménycsere Budaörs és Törökbálint mh között.
  • Sínek Világa, 1973/3.
  • [5] Dr. Nemeskéri Kiss Géza: A biatorbágyi völgyhidak története. Sínek Világa, 1985/3.
  • [6] Kiss Sándor: Győr állomás átépítése 2005-2008 között. Sínek Világa, 2008/1–2.
  • [7] Virág István: Az emelt sebesség karbantartási tapasztalatai a hegyeshalmi vonalon. Sínek Világa, 2001/4.
  • [8] Boda Tamás, dr. Joó Ervin, Sándor Ferenc: Sínmarás és -csiszolás a Budapest–Hegyeshalom vasútvonalon. Sínek Világa, 2013/1.
  • [9] Vörös József, Legeza István, Kis Sándor: Vasúti hidak a budapesti igazgatóság területén. Vasúti Hidak Alapítvány, 2006.
  • [10] Tóth István: Budapest-Ferencváros Keleti rendezőpályaudvar korszerűsítése. Sínek Világa, 1988/3.
  • [11] Vörös József: Az újpesti vasúti híd története. Sínek Világa, 2007/1–2.
  • [12] Dávid Géza: Megújul az esztergomi vasútvonal. Sínek Világa, 2013/2.
  • [13] Vörös József: Magyarországi kisvasutak (6. rész) MÁV Széchenyi-hegyi Gyermekvasút. Sínek Világa, 2014/2.
  • [14] Hortobágyi Frigyes: 150 éve megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára. Sínek Világa, 2011/2.
  • [15] Szőke Ferenc: Pályafelújítás előtt a Budapest–Székesfehérvári vasútvonal. Sínek Világa, 2006/1.
  • [16] Muskovics György: A Tárnok–Székesfehérvár vonalszakasz rekonstrukciója. Sínek Világa, 2010/2.
  • [17] Muskovics György: Kivitelezési tapasztalatok a Tárnok–Székesfehérvár vonalszakasz átépítéséről. Sínek Világa, 2013/3.
  • [18] Nyiszter Tamás, Bata András: Székesfehérvár vasútállomás átépítése. Sínek Világa, 2017/3.
  • [19] Brautigam András: Icosit műgyantával ragasztott kitérők fenntartási tapasztalatai. Sínek Világa, 2017/1.
  • [20] Rozsnyay Károly: A budapest–szobi vasútvonal villamosított pályájának üzembehelyezése. Sínek Világa, 1971/4.
  • [21] Muskovics György: Vác állomás korszerűsítése. Sínek Világa, 2015/3.
  • [22] Dr. Gáll Imre: A ceglédi vasútvonal halálsorompóinak története. Közlekedéstudományi Szemle, 2003/10.
  • [23] Vastagh János: A Rákos–újszászi vonal korszerűsítése. Sínek Világa, 1959/3.
  • [24] Németh Gyula: A piliscsabai alagút felépítménycseréje. Sínek Világa, 1982/4.
  • [25] Cs. Nagy Lajos: A becskei alagút megerősítése új eljárással. Sínek Világa, 1981/1.
  • [26] Vörös József: A szolnoki Tisza-híd. Sínek Világa, 2007/3–4.
  • [27] Vörös József: Új vasúti híd épül a Tiszán. Sínek Világa, 2014/5.
  • [28] Vörös József: Új vasúti híd épül a Tiszán (2. rész). Sínek Világa, 2015/1.
  • [29] Sánta Zsófia: A Déli pályaudvari alagút bejáratának ideiglenes helyre­állítása. Sínek Világa, 2015/4–5.
  • [30] Virág István: Dunai árvíz 2013. Sínek Világa, 2013/5.
  • [31] Pokorny Bence: Töltéskárosodás helyreállítása a Dunakanyarban. Sínek Világa, 2013/6.
A teljes cikket megtalálja a folyóirat 2018 / 1. számában.
Ha szeretne rendszeresen hozzájutni a legfrisebb számokhoz, fizessen elő a folyóiratra.
A hozzászólások megtekintéséhez vagy új hozzászólás írásához be kell jelentkeznie!
Sínek Világa A Magyar Államvasútak Zrt. pálya és hídszakmai folyóirata
http://www.sinekvilaga.hu | ©