EU 4. vasúti csomag szerepe

Az EU-tagság nyomán elindult a vasúti közlekedés liberalizációja. Önálló entitássá vált a pályaüzemeltetés, a személyszállítás, árufuvarozás. A vasútépítés és pályafenntartás nagyrészt piaci alapokra került. A változások megkövetelték a MÁV szabályozási monopóliumának megszüntetését. Ennek a folyamatnak adott nagy lökést az EU 4. vasúti csomag [1].
A reform emellett fokozza a pályahálózat-működtetők függetlenségét és pártatlanságát. Cél annak biztosítása, hogy valamennyi vasúti társaság egyenlő hozzáféréssel rendelkezzen a vasúthálózathoz és az állomásokhoz. A tagállamok megőrizhetik a jelenlegi szervezeti struktúráikat, de a rendszer biztosítékokat tartalmaz azzal a céllal, hogy nagyobb legyen a pénzügyi átláthatóság és elkerülhető legyen az összeférhetetlenség.
A 4. vasúti csomag két pillért tartalmaz (1. ábra).

Ebben a témakörben az implementációs határidő: 2018. december 25-e volt.
Feladatok:

• A vasúti infrastruktúra irányítása (pályahálózat-működtető függetlensége).
• Belföldi vasúti személyszállítási piac megnyitásának szabályozása.
• Személyszállítási szolgáltatások közvetlen odaítélési lehetőségek csökkentése, hosszabbítási tilalom, a gördülőállományhoz való hozzáférés megkülönböztetéstől való mentessége.

A vasúti csomag műszaki pilléreit képező EU-irányelvek és rendeletek a 2. ábrán láthatók.

Módosított implementációs határidő 2020. június 16-a volt.
Feladatok:

• Egységes vasúti biztonsági tanúsítvány eljárásrendjének bevezetése (single safety certificate – SSC).
• Egységes forgalomba hozatali járműengedély és járműtípus-engedélyezési el­já­rás bevezetése (vehicle authorisation – VA).
• ERTMS-rendszerek jóváhagyása (ERT­MS Approval – ERTMS).
• One Stop Shop (IT alapú iktatórendszer; OSS)
• Nemzeti biztonsági hatóságok (NSA) szerepének átalakulása.
• A nemzeti (technikai és biztonsági) szabályok szerepének redukálása.

A vasúti szabályozási rendszer megújítását a nemzeti szabályok szerepének redukálása jelenti.

Nemzeti szabályok

Az EU a szabályozási rendszerben elsősorban az ÁME szerepét kívánja erősíteni. Nemzeti hatáskörben csak olyan szabályok alkothatók, amelyek valamely tagállamban elfogadott, kötelező erejű szabályok összessége, függetlenül attól, hogy azokat mely szerv bocsátotta ki, amely szabályok az adott tagállamban a vasúti társaságokra, pályahálózat-működtetőkre vagy harmadik felekre vonatkozó uniós vagy nemzetközi szabályoktól eltérő vasútbiztonsági vagy műszaki követelményeket tartalmazzák.
A nemzeti szabályok kétfélék lehetnek:

• EU felé bejelentésre kötelezett szabályok, ezek a jogszabályok, vagy egyes, az EU által kijelölt vasúti műszaki előírások.
• EU felé bejelentésre nem kötelezett, általános használatra bevezetett műszaki szabályok, ezek a vasúti műszaki előírások.

A nemzeti szabályokat állami szervek vagy az állam által felhatalmazott szakmai testület alkothat.
Új nemzeti jogszabály csak akkor készülhet:

• ha az ÁME nem tér ki valamely alapvető körülményre vagy nyitott a kérdés;
• ha megtörtént az ÁME alóli felmentés bejelentése;
• ha meglévő rendszerekre alkalmazott olyan nemzeti szabályokról van szó, amelyek a járműhálózattal való műszaki összeegyeztethetőségét értékelik;
• ha a vonatkozó, ÁME által nem tárgyalt különleges esetről van szó;
• ha ideiglenes (baleset)megelőző intézkedésről van szó.

Megváltozik a hatósági hatáskörök megosztása az ERA (Európai Unió Vasúti Ügynöksége) és a nemzeti biztonsági hatóságok között, ami által átalakul a nemzeti biztonsági hatósági szerep.
A nemzeti biztonsági hatósági szerep az alábbi területen maradhat meg: