A másik tényező, amiért az albizottság munkája elválaszthatatlan lett a Vasúttörténeti Park létrehozásától, az volt, hogy ekkor adatott meg a lehetőség a meglevő, de rendezetlen emlékek összegyűjtésére. A Közlekedési Múzeum kezelésében működő paksi vasúti skanzenben, illetve a vasút szeretete által vezérelt közösségek jóvoltából az ország területén mindaddig szétszórtan megőrzött infrastruktúra-emlékeket együtt, áttekinthetően, egy telephelyre lehetett szállítani és bemutatni. Mindez, nem kis szervezőmunkát igényelt [2].

Az elmúlt 17 év az Infrastruktúra Albizottság életében kiugró mennyiségű feladatvállalásokkal és megoldásokkal telt el. A rendelkezésre álló tárgyi emlékek feltérképezése, a Vasúttörténeti Park infrastruktúrájának rendbetétele, ápolása, a megőrzendő infrastruktúra tárgyi emlékek elhelyezése, gondozása, a park fejlesztési elképzeléseinek kialakításában és megvalósításában való részvétel, az infrastruktúra tárgyi emlékei bemutatásának továbbfejlesztése képezték a 17 esztendő fő tevékenységét.
A park kerítésén belül váltak igazán megismerhetővé a vasúti infrastruktúra emlékeinek egyes darabjai. Bizottságunk tevékenysége azonban nem ér véget a Vasúttörténeti Park határainál. Kiadványokkal, előadásokkal, szoborállítással mutatjuk be az érdeklődőknek az infrastruktúra emlékeit és a kiemelkedő személyiségeket.
Amikor 1997 elején kijöttünk a felhagyott fűtőházi telephelyre, cuppogtunk az olajsárban, alig láttuk a gaztól a létesítményeket, sárban elsüllyedt vágányokat és omladozó épületeket találtunk (7. ábra). Erős hit, akarat és nem kevés bátorság kellett tehát annak a döntés-előkészítő anyagnak az elkészítéséhez, amelynek elfogadásával zöld utat kapott a Vasúttörténeti Park létrehozása. A több évre ütemezett beruházás legjellemzőbb elemeit kiemelve fogalmat alkothatunk a Vasúttörténeti Park ma látható – szakmailag és esztéti­kailag egyaránt színvonalas – infrastruktúrájának kialakításához szükséges munkák nagyságrendjéről és jelentőségéről.

A park infrastruktúrájának kialakítása után kerülhetett sor a vasúttörténeti emlékek telepítésére, amelyeket az ország legkülönbözőbb pontjairól kellett ideszállítani, illetve előzetesen kiállítható állapotba hozni, ilyen például a szombathelyi gyalogos-felüljáró (8. ábra), amelyik kifejezetten sikeres darabja az emlékparknak. Az itt felépített gyalogos műtárgy nemcsak egy csonka szegmens alakú rácsos szerkezetet mutat be, amiből ma a vasúthálózaton már nagyon kevés akad, hanem telepítésével mintegy „nézőtérről” tekinthetik meg az érdeklődők a mozdonybemutatókat és egyéb látványosságokat.