Történeti áttekintés

Az első állomásépület az indóház

1846-ban épült ki az ország első vasútvonala, Pest és Vác között, pesti kiinduló állomása a mai Nyugati pályaudvar helyén eredetileg álló pesti indóház volt, amelynek épületét a vasútvonallal egy időben, 1846. július 15-én adták át (1. ábra). Az indóház a növekvő vasúthálózat évről évre élénkülő áru- és személyforgalmát egyre kevésbé volt képes kiszolgálni, így rövid időn belül szűknek bizonyult. Időközben elkészült a Nagykörút rendezési terve, amely szerint a kiépítendő széles főútnak útjában állt az indóház.

A világvároshoz illő új pályaudvar

A pesti indóház csarnoka köré/fölé felhúzták a mai pályaudvar vonatfogadó csarnokát, majd elbontották a régit. Közben a vasúti forgalom zavartalanul működött (2. és 3. ábra). Az új pályaudvar terveit az osztrák August W. De Serres építész, csarnokszerkezetét a párizsi Gustave Eiffel cég készítette. A pályaudvar vasszerkezete a maga korában technikai bravúrnak számított a világ negyedik legnagyobb csarnokszerkezeteként. Az új pályaudvar 1877. október 28-án nyílt meg, és rövid időn belül birtokba vették az utazók és a főváros lakói (4. és 5. ábra).

A II. világháború következményei

Az ezt követő időszak változásairól csak kevés feljegyzés maradt ránk. Nagy változást hozott a pályaudvar életében a trianoni békeszerződés, amikor a megcsonkított ország vasútvonalai miatt csökkent a forgalom, és a vágányokon mozdulatlanul veszteglő tehervagonokban, a „földönfutó város”-ban az elszakított területekről menekültek és kitelepítettek ezrei laktak éveken keresztül.