Szerencsés módon megmaradt azonban az eredeti szerkezetek közül sok értékes, hasznos elem is, a nyílászárók, homlokzati tagozatok, profilok, műkő párkányok, acélrácsok stb.
Az épület felújítása több meghatározó építészeti és műszaki kihívást jelentett: a pavilonok, a homlokzati architektúra helyreállítása, a pince utólagos, talajvíz elleni szigetelése, illetve a tervezett aluljáró beépítése az utascsarnok boltozatos tere alá. A rekonstrukciót az épületen megtalálható építészeti és szerkezeti elemekre, a töredékesen rendelkezésre álló tervdokumentációkra, illetve néhány jó minőségű archív fotóra tudtuk alapozni, melyekről meglehetősen nagy pontossággal azonosíthatóak voltak az eredetinek tekinthető formai megoldások.
Az állomás épületegyüttese (a két felvételi épület, azok környezete, a szomszédos áruraktár és a víztorony) műemléki védettséget élvez, így a beruházás célja a hiteles rekonstrukció lett. A tervezés építéstörténeti alapját a korabeli fényképekből [1], magángyűjtők és a MÁV archívumában fellelhető dokumentumokból kiindulva a dr. Czétényi Piroska (1934–2014) által készített átfogó műemléki tudományos dokumentáció [2] biztosította.
A II. világháború utáni átalakítások során mindkét épületen nagyrészt la­pos­­te­tőre cserélték a magastetőket, melyek most visszakapták eredeti formá­jukat. Vissza­kerültek az elpusztult díszítő­elemek (párkánytagozatok, nyíláskeretezések, mű­kő vázák, domborművek) is, valamint a déli pavilon előtti (még a háborúban leomlott) portikusz.
Az új épületben a megelőző évtizedekben kialakult rendezetlen állapotok megszüntetésével (a beépített árusító pavilonok elbontásával) az utascsarnok tere újra visszakapta eredeti nagyvonalú megjelenését, eleganciáját.
A rekonstrukcióban restaurátor szakemberek közreműködésével készültek a kiemelt műkő, fa-, fém- és falfestéselemek (EB Hungary Invest Kft.). A négy helyiségben talált eredeti díszítőfestés restaurálására – projektfinanszírozási okok miatt – nem volt mód, így azok konzerválására került sor, mindössze egy bemutató sáv helyreállításával. A csarnoktér eredeti színezését falkutatások és a rendelkezésre álló archív fotók árnyalatai alapján határoztuk meg.
Az épület alá beépített, az utascsarnok­ból nyíló új aluljáró kivitelezése a dongaboltozatos csarnoktér, illetve a terepszinten lévő talajvíz figyelembevételével nem mindennapi mérnöki feladatot jelentett (4. kép), amit az épületmozgások folyamatos ellenőrzése és tervezett mértékének megtartása mellett sikerült megoldani.

A pince talajvíznyomás elleni szigetelését felületfolytonosan a belső oldalon tudtuk kialakítani. A vízszigetelési szakvélemény alapján a falakra és a pillérekre a tégla födémboltozatok magasságáig felvezetett bitumenes lemezt terveztünk (a szűk szakaszokon acéllemez szigetelésre váltva), amely beszorítására víznyomásra méretezett vasbeton ellenlemez, illetve a körítőfalakba fogazott befogással rögzített, méretezett vasbeton falak készültek. A szigetelésen keresztül a víznyomásnak ellenálló tömítéssel vezettük be a külső kábelaknákból a technológiai berendezések kábeleinek védőcsövezését.
A csarnoktér alatt mélyépítési eszközökkel (injektált alapmélyítéssel, fúrt cölöpsoros munkatér-lehatárolással) készült a vágányzónát és az épület előtti buszpályaudvart összekötő aluljáró. A csarnok végfalain való átvezetéshez a portikuszt és az előtetőt ideiglenesen el kellett bontani, majd visszaépíteni.
A pavilonok tetőterének (manzárd­tető) visszaépítése az eredeti geometriának megfelelően acélszerkezettel történt. Visszakerültek a díszítő épületelemek (attika, műkő vázák, csúcsdísz, tetőablak, műkő kéményfedkövek stb.) is; a díszműbádogos munkák a Horex Kft. munkatársainak szakértelmét dicsérik (5. kép).

A korszerűsítés részeként beépített klímaberendezések kültéri egységeit (folyadékhűtőket) – a környezetben történő telepítés helyett – a tetőtérben helyeztük el. A megfelelő működéshez az attikafalon, illetve a tetőablakokban kialakított zsalus szellőzőnyílásokon át biztosítottuk a padlástér szükséges átszellőztetését.
Az eredeti homlokzati architektúrát korabeli fotók és tervek, illetve a homlok­zatokon megtartott részletkép­zések alapján tudtuk rekonstruálni (portikusz, mű­kő kávaképzések, párkányok, az elő­re­­gyár­tott, kapcsokkal rögzített műkő lá­bazat, baluszter, vázák).
A homlokzat helyreállítása mellett hőszigetelő vakolattal javítottuk az épület hőháztartását. A vakolat halványsárga színezéssel készült, a színezés kiválasztása (homlokzat, nyílászárók, faszerkezetek) helyszíni színmin­ták alapján történt. A falfelületek a földszint magasságában falfirka elleni védelmet kaptak.
A homlokzati fa nyílászárókat az eredetivel megegyező profilokkal és osztásrenddel terveztük, a meglévő kávákhoz igazított elhelyezéssel, lehetőség szerint hőszigetelő üvegezéssel, zöld színben.
Az aluljáró új lépcsője – a mai kornak megfelelő üvegmellvéddel, rozsdamentes acél szerkezettel – az utascsarnokba vezet (6. kép). A felvonó az oldalsó térrészbe került. A csarnok padlóburkolata, az eredeti fotókról visszaszerkesztett mintázattal, két­féle, szürke árnyalatú gránitlapokból készült.