Építéstörténeti kutatások, eredmények

Az épület 2011 óta műemlék, ezért a tervezési munkát alapos kutatómunka előzte meg. Történetének megismeréséhez az első források Kubinszky Mihály: Régi magyar vasútállomások című könyve és a vasutallomasok.hu honlap voltak. Ezután a MÁV Tervtárában, a Somogy Megyei Levéltárban, a Közlekedési Múzeum tervtárában, valamint a világhálón végeztünk még kutatásokat. Ezekből a leglényegesebb adatok már kiderültek. További kutatásokat végzett Hajdú Virág művészettörténész kollégánk, aki eredményeit folyamatosan megosztotta velünk, majd azokat a tervezési koncepciót megalapozó építéstörténeti kutatási dokumentációban és értékleltárban foglalta össze.
A helyreállítás szempontjából különösen fontos tény, hogy Szatmárnémetiben és Versecen megépültek a kaposvári épület majdnem pontos másolatai, és ezek ma is állnak (1., 2. kép).

Mindhárom épület a vágányok mentén hosszan elnyúló, a vágányokra merőleges tengelyre szimmetrikusan megkomponált tömegű. A középtengelyben a legmagasabb, az utascsarnok kétszintes tömbje áll, amihez kétoldalt földszintes összekötő épülettömegekkel egy-egy – vágányokra merőleges tengelyű – kétszintes pavilon csatlakozik. A kompozíciót a pavilonokhoz keskeny nyaktagokkal kapcsolódó, alacsonyabb, vágányokkal párhuzamos tengelyű melléképületek zárják. A vágányok felőli oldalon, az épület teljes hosszában egy perontető húzódik.
A két másik épületet az idők során kevésbé építették át, ezért számos részlet megértésében, feltárásában segítségünkre voltak. A három épületből leginkább a verseci őrizte meg belső díszeit, így ezek a helyreállítás során a belső részletek kialakításához hiteles mintául szolgálhattak (3. kép).

Archív tervek

A MÁV Zrt. Tervtárából több eredeti, 1899-ből származó, Pfaff Ferenc aláírását tartalmazó terv került elő, pontosabban azok Klösz György által készített fotolitográfiái. Nemcsak a kaposvári, ha­nem a verseci és szatmárnémeti épület tervei közül is jó néhányat megtaláltunk. Az első segítséget ezek adták a tervezéshez. Később Kaposvár főépítésze is átadott néhány tervlapot, illetve azok elektronikus másolatát, amelyekből további részletekre derült fény.
A kaposvári épületről előkerült két helyszínrajz, 1 : 100 léptékű alaprajzok és három 1 : 50 léptékű metszet. A homlokzatok közül a város felőli oldal 1 : 100, valamint az utascsarnok és két pavilon város felőli oldalának 1 : 50 léptékű tervei.
A verseci épület tervei közül számunkra a legértékesebb három, 1 : 10 léptékű falmetszet részletrajz, közülük kettő az utascsarnok, a harmadik az egyik oldal­pavilon homlokzati részletét ábrázolja. Ezek hiteles és részletes támpontot nyújtottak a helyiség egykor díszes belső kialakí­tásához.
A szatmári épületről egyebek között előkerült egy vágányok felőli homlokzati részletterv és az utascsarnok 1 : 50 léptékű kétirányú metszete is.

Sajtócikkek

Itt két, számunkra érdekes cikket említünk meg. Az első a Kaposvár című újság korabeli mellékletében megjelent, az épület átadásáról (1900. november 18.) szóló tudósítás, amelyben az épület utasforgalmi tereinek belső kialakításáról is szó esik, néhol újságíróktól szokatlan pontossággal (például a falábazatok magasságát pontosan közli). Ebből megtudtuk – amit a külső és a szatmári terv már addig is sejte­tett –, hogy a mai dísztelen és lepusztult falak, mennyezetek egykor pompásan díszítettek és színesek voltak. „A kupola alatti főbejárat oly impozáns, szép látványt nyújt, mely mindenkit meg fog lepni; (…) szép és nagy függő, s több lámpával díszítve.”
Az utasforgalmi terekben és a restiben jellemzően zöldes árnyalatú falakról, mennyezetekről ír a cikk. A díszítésre bizonyítékokat végül a restaurátori kutatások után kaphattunk.
A második cikk az 1942-es átalakításról jelent meg az Új Somogy című lap 1942. augusztus 1-jei számában. Ebből tudtuk meg, hogy az átalakítás Király József akkori állomásfőnök elképzelései szerint valósult meg. Nagyszabású átalakítás volt, főleg a belső terekben. A belső terek feldarabolásával új pénztárakat, mosdókat alakítottak ki. Az utascsarnok boltozatos mennyezetét síkra változtatták, a falakról is eltüntettek minden díszítményt. A cikk szerint mindez a térérzet növelése, a kedvezőbb fényhatások elérése, a kellemesebb környezet kialakítása érdekében – a modernizálás jegyében történt. A 2013-as állapotot tekintve ezeket a célokat nem sikerült elérni. Ekkor építették a főbejárat előtti szélfogót és a két oldalsó földszintes toldalékot is, amelyek lerontották az épület külső képének nagyvonalúságát.

Archív képek

A tervtári és levéltári kutatások során több fotó és képeslap is előkerült az épület különböző korszakaiból. A legértékesebbek az építés korához legközelebbiek, de néhány eredeti részlet későbbi fotókon is feltűnik (4. kép).

Helyszíni kutatások, eredmények

A tervtári és levéltári kutatásokon kívül a helyszínen talajmechanikai, tartószerke­zeti, faanyag­védelmi, épületszerkezeti, festő-, kő- és fémrestaurátori kutatások folytak, valamint a meglévő állapot építészeti felmérését is elvégeztük. Ezek közül itt csak néhányat részletezünk.
A felkutatott dokumentumok egybe­vetéséből és a helyszíni felmérések tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy néhány apró eltéréstől eltekintve a felvételi épület az eredeti tervek alapján épült meg, így azok jól használhatók a helyreállítás alapjául.