Szesztay László, az oktató 

Már az egyetem elvégzése után foglalkoztatta a gondolat, hogy visszakerülhessen az egyetemre oktatóként. Nagy energiával vetette bele magát a gyakorlati mérnöki munkába, hogy kellő tapasztalatot szerezzen, és – mint azt a fentiek alapján láthattuk – a gyakorlati mérnöki munkát jól tudta ötvözni az elméleti munkával, mérnöki alkotásai mellé mindig társult a tapasztalataiból leszűrhető elméleti, rendszerbeli kérdések átgondolása és azok közkinccsé tétele.
Viszonylag hamar visszakerült az egyetemre, 1893-tól tanársegédje lehetett a nagy hírű Kisfaludi Lipthay Sándor professzornak az Út- és Vasútépítési Tanszéken. A tanársegédi munka együtt járt a mérőgyakorlatok vezetésével; ő ebben kellő tapasztalatot szerzett rövid idő alatt, és a tanársegédi munka mellett folytatni tudta magánmérnöki tevékenységét is. Ez a munka még jobban felvértezte a mérnöki gyakorlat részletes elsajátításában. Európai tanulmányútja során pedig olyan új ismereteket szerzett, amelyek még alkalmasabbá tették az újdonságok bevezetésére és oktatására.

Az alapos elméleti és gyakorlati munkának az oktatás területén is meg lett a gyümölcse. Már 1897-ben – professzora tudtával és segítségével – megtarthatta magántanári próbaelőadását a vasúti személypályaudvarok tervezése, építése tárgykörben.
1897. november 27-én magántanári kinevezést kapott a Műegyetemen A nagyvárosok személypályaudvarai és pályaudvari berendezései című tantárgy oktatására, és magánmérnöki munkája mellett a státusza 1942-ig megmaradt úgy, hogy 1922-ben műegyetemi rendkívüli egyetemi tanári címmel tüntették ki.

Szesztay László, az ember 

Tevékenysége bemutatásából láthatjuk, hogy széles körű mérnöki tevékenységet folytató emberként igen elfoglalt volt. Úgy gondolnánk, hogy a magánélete sínylette ezt meg. Ám ez nem így volt.
Baráti köre elsősorban mérnöktársai közül került ki, de jó kapcsolatot tartott a munkatársaival is. Református vallásban nevelkedett, vallását élete végéig megtartotta. 1901. május 2-án megnősült, feleségül vette a katolikus vallású Seidl Margitot, akivel harmonikus házasságban éltek harminchét éven át. Felesége 1938-ban elhunyt. Házasságukból öt leánygyermek született, akik katolikus vallásban nevelkedtek, és a szülők megkövetelték tőlük, hogy több nyelvet tanuljanak. Maga Szesztay László is több nyelvet beszélt, erre a munkájához is nagy szüksége volt.

Közéleti munkássága

Szesztay László tevékenyen rész vett a mér­nöktársadalmi közéletben is. Tagja és tisztségviselője a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletnek (1905–1909-ig a Geodéziai Szakosztály elnöke), tagja a Mérnöki Kamara előkészítő, ún. harmincas bizottságának, az Országos Középítési Tanácsnak, alapító tagja az országos jogkörrel rendelkező Budapesti Mérnöki Kamarának. Az egylet képviseletében tagja a „Hollán”-pályadíjak (a Hollán-pályadíjat Hollán Ernő alapító elnök emlékére alapította a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet 1885-ben) és a „Kossuth közgazdasági pályadíj” (Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter által biztosított pályázati összeg okán az MMÉE 1909-ben – tiszteletből nevezte el ezt a díjat Kossuth közgazdasági díjnak) odaítélő bizottságának.

Magánmérnöki munkáinak összegzése

Szesztay László munkássága során elkészítette Temesvár, Újvidék, Nyíregyháza, Gyergyószentmiklós, Besztercebánya, Zó­lyom, Albertfalva és Újpest városmérési munkálatait és városbővítési terveit. Újpest dunai ipari kikötőjének, Újpest és Albertfalva általános csatornázásának és az utóbbi vízvezeték-hálózatának terveit.
Körülbelül 700 km hosszúságú vasútvonal terveit készítette el. Ezek: Nyír­egy­háza–Dombrád, Nyíregyháza–Tisza­polgár, Nyíregyháza–Büdszentmihály (ma: Ti­sza­vas­vá­ri), Buj–Balsa, Balsa–Rakamaz, Sá­­ros­patak–Kenézkő, Sátoraljaújhely–Rad­­­vány–Hollóháza, Sá­tor­alja­újhely–Ci­gánd­–Domb­rád, Zom­bor–Ó­becse, Rima­szom­bat–Poltár, Ri­maszombat–Ratkó, Bu­da­pest–Ve­csés–Ül­lő–Monor, Győr–Mosonmagyaróvár, Szeged–Pusztamérges illetve Ásotthalom, Budapest–Erzsébet híd–Szt. Gellérthegy–Svábhegy–János-hegy–Budakeszi körforgalmú vasutak és Rákospalota–Újpest–Duna-parti, Magdolnaváros–Gyáli­tói, Kelenföld–Albertfalvai ipar­vágányok. Ezek egy része megvalósult, 300 km hosszúságú rész az ő vezetésével.
Kereken 800 km hosszúságú vasútvonal kisajátítási zármunkálatait végezte el. A bal­sai és dombrádi Tisza-hidak és a bod­rog­halászi Bodrog-híd tervei az ő művei. A dombrádi Tisza-híd nem épült meg, a másik két híd az ő irányításával valósult meg.
Megtervezte Debrecen város közúti vasútjának villamos üzemre való átépítését. Vezette Temesvár közúti vasútjainak villamos üzemre való átalakítását és fejlesztését. Hosszú éveken át ügyvezető igazgatóként vezette négy részvénytársaság: a Nyíregyháza-vidéki Kisvasutak Rt., a Bodrogközi Gazdasági Vasút Rt., a Telekértékesítő Rt. és az Albertfalvai Vízmű Rt. ügyeit. 

Utószó

Szesztay László mérnök, ötgyermekes családapa 1958. március 22-én, életének 88. évében, Budapesten hunyt el. Sírja a Kerepesi úti temetőben található.
Szesztay László tartós és kiemelkedően sikeres mérnöki tevékenységének kulcsa az a felismerés, hogy a műszaki alkotások tervezési, építési és üzemeltetési tevékenységeit egymással szorosan összefüggő egységnek kell tekinteni, és ennek az egységnek a valóra váltásához műszaki vonatkozásban az adott térségre és az adott időszakra jellemző technológia ismerete, társadalmi vonatkozásában pedig a jól előkészített hatósági engedélyezési eljárás elengedhetetlen előfeltétele.
Ugyanakkor az is világos volt számára, hogy azokban az esetekben, amikor az engedélyezési mechanizmusban a gyors és készséges ügyintézésre nem lehet számítani, akkor a mérnöknek kellő rutinnal és ismeretséggel kell rendelkeznie a legmagasabb döntési fórumok igénybevételére is. Ehhez célszerű, hogy a mérnöknek jó szakmai kapcsolatai legyenek, és nem szabad visszarettennie – a jó és végrehajtandó cél érdekében – a társadalmi támogatás megszerzésétől sem.
Szesztay László mérnök élete és tevékenysége – úgy gondolom – lényeges tanulságokat tartalmaz a jelen és a jövő mérnökeinek munkásságához, ezért is tartottuk fontosnak, hogy írásunkkal emléket állítsunk a személyének.
A mai vasutasok, mérnökök, de a nagyközönség is joggal lehet büszke a Szabolcs megyei születésű mérnökre, aki oktatási, magánmérnöki tevékenységével, emberi tartásával, polgári magatartásával példát mutatott a jövő szakembereinek.
Mérnöki munkássága messze túlnő szülővárosán és megyéjén, munkájának nyomai a jelenlegi országhatárokon is túlnyúlnak, oktatói munkájával pedig mérnökgenerációk nevelésében vett tevékenyen részt.
Szesztay László életét és mérnöki tevékenységét ebben a cikkben csak tömören, vázlatosan kívántam ismertetni, alapos bemutatása nagyobb terjedelmet igényel.
Szesztay László mérnök életét és munkásságát Szabó Menyhért kollégával – aki a Mátészalkai Vasúttörténeti Gyűjtemény vezetője – több mint egy éve kutatjuk, és ennek alapján megírtuk Szesztay László teljes körű életrajzát, melyet a Szabolcs-Szatmár Megyei Mérnöki Kamara támogatásával a közeljövőben, reméljük, könyv alakban is megjelentethetjük.

Szesztay László publikációi, megjelent művei

• A Jungfrau vasút. MMÉE Közlöny, XXX. kötet, 11. füzet, 1896.
• Alagút a Themze alatt. MMÉE Közlöny, XXXI. kötet, 1. füzet, 1897.
• A fotográfia a technikai tudományok szolgálatában. MMÉE Közlöny, XXXIII. kötet, 3. füzet, 1899.
• A városmérés rendszere és szabályai. Budapest, Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Rt. 1902.
• A kisvasutak jövője hazánkban. Külön lenyomat a Köztelek 1903. évi 40. számából, Budapest. 
• A kisvasutak jövője hazánkban. MMÉE Heti Értesítője, 1903.
• Újabb szempontok a helyiérdekű vasutak terén. Pécs, Püspöki Lyceumi Nyomda, 1905.
• A szigetközi gazdasági vasút tervezésének ismertetése. Budapest, Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Rt., 1907.
• A városépítés előmunkálatai. Városi Szemle. Közlemények a városi közigazgatás és statisztika köréből. II. évf. 6. sz., 1909.
• A városépítés előmunkálatai. Budapest Székesfőváros házi nyomdája, 1909. (Előadás szövege)
• A Szeged-alsótanyai gazdasági vasút. Tanulmányterv: 1910. (Előadás szövege)
• Kivonat a Szeged-alsóvárosi vasút ügyében kiküldött bizottság üléséből. 1910. szeptember 23., Bp., 1910.
• A helyiérdekű és gazdasági vasutak. Budapest, Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Rt., 1918.
• Budapest székesfőváros új felmérése. MMÉE Közlöny, LVI. kötet, 8. füzet, 1922.
• Javaslat a Nemzeti Stadion kérdésének megoldására. 1933. szeptember 10. BFL XI. 834. 7