Az 1988-ban végzett átalakítás nem elégítette ki a korszerű állomásépületekkel szemben támasztott igényeket. Törekedtünk arra, hogy a felújítás során a belső teret racionálisan rendezzük vissza. Például visszakerült a felvételi épületbe a melléképületben elhelyezett és teljesen leromlott állapotú mellékhelyiségblokk, amely így közvetlen kapcsolatba került a váróteremmel. Egyúttal az akadálymentesítés szempontjából is kedvezőbb ez a kialakítás. Mivel a mostani felújítás első ütemében a klinkertéglás melléképület fogadta be az üzemi területeket, ezért az állomásépület komolyabb funkcióváltáson nem esett át. Az emelet nagyobb részén megmaradtak az ott kialakított lakások, a kisebb részére irodai és szociális funkciók kerültek (5. kép).

A földszinten pedig lényegében az utasforgalmi terek és a vasúti dolgozók munkahelyei kaptak racionalizált és esztétikusan megformált helyiségeket.
Az állomás részleteiben is kidolgozott, minőségi elemekkel bővült. A kültérben elhelyezett padok kialakításában is visszaköszön a belső mintázat, alulról pedig érdekes megvilágítást kaptak a nemrég kifejlesztett, azóta késztermékként kap­ható Luminarias fénysortól. Minden ilyen elem jól harmonizál a romantizáló és díszeivel kiegészült homlokzattal (6., 7., 8. kép).

A karcagi felújítás során sikerült megvalósítani azt a komplex gondolkodást, hogy miként lehet egy vasútüzemi területet minőségi módon összekapcsolni egy jól funkcionáló, kortárs utasforgalmi résszel (9., 10. kép), és a korhűen megújuló épület miként kaphat modern, de mégis az egésszel jól harmonizáló belsőépítészeti elemeket.

Szakági tervezők:
Építész vezető tervezők: Strak-Takács Orsolya (engedélyezési terv), Tóth Zoltán (kiviteli terv és művezetés).
Építész munkatárs: Ruga Máté, Soós Gergely.
Dizájntervező és kivitelező: Baróthy Anna, Krauth Veronika (S39 Hybrid Design).
Tartószerkezet-tervező: Főző Krisztián.
Épületgépész tervező: Gergely László.
Épületvillamossági tervező: Gálos Zsolt, Turi Ádám.
Tájépítészmérnök: Tóth Renáta Ágnes.