A cikk szerzője:

Vörös Tibor ny. főépítész

Vasúti építészet (14. rész) – A 130 éves Keleti pályaudvar ipar- és képzőművészeti értékei

Cikksorozatunk e részében a forgalom előtt 1884. augusztus 24-én megnyitott Budapest-Keleti pályaudvar műemlék főépületének ipar- és képzőművészeti értékeit mutatjuk be.


A restaurátori terv készítői a helyreállítás módjának kidolgozásához felhasználták a falkutatások során vett anyagmintákat. Laboratóriumi elemzéssel határozták meg az eredetileg használt festékek fajtáit, az egyes színek összetevőit és keverési arányait. A rendkívül alapos és szakszerű előkészítést követő restaurálás eredményeként 2008 óta ismét eredeti állapotukban tekinthetők meg az alkotások. A fali képek – a homlokzati szoborkompozícióhoz hasonlóan – a vasút születését és társadalmi, gazdasági kapcsolatrendszerét jelképezik.
A terem legnagyobb, A vasút allegóriája című fali képet Than Mór (1828–1899), a XIX. század egyik legkiválóbb magyar festőművésze készítette. A freskón a vasút működéséhez nélkülözhetetlen gőzt megteremtő istenek, Neptunus és Vulcanus nimfák gyűrűjében látható, a sínen gördülő, angyal vontatta pályakocsin. A művész a magyar vasútra a kép bal alsó sarkában elhelyezett magyar címerrel utalt. A freskó helyreállítását Csúcs László András és Kovács András restaurátorok végezték (3. ábra).

3. ábra. A felújított indulási csarnok, középen Than Mór restaurált képe, 2008
A csarnok Thököly úti bejáratával szemközti falán látható, fő kompozíciót kiegészítő és a többi falat díszítő kisebb képeket Lotz Károly (1833–1904), a XIX. századi akadémikus festészet legjelentősebb magyar képviselője festette. A Háború és béke című falfestményt Czimbalmos Attila, Gallyas Balázs és Maszelka János, a Jólét címűt Gyarmati András és Heitler András restaurátorok állították vissza az eredeti állapotába. A Kohászat című falfestményt Gedeon Péter Gergely, Csűrös Orsolya és Győri Lajos, a Bányászat címűt pedig B. Tóth Klára restaurátorok újították meg (4. ábra).

4. ábra. Lotz Károly restaurált képei az indulási csarnokban, I., 2008A Hídépítés című képet Csúcs László András és Kovács András, a Kereskedelem címűt Gajzágó Dorottya és Fodor Edina restaurátorok, a Földművelés címűt Ge­de­on Péter Gergely, Csűrös Orsolya és Győ­­ri Lajos, a Hírközlés címűt pedig Czim­­bal­mos Attila, Gallyas Balázs és Ma­szel­ka Já­nos restaurátorok állították helyre (5. ábra).

5. ábra. Lotz Károly restaurált képei az indulási csarnokban, II., 2008
A díszítőfestést is magába foglaló falfeltárási, tervezési és restaurálási munkát Szabó Péter szobrász restaurátor művész és Csúcs László, a restaurátori terv kidolgozója irányította, illetve felügyelte. A fali képek restaurálása és a díszítőfestés helyreállítása mellett megújult a csarnok világítási rendszere. A csillárokat az épület műemlék feltárási tudományos dokumentációjában található, az indulási csarnokról ma fellelhető egyetlen, Klösz György által készített fekete-fehér fénykép alapján tervezték meg és gyártották le. A falazatot tagoló gipszpárkányok és gipszdíszek sérült és hiányzó elemeit az eredetiről készített öntőminták segítségével javították ki, illetve pótolták. A nyílászárók osztóbordáit díszítő szoboralakokat megújították, és a faragott párkányok sérüléseit is kijavították.
Az épület Baross térre nyíló fémszerkezetű, vertikálisan három részre tagolt kapuzatának díszei a magyar iparművészet magas színvonalát reprezentálják. A portát közelebbről megfigyelve láthatjuk a kovácsoltvas üvegvédő rácsozat levél- és virágmintákkal díszített spiráljaiba ágyazott, két sárkány által tartott koronás címerpajzsot, a műszaki és mérnöki tudományokat jelképező eszközöket és a vasutat szimbolizáló szárnyaskereket.
A vágánycsarnokot lezáró üvegfal kapuzat feletti, középső mezőjének allegorikus szobrok mögötti része korinthoszi oszlopokat imitáló osztóbordái és a sík felületek címerpajzsos és szárnyaskerekes díszítése a korabeli öntött- és kovácsoltvas művészet remekei. A portálnak ezt a szakaszát Rochlitz az épület sarokszárnyainak párkánymagasságában középrizalitként kialakított, vízszintes áthidalóval zárta le. Ezen nyugszik az üvegfal hatalmas, a mögötte lévő vágánycsarnokra utaló, külső és belső számlapos órával díszített, félkör alakú felső része. Az óraszerkezetet magába foglaló angyalalakos öntöttvas tokszerkezetből sugárirányba ágaznak ki a szerkezet tartóbordái, amelyek a köztük lévő osztó­bordákkal együtt legyezőszerű látványt keltenek (lásd Sínek Világa, 2014/2., 21. o. 4. ábra). A kapuzat műlakatos munkáit Jungfer Gyula készítette. A kevésbé díszes hátsó függönyfal a Schlick Rt. gyárában készült, ahol a szobrokat is öntötték.
A kapuzat közel 22 m széles és 30 m-es csúcsmagasságot elérő, gazdagon díszített fémszerkezete a főhomlokzat igen könnyednek tűnő eleme. A felület nagyságához képest rendkívül karcsú tartószerkezet és osztóbordák közötti hatalmas üvegtáblák a Baross térről is láthatóvá teszik a mögötte lévő vágánycsarnokot és annak tetőszerkezetét.
A központi indóház, a ma Budapest-Keleti pályaudvarnak nevezett utasforgalmi létesítmény ipar- és képzőművészeti értékeinek teljes pusztulását megakadályozó rekonstrukció és restaurálás 2008-ban be­fejeződött. A műemlék épület azonban csak az egész létesítményre kiterjedő modernizálás megvalósulása után lesz képes a kor követelményeinek megfelelő színvonalon szolgálni az utazóközönséget.

A cikk folytatódik, lapozás:« Előző123
A teljes cikket megtalálja a folyóirat 2014 / 3. számában.
Ha szeretne rendszeresen hozzájutni a legfrisebb számokhoz, fizessen elő a folyóiratra.
A hozzászólások megtekintéséhez vagy új hozzászólás írásához be kell jelentkeznie!
Sínek Világa A Magyar Államvasútak Zrt. pálya és hídszakmai folyóirata
http://www.sinekvilaga.hu | ©