A cikk szerzője:

Farkas Tibor ny. mérnök főtanácsos

Volt egyszer egy Közlekedési Távközlési Műszaki Főiskola (1. rész) – A kezdeti évek Budapesten

Az 1960-as évek elején bevezetett oktatási reform keretében először létrehozták a felsőfokú technikumokat. Miután nem született meg a várt eredmény, ezért pár év múlva megkezdődött azok összevonása, főiskolává minősítése, egyetemekhez vagy már működő főiskolákhoz csatolása. Ettől a folyamattól eltérően az Elnöki Tanács 1968. évi 16. sz. törvényerejű rendeletében megalapítja a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolát (KTMF-et). Ez volt az első új típusú intézmény, amelyet az üzemmérnökképzés céljára hoztak létre. A főiskola első végzős évfolyamán diplomázó szerző visszaemlékezésében a KTMF megalakulásának történetén túl, a budapesti kezdeti évek eseményeinek felelevenítését követően, a győri áttelepülés utáni fordulópontokat is ismerteti az egyetemmé alakulásig. Az 50 éves évforduló kapcsán az első aranydiplomák átadásával zárul a történeti visszatekintés. A befejező részben szakmai életutak, MÁV-os karrierek bemutatásával válik teljessé a történet.

A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola megalakulása

Időben távolabbról kell kezdeni a KTMF történetét:
„Az 1960-as évek elejére kiderült, hogy az ország nem rendelkezik elegendő számú középfokú és felsőfokú végzettségű szakemberrel.” [1]
Ugyanakkor az úgynevezett káderfejlesztési tervekből is láthatóvá vált, hogy az 1970-1980-as években sok mérnök megy nyugdíjba, tehát generációváltásra van szükség.
„A felsőoktatás mennyiségi kiterjesztése igazán nagy lendületet a hatvanas évek legelején vett. Az 1961. évi III. törvény határozza meg a felsőoktatási intézmények típusait, és a felsőoktatás szervezeti rendszerébe illesztette az egyetemek, egyetemi jellegű főiskolák és főiskolák mellett az újonnan megszervezett felsőfokú intézeteket és a felsőfokú technikumokat.” [2]
Az 1961. évi, a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló III. számú törvény [3] Felsőfokú oktatás című fejezetének 20. §-a alapján felsőfokú technikumokat alapítottak. A felsőfokú intézetek feladata a kulturális élet számára szakemberek, míg a főiskolák feladata a művészeti ágak gyakorlati művelésére művészek és művészeti tárgyakat tanító tanárok képzése volt. Ekkor a műszaki területen a főiskolai oktatás még nem is került megemlítésre.
„Az oktatási reformot 1962-től fokozatosan bevezették azzal a céllal, hogy magasabb színvonalra emelje a szakmunkás- és technikusképzést. 1967-ig már az ország minden mezőgazdasági és ipari centrumában működött felsőfokú technikum.” [1]
„A felsőfokú technikumok működése, amely eredeti célja szerint a középfokúnál magasabb elméleti felkészültségű, ám alapvetően a termelési gyakorlatra orientált szakemberek képzését célozta volna, nem váltotta be a hozzá fűzött várakozásokat. Így a hatvanas évek végén fokozatosan megkezdődtek a technikumokat érintő intézmény-összevonások, főiskolává minősítések, egyetemekhez vagy már működő főiskolákhoz csatolások, mígnem 1973-ban megszüntették a felsőfokú technikumok rendszerét.” [2]
Az alábbiakban az „50 éves a Széchenyi István Egyetem” című kiadmányban [4] található kronológiai összeállítást ismertetem.

  • 1962. október 1-jén megkezdődött az oktatás a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium három felsőfokú technikumában: a budapesti Felsőfokú Gépjármű-közlekedési, a Felsőfokú Távközlési és a szegedi Felsőfokú Vasútforgalmi Technikumban. (A három felsőfokú technikum a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola jogelődjei, amelyek 1971-ben tagozatként csatlakoztak a KTMF-hez.)
  • Ugyanebben az évben az MSZMP Politikai Bizottsága úgy döntött, hogy Győrött új műszaki egyetemet kell létesíteni, ahová a BME-vel egy campuson működő Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemet (ÉKME) telepítik, amely a Győri Műszaki Egyetem bázisát alkotta volna.
  • 1963. március 23-án megjelent a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 5. számú törvényerejű rendelete a négy karból álló Győri Műszaki Egyetem létesítéséről.
  • 1963. szeptember 27-én – több alternatíva megvizsgálása után – úgy döntöttek, hogy a Győri Műszaki Egyetem összes épületét, az egész egyetemi várost a Püspökerdőben építik fel.
  • 1965-ben Gádoros Lajos nemzetközi hírű építész irányításával a Középülettervező Irodában elkészült a Győri Műszaki Egyetem beruházási programja és részletes terve. A tervezőmunkában jelentős szerepet kapott Hofer Miklós építész, a KTMF épületegyüttesének későbbi tervezője is.
  • 1966-ban az Elnöki Tanács 1966. évi 17. sz. törvényerejű rendelete a Győri Műszaki Egyetem létesítését levette a napirendről.
  • Ugyancsak ez évben megjelent a kormány határozata, amely közelebbi konkrétumok (az intézmény típusa, a képzés szakiránya, felügyeleti szerv, kapacitás, beruházási költség) megjelölése nélkül műszaki felsőoktatási intézmény szervezéséről döntött Győrben.
  • 1966. szeptember 8-i az a kormánydöntés, hogy a KPM felsőfokú technikumai Győrbe költözzenek, és az 1973/1974-es tanévtől műszaki főiskolaként működjenek tovább.
  • 1968. januárban úgy határoztak, hogy a város által felajánlott négy helyszín közül Révfaluban (a Széchenyi Egyetem mai helyén) építik fel a győri főiskolát.
  • 1968. június 4.: Megjelenik a főiskola alapításának dokumentuma, az Elnöki Tanács 1968. évi 16. sz. törvényerejű rendelete a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola megalakításáról. Ez volt az első új típusú intézmény, amelyet az üzemmérnökképzés céljára hoztak létre. (A Középülettervező Vállalat, mint tervező, a költségeket 515,5 millió forintban határozta meg.)
  • 1968. július 1.: Szijártó Lászlót, az ÉKME Építőmérnöki Karának oktatóját kinevezik a Budapesten induló intézmény igazgatójává.
  • 1968. szeptember: Egy karral (Közlekedésépítési Kar) rendelkező intézményként három szakon Budapesten, a Műszaki Egyetem V. kerület, Szerb utca 23. számú épületében, nappali tagozaton, 124 hallgatóval megkezdte működését a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola.
  • 1969. szeptember: A Közlekedésépítési Karon belül vasútgépész szakon is elindul az oktatás.
  • 1970. július 1.: A KTMF beruházásának indítása.
  • 1970. szeptember 1.: A főiskola első főigazgatójának kinevezése. Dr. Hegedűs Gyula a KPM oktatási osztályának vezetőjeként a kezdetektől egyik meghatározó irányítója és résztvevője volt a KTMF létrehozásának.
  • 1970: A főiskola emblémájának (1. ábra) megtervezése.
  • „Remélem, hogy ez az embléma is ki fogja állni az idő próbáját, és pár év múltán senki sem gondol a győri három folyó találkozására, útcsomópontra, volánra, radarernyőre, sem más egyébre, hanem csak a Műszaki és Közlekedési Főiskolára” – nyilatkozta Mester Sándor grafikusművész.
  • 1971. június 1.: A KTMF területének előkészítése, építésének kezdete Győrben.
  • 1971. július 23.: Dr. Csanádi György közlekedési és postaügyi miniszter ünnepélyesen elhelyezte a főiskola alapkövét.
  • 1971. augusztus 2.: A budapesti Közlekedésépítési Kar első végzős évfolyamán az üzemmérnöki diplomák átadása. Az évfolyam létszáma szakonként: vasút 26 fő, út 31 fő, híd 32 fő, összesen 89 fő. Lemorzsolódott: 35 fő. Az első végzős évfolyam tablója a 2. ábrán látható.
  • 1971. augusztus 31.: Szijártó Lászlónak, a Közlekedésépítési Kar igazgatójának lejár a kinevezése.
  • 1971. szeptember: A KPM által 1962-ben alapított három felsőfokú technikum főiskolai tagozatként csatlakozik a KTMF-hez, székhelyük az eredeti helyükön maradt.

1. ábra. A KTMF emblémája (1970). (Fotó: SZE Alumni Magazin)

Az 1971/1972-es tanévtől a főiskola már az alábbi oktatási szervezeti egységekből állt:
o    Közlekedésépítési Kar (Budapest),
o    Gépjárműközlekedési Tagozat (Budapest),
o    Távközlési Tagozat (Budapest),
o    Vasúti Közlekedési Tagozat (Szeged),
o    Műszaki oktatói szak (Győr).

  • 1974. március: A Művelődési Minisztérium állásfoglalása szerint Győrben az 1974–1975-ös tanévet a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola, s nem annak egy intézete kezdi. Első ütemben Győrbe költözött a szegedi Vasúti Közlekedési Tagozat, valamint Budapestről a Vasútgépész és a Postaüzemi szak, a Közlekedés- és Postaüzemi Intézet keretein belül kezdték meg működésüket.
  • 1974. szeptember 13.: Az első győri tanévnyitó. 400 nappali tagozatos és 250 levelező hallgató kezdte meg tanulmányait. Öt szakon indult el az oktatás.
  • 1975: Második ütemben Győrbe került Budapestről a Gépjárműközlekedési Tagozat.
  • 1976: Harmadik ütemben a budapesti Távközlési Tagozat települt át.
  • 1977. augusztus: Budapesten megszűnt a Közlekedésépítési Kar, s a győri áttelepülés után Közlekedésépítési Intézetként folytatta tevékenységét az 1977/1978. tanévtől.
A cikk folytatódik, lapozás:12345Következő »
A teljes cikket megtalálja a folyóirat 2022 / 6. számában.
Ha szeretne rendszeresen hozzájutni a legfrisebb számokhoz, fizessen elő a folyóiratra.
A hozzászólások megtekintéséhez vagy új hozzászólás írásához be kell jelentkeznie!
Sínek Világa A Magyar Államvasútak Zrt. pálya és hídszakmai folyóirata
http://www.sinekvilaga.hu | ©