Az első évfolyam belülről (vasúti szak)

Oktatói és hallgatói összetétel

Jól jellemzik a kiindulási helyzetet a Szíjártó László igazgatóval 2012-ben [6] és 2021-ben [7] készült riportok.
„Az úttörőmunka küzdelmes, alkotó feladatát vezetésével a magyar közlekedésépítés, a híd-, a vasút-, az útépítés, a vasútgépészet kiváló, nagy tapasztalatú szakemberei végezték.
»A hároméves, gyakorlati felkészítést adó üzemmérnöki képzésnek hazánkban nem voltak előzményei, csak annyit lehetett biztosan tudni, hogy az új intézmény nem sértheti a Műegyetem érdekeit« – tudtuk meg a kiegyezés fő feltételét.
Ez volt az ország első új típusú, a profilját, képzési rendszerét folyamatosan kereső felsőfokú műszaki képzőhelye.” [6]
„A mi célunk az volt, hogy a három képzésünk már akkor indulhasson, amikor Győrben az egyetemi terület rendezése megkezdődik.
A friss KTMF-es hallgatóink érezték, hogy az új főiskolán valami újat, s jó érvényesülést kínáló szakon tanulhatnak. A főiskola az eredeti célként is megfogalmazott módon a gyakorlat intézménye lett. A szilárd elméleti tudás mellé az akkori szakmai cégek gyakorlatának megismerése alakította a képzést. A Budapesti Műszaki Egyetem az induláshoz rengeteg segítséget, közreműködést adott. Kiváló kollégákat, sokféle szakmai támogatást kaptunk.” [7]
Az alaptantárgyakat oktató tanárok a Műegyetemről jártak át (3. táblázat).

Ezen ismeretekhez tartozó laborvizsgálatokra, a mérések elsajátítására a Műszaki Egyetem épületeiben került sor.
A vasúti szaktárgyak előadói, gyakorlatvezetői korábbi vasutasok vagy aktív MÁV-alkalmazottak voltak, akik később főnökeink, majd kollégáink lettek (4. táblázat).
A hallgatók egy része gimnáziumi érettségivel érkezett. A másik fele szakirányú előképzést kapott, többnyire a Budapest, VI. kerület, Rippl-Rónai utcai Kvassay Jenő Híd- és Vízműépítő, illetve – az ugyanabban az épületben működő – Pályafenntartási és Vasútépítési Technikumokban, de voltak építész- és gépésztechnikusok is közöttünk.
A különböző profilú és színvonalú előtanulmányok szelektálták a diákságot.
Az alaptantárgyak, mint matematika és fizika, továbbá a politikai gazdaságtan, illetve az orosz nyelv a gimnazistáknak ment könnyebben. Habár a mi évfolyamunk volt az utolsó, amelyik a gimnáziumban a reform előtti tankönyvekből tanult, de az első, amelyik tantárgytagozatos osztályokba járt. Matekból a deriválás és integrálás rejtelmeit mi is a főiskolán ismertük meg. Ilyen feladatok az általunk használt középiskolai Laricsev (Ларичев) példatárban nem szerepeltek. Az utánunk jövők már középiskolában találkoztak ezekkel a műveletekkel.
Az ábrázoló geometria elsajátításától és a műszaki rajz elkészítésétől kezdve az összes szakmai előadás (például mechanika) megértése, a mérési gyakorlatok végrehajtása a technikusoknak viszont kisebb nehézséget okozott.
Amiben tudtuk, segítettük egymást, mégis a három év alatt az induló 124 főről a tablókép alapján 89-re (Szíjártó László szerint 81-re), 72%-ra (vagy 65%-ra) csökkent a létszám!

Óraadás, számonkérés, rajzbeadás, jegyzőkönyvek

Az elméleti órákat az első másfél évben az egész évfolyamnak a Szerb utcai nagy előadóteremben, a II. emelet 16-ban tartották. Itt szokott össze a társaság szakoktól és tanköröktől függetlenül. Az előadásokon történő részvételt a legváratlanabb időben jelenléti ívek aláírásával, úgynevezett katalógusokkal ellenőrizték. (Emlékezetes momentumként maradt meg a matematikát előadó dr. Sándor István egyik „kiszólása”, miután észrevette, hogy az általa ismert hallgató csak a második órán jelent meg: „Elkéstél, kispajtás, katalógus az első órán volt.”)
A tanköri foglalkozásokat kisebb termekben tartották, ahol egy-egy szak két tanköre együtt dolgozott. A zárthelyik és írásbeli vizsgák nem sok „puskázási lehetőséget” tettek lehetővé, ezért tanulni kellett!
Külön említést érdemel a műszaki képzésre jellemző rajzbeadások körüli felfordult napirend. A részaláírások megszerzésének ellenére késő estébe nyúló rajzolások, tuskihúzások (sőt az épületszerkezeti rajzoknál még a színezések, kifestések is) sok álmatlan éjszakát okoztak.
A tervdokumentáció mellékleteként előírt vagy a vizsgálatok után megkövetelt jegyzőkönyveket (például talajmechanikából) elég „nyögvenyelősen” sikerült összeállítani, hogy a minimális 10 oldal elkészüljön. Nehezen képzeltük el, hogy ezt el is olvassa valaki. Ennek ellenére volt rá példa, hogy egy lelkes tanársegéd végigböngészte, és lebukott a kolléga, aki oda nem illő mondatot rejtett el a sorok között.
A feladatok jelentős részét a számítások tették ki. Ezelőtt 50 évvel ezt „logarléccel” (4. ábra), logaritmikus számolóléccel végeztük. Ez egy egyszerű kivitelű, mechanikus működésű, analóg számológép, amely lehetővé teszi különböző matematikai műveletek gyors, három-négy számjegy pontosságú elvégzését. Szabványos logarlécek esetében az elvégezhető műveletek általában a következők: szorzás, osztás, négyzetre és köbre emelés, négyzet, illetve köbgyök vonása, logaritmusszámítás, trigonometriai függvények kiszámítása.

A pontosabb, több tizedesjegyű (geodéziai) számítások elvégzésére tekerős vagy más néven kurblis mechanikus Odhner típusú számológépeket biztosítottak (5. ábra). Ezekkel is csak a négy alapműveletet lehetett végrehajtani.
A számításokat viszont olyan nagy mennyiségben kellett elvégezni, hogy az egyik asztalra valamelyik elkeseredett elődünk bevéste: „Kiket képeznek itt, MÉR-nököket? Nem, SZÁMOL-nokokat!”