Rovatok 2015-től
Rovatok
- Bemutatkozás »
- Fejlesztés beruházás »
- Informatika »
- Korszerűsítés »
- Környezetvédelem »
- Közlekedésbiztonság »
- Közlekedéstörténet »
- Kutatás »
- Megemlékezés »
- Méréstechnika »
- Mérnöki ismeretek »
- Minőségbiztosítás »
- Szabályzatok »
- Technológia »
- Egyéb »
Szerzői segédlet
A Sínek Világa folyóirat szerzőinek összeállított szempontok és segédlet.
Tovább »Magyarországi kisvasutak (6. rész) – MÁV Széchenyi-hegyi Gyermekvasút
Különösen akkor, ha ezt télen, meredek, havas, jeges útszakaszon kell megtenni. Így történhetett, hogy a fogaskerekű Sváb-hegy megállójának közelében egy elakadt szállítmány komoly fennakadást okozott a közúti forgalomban. A másik nehézséget a 60 m sugarú sínek beépítési helyre szállítása jelentette, mivel egyenes szálként az ívekben, meghajlítva az egyenes szakaszon nyúlt túl az űrszelvényen. Végül az átépítés 48,3 és részben 48,5 kg/m bontott sínek beépítésével 1990-ben sikeresen befejeződött. A javaslat és a döntés helyességét az idő igazolta. 1995-ben a jászkiséri MÁV Építőgépjavító Üzemben megépült a KV–1-75 típusú keskeny nyomközű szintező aláverő gép, amelyik elsősorban az Úttörővasút részére készült, de az ország kisvasútjain más vonalakon is alkalmazták. Ma a pályára engedélyezett sebesség 20 km/h.
Biztosítóberendezések
A vasút biztosítóberendezésének kiválasztásakor arra törekedtek, hogy olyan mintavasutat hozzanak létre, ahol a MÁV Tisztképző Intézetének forgalmi szakaszos hallgatói szinte valamennyi berendezéstípust tanulmányozhatják. Kezdetben Morse-távíró készülékkel irányították a forgalmat. Ennek működtetése érdekében a szolgálatot teljesítő úttörőknek nemcsak kereskedelmi és forgalmi ismeretekből kellett vizsgát tenniük, hanem távírdász vizsgán kellett bizonyítani a morzeábécé kifogástalan ismeretét. A Morse-készülékeket 1962-ben a korábbi Déli-vasúttársaság majd a MÁV üzemeltetésében működő induktoros (közismert nevén kurblis) vonatjelző készülékekre cserélték. A falra, gyönyörű fatáblára szerelt telefonkészülékek alatt a fatáblával egybeépített naplózóasztal volt, amelynek magasságát a valamikori MÁV-szabványtól eltérően a 10–14 éves, szolgálatot teljesítő úttörők magasságához kellett igazítani. Érdemes valamennyi állomáson leszállni a vasútról, hiszen az egyes vasútállomások biztosítóberendezéseit végigjárva ma vasúttörténeti kirándulást tehetünk, s valamennyi berendezést működés közben meg is csodálhatjuk. A Széchenyi-hegyi végállomáson mechanikus berendezéssel lehet a kijárati jelzőket és váltókat állítani. Az állításra a forgalmi irodából adnak engedélyt, de a végrehajtás az állomás kijáratánál lévő toronyból történik. A Kázmér utcai útátjárót korábban sorompó biztosította, ezt néhány éves használat után eltávolították. A kezelő őrhely épülete a Normafa megálló mellett még ma is megvan. A Konkoly-Thege úti átkelőnél közúti közlekedési lámpa védte a vasúti forgalmat. A lámpa pirosra váltását a csillebérci állomáson kapcsolták be, s a szerelvény utolsó kocsija automatikusan kapcsolta ki a tilos jelzést. Az átjárónál épített első fénysorompót (lámpajelzőt) 1958 körül lecserélték egy csapórudas („szakállas”) sorompóra. E teljes utat elzáró sorompót 1979-ben cserélték csak ki egy modern, új típusú fénysorompóra, ekkor az őrbódét is lebontották. Az Úttörőváros – a későbbi Csillebérc állomásnál már 1948-ban elektrodinamikus, vágányfoglaltságot jelző berendezést szereltek fel, ami akkor igen korszerű megoldásnak számított. A váltókat villamos hajtómű állította. Az Előre – a későbbi Virágvölgy – állomáson mechanikus jelzők vannak, és a váltást, hasonlóan a János-hegy megállóéhoz, helyszíni állítású váltózáras kulcsos berendezés biztosította. A János-hegy megállónál eredetileg rugós váltókat használtak, a szerelvény kerekei „vágták fel” a rugó által alapállásba kényszerített csúcssíneket, majd a kerekek elhaladta után a váltók visszaálltak. Ezeket a váltókat később kézi, ún. kulcsos állításúra alakították át.
1973-ban a Ságvári-liget állomáson épült ki az akkor legkorszerűbbnek tekintett – a MÁV-nál már használt – ún. Integra-Dominó rendszerű berendezés, amely az állomás sínpályáinak forgalmát irányította és irányítja ma is. A Hárshegy és a Hűvösvölgy állomások váltóinál reteszes biztosítóberendezéseket helyeztek el, amelyek a váltók biztonságos lezárására szolgálnak ma is. A váltókat a helyszínen lehet állítani, míg lezárásuk (reteszelésük) a forgalmi irodából történik. A teljes pályán öt őrbódé segítette a biztonságos közlekedést. Ebből kettő még ma is áll, az egyik a Kázmér úti kereszteződésnél (a Normafa megállónál), a másik Hűvösvölgyben, a vontatási telep bejáratánál. A vasút biztonságát szolgáló jelzőrendszer is korszerűsödött, a korábbi váltózáras biztosító rendszer helyére 1973-ban a Ságvári-liget állomáson elkészült az ún. Integra-Dominó rendszerű biztosítóberendezés, ahol egy táblán lehetett látni az állomás pályarendszerét, hol van éppen vasúti szerelvény, hol van szabad pályaszakasz.
Irodalomjegyzék
- [1] Salamin András: A Buda-hegyvidéki vasutak. Infotop Kft., 2003.
- [2] 75 éve villamosüzemű a Svábhegyi fogaskerekű vasút. Városi Tömegközlekedési Egyesület, 2002.
- [3] MÁV Vontatójármű album 1868–1993. MÁV Vezérigazgatóság,1993.
Ha szeretne rendszeresen hozzájutni a legfrisebb számokhoz, fizessen elő a folyóiratra.